Be kell vallanom őszintén, hogy a Russian Circles eddig úgy ment el mellettem, mint vak a napszemüveges stand mellett. Ahhoz képest, hogy egy 12 éve üzemelő, és ezen idő alatt 6 nagylemezt kiadó zenekarról beszélünk, ezen felül számomra igen nagyra becsült taggal is rendelkezik, mégsem tudott megfogni az instrumentális poszt-metál.

Magát a zsánert imádom, de inkább a sötétebb, súlyosabb vonalát. Mégis úgy voltam vele, hogy ha legutóbb ki is maradt, ilyen többé nem eshet meg, így az előzményektől eltekintve, nagyon vártam már a Düreres koncertjüket, ahol simán meggyőzhettek volna mellőzöttségük hibájáról. Hogy ez nem így lett, arról érzésem szerint nem csak én tehetek.

A buli sold out volt, sőt, mostanában nagyon sok klubbuli sold out közeli állapotokban megy le, ami hatalmas öröm számomra, nagyon örülök, hogy lassan visszatérnek a fiatalok és idősek a klubok mélyére. Szóval a hangulat garantált, a rutinos zenészek pedig garanciát jelentettek arra, hogy minőségi produkciót láthatunk. Az új, Guidance névre hallgató lemezt lepörgettem jópárszor, hiszen mégiscsak egy lemezbemutató turné érte el a Dürert, jobb felkészülni, így nem ért meglepetésként az Asa/Vorel kezdés.

A fények bitang erősen dobtak a hangulaton, a Tides From Nebula buli után végre ismét sikerült olyan vizuális pluszt teremteni, amit minden előadó erőltethetne kicsit jobban. Deficit/ 309/ Afrika a sorrend, és a Harper Lewis már a dohányzóban ért, mert szükségem volt egy kis szünetre. Sajnos engem nem ragadott magával a produkció. A gitárok jól szóltak, de a dob ritka szar volt, és sokat elvett a lemezeken hallott súlyból. Ismerőseim sem voltak túlságosan felvillanyozva, de a közönség nagy része derekasan beledőlt derékból a témákba.

A 1777 kapott el talán leginkább, aztán a terem végéből még meghallgattam a Calla/Mladek kettőst, viszont a ráadás Youngbloodot sajnos nem bírtam, így utólag már bánom, de a lábamon sem bírtam állni, és úgy érzetem, hogy ez a zene nem feltölt, hanem a kevéske energiáimtól is megfoszt. Nem volt meg a vibe, és Brian Cook puszta látványa sem bírt maradásra, és persze közben az járt a fejemben, hogy nem láttam a Botch-csal, nem láttam a These Arms Are Sneaks-szel, pedig ez a két zenekar számomra a mai napig fő helyet foglal el, viszont a Russian Circlesben meg sem közelíti azt a színvonalat. Egyáltalán nem bántam meg, hogy leevett a fene ezen az estén, összességében azért nagy élmény volt látni őket, de az egydimenziós zenéjük nem érte el a várt hatást. Talán legközelebb...

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.