Aki rendszeresen követi a Rockstationt, olvashatta az új Ørdøg lemez, a brutálisan zseniális Sötétanyag kritikájának lezárásában, hogy nincs olyan földi, vagy azon túli erő, amely visszatarthatott volna attól, hogy ellátogassak erre a bulira. Nem is volt ilyen szerencsére, sőt, egy felsőligás eseménnyel lett volna dolgunk, ha nem szól közbe egy-két helyen a technika. Viszont ha éppenséggel túl tudta valaki tenni magát a rosszul belőtt hangosításon (ami pont, hogy a lényeg egy ilyen bálon), egy príma, jó hangulatú, nem mellesleg kiérdemelten teltházas estének lehetett szem- és fültanúja.
A koncertnek egy dupla lemezbemutatás, ráadásul két "melléklettesó" friss anyagának megmozgatása volt az apropója. Egyrészről a Burnout mutatta meg a nagyközönségnek a friss, Új Évezred Rapszódia című korongját, másrészt pedig az Ørdøg is itt röffentette be hivatalosan az új lemezének, a Sötétanyagnak a termését. Ahogy írtam is, az utóbbit igencsak kedvelem, viszont a Burnoutot eddig csak névről ismertem.
Mint kiderült, öreg hiba volt, mert nagyon is megtetszett a srácok zenéje - mindezt úgy, hogy meghagytam magamnak azt a luxust, hogy még bele sem hallgattam a dalaikba. Így aztán minden a koncerten múlt, azaz múlt volna, de a 'fehérváriak egyenesen megnyertek maguknak. Ritka az, amikor elkap a muzsika, főleg ismeretlenül, de ez most így történt. Gondolhatjátok, hogy sok dalcímet puskázás nélkül nem tudnék felsorolni, viszont a beszerzett új albumról, ha jól számolom legalább öt dal elhangzott. Így utólag ezek a dalok tuti voltak a teljesség igénye nélkül (a zenekart régebben ismerők biztos jobban tudják nálam): Kell vagy nem, Új évezred rapszódia, Ördög a kórusban, Jókor jó helyen, Számolj velem, Ha utolér, Mentsd magad, E.M.B.E.R., satöbbi. Lényeg a lényeg: engem megvettek kilóra, ha lesz rá lehetőség, tuti megnézem őket máskor is! Szerencsére a technika is segítette őket, a kicsit tompa hangzás ellenére azért ki lehetett venni mindent, nem úgy mint a rövid átszerelés után jövő Ørdøgnél...
Már eleve furcsa volt, hogy a meghirdetettnél húsz perccel később kezdtek, gondolom ez Miki gitárjának meg nem szólalása miatt lehetett (vagy csak egy kis szokásos időhúzás, ki tudja :) ). Mindenesetre 22:20-kor elszabadult a pokol az új korongot is nyitó Minthával. Érezni is lehetett, hogy valami nincs rendben. Miki gitárja nem mindig akart megszólalni, Vörös András éneke meg egyenesen bántóan éles és recsegős volt a hangosításon keresztül. A gitárhiba az első dal után megoldódott, az ének csak valamelyest javult, sajnos a technika nem állt az Ørdøg mellett ezen az estén. A hangzás végig tompa és nem jó értelemben vett koszos volt, ami valamennyit levett az amúgy jól megkomponált koncert élvezeti értékéből.
Mert a dalokra panasz abszolút nem lehetett. Egy olyan kezdéssel, mint a Mintha - Vaskorona - Kutyák dala? Élő embernek nem lehet szava rá! Ráadásul jó lemezbemutató lévén a Sötétanyag kilenc dalából nyolc fel is csendült, egyedül az Óriás leszel maradt ki a repertoárból, ami a friss termésnek köszönhetően egy óra tíz percesre duzzadt, ráadásul még a Sömmi is bekerült! Ha tényleg rendben lett volna a hangzás, egy olyan koncert lett volna ez, ami az év legjobbja címre is lazán pályázhatott volna nálam, legalábbis ha az eddigieket nézzük! Kiváló fények, a már-már szokásos LED falas vetítések, nem utolsó sorban a setlist...
Mert ahogy említettem, az új anyag rendesen meg lett járatva! A régiek közül is azért előkerültek a kötelezők, a fent említetteken kívül volt még Mind (ha nekem játszol), Natasa, Hajnali állat is, ráadásul nagy örömömre (itt visszaszánkázva az új CD-hez) a ráadás két dalából az egyik a 100X100000 volt, ami talán a legnagyobb kedvencem a Sötétanyagról. A másik természetesen, ahogy várható is volt, a Sátántangó lett. Persze a közönség is kitett magáért, nem egyszer spontán zenekaréltetés indult be, ráadásul az egyébként ingatag játszmának tekinthető közönségénekeltetés is prímán sült el. S foglalkozás masszívan elérte a célját, tényleg, ha nem lett volna a hangbéli fennforgás, akkor nemhogy öt, talán hatcsillagos este lett volna ez.
Mindenesetre lehet, hogy az elfogultság beszél belőlem, én nagyon jól éreztem magam. Mindkét zenekar kihozta a maximumot, amit csak lehetett, a technika Ördöge meg menjen oda, ahova sokan elküldték az este folyamán, mert nagyon sok ráment miatta. Viszont ez nem fog meggátolni attól, hogy a jövőben a lehető legtöbb Ørdøg és nem utolsó sorban Burnout koncertre eljussak, reméljük, ott nem lesznek ilyen problémák.
Fotók: Bands Through The Lens, további képeket ITT találtok.
