A Vader legfontosabb embere és az egyetlen állandó tényező a zenekarban Piotr Wiwczarek, de a csaknem teljes megújulást követően a jelenlegi felállás úgy tűnik nagyon jól működik: 30 év és 10 stúdióalbum után felesleges kísérletezés nélküli sallangmentes thrash/death lemezzel jelentkezett Lengyelország legrégebbi és legsikeresebb metal formációja.

Az Iron Times Ep-vel már kaptunk egy kis ízelítőt, hogy mi jön, amikor megjelenik a The Empire. A várakozásnak vége és az első hallgatás után világos, hogy letértek a kijelölt útról és jórészt elhagyták az extrémebb zenei elemeket.

A Vader eddig nem sokat változott albumról-albumra, most mégis a thrashes vonal került előtérbe. Ezen a lemezen nem a kompromisszumra törekvés hallatszik, a kvartett nem időzik hangzásokkal, epikus dalokkal és a felesleges részletekkel kísérletezve. Ennek ellenére a nyitó Angels of Steel azonnal felismerhető, mint Vader, Wiwczarek jellegzetes éneke, a gyors riffek, és a blastbeatek vadsága a korai Slayert idézi, de a nyitány igazából kettős támadás mert a folytatásban a Tempest valamelyest visszatérés a Vader korábbi, saját arcára formált death metalhoz. A Prayer to the God of War már bemutatásra került az Iron Times Ep-n és többé-kevésbé változatlan az eredeti kiadáshoz képest. Az Iron Reign a leghosszabb és leglassúbb dal az albumon, sok klasszikus metal riffeléssel és trappolással, ami egy kis szusszanásnyi pihenő a számok között, mert az Iron Reign valójában egy tiszta heavy metal dal!

Fotó: Monika Wawrzyniak

Az első néhány dal meghallgatása után egyértelmű, hogy a Vader egy nyersebb thrash/death vonalra váltott, egyszóval semmi különleges vagy extrémebb zenei megoldás nincs a lemezen. De a Vader ettől még mindig death metal, a dob és a basszus (James Stewart és Tomasz Halicki) lüktetőek, a gitárok (Marek Pajak és Piotr Wiwczarek) zúzósak, és Wiwczarek éneke még mindig agresszív és egyedi.

A dalok zúzósak, súlyosak és villámgyorsak, de a zene általában véve egyszerű és a számok is sokkal rövidebbek, mint az előző lemezeken, ugyanakkor tagadhatatlanul energikusak és megadják az alaphangot az album fennmaradó részéhez, bár kevésbé nyaktörő sebességgel.

A death metal nem az én világom, de a Vader egy jó banda (erről már koncerten is meggyőztek). Úgy érzem összességében az Empire egy elég általános thrash album, vagy inkább a "death metal thrash változata" lett és szívesen hallgattam a lemezt, nagy bajom nem volt vele.

Nincsenek kiemelkedő himnuszok, de az Empire egy súlyos ütés! Talán csak annyi, hogy a dalok nem ragadják meg annyira a figyelmet, mint lehetett volna és a lemez igen rövid, alig több mint harminc perc, ami tömény death metal esetében nem olyan nagy gond, de ez így egy Ep hosszúságú lemez. Szerintem ez egy jó album lett, kérdés, hogy mit szólnak hozzá a régi rajongók?
4/5