Nyolcadik stúdióalbumát jelenteti meg ma a svéd Mando Diao. A kaméleonként megújuló, leginkább alternatív és poprockot játszó együttest Hamburgban értük utol és a basszusgitárost, Jens Siverstedt faggattuk a banda terveiről, fesztiválokról, valamint kedvenc és/vagy legemlékezetesebb zenekaros emlékeiről.

Szia Jens, először is köszönöm a lehetőséget, ha jól tudom elég sűrű menetrendbe illesztettétek be ezt az interjút…
Jens: Szia, én köszönöm és igen nemrég landolt a gépünk Hamburgban, ezért előfordulhat, hogy hülyeségeket fogok mondani.. (nevet) - persze ez nem tart vissza.

A héten érkezik következő, nyolcadik lemezetek. A legutóbbi album kapott hideget-meleget, mégis összességében csak tovább erősítette a Mando Diao jelenséget –a nem lehet titeket beskatulyázni hangot. Parti himnuszok, a legsötétebb svéd éjszakákat felidéző mélység, klausztrófob napok vagy szintis cukiskodás… Ennek fényében mit várhatunk ettől a lemeztől? Ha egy szóban kellene megfogalmaznod az albumot, mi lenne az?
Jens: Jó hát egy szóban baromi nehéz… (nevet). Én azt gondolom, hogy ez a lemez elég erősre és dögösre sikerült, benne van minden amit Mando Diao esszenciának is nevezhetünk, ugyanakkor összességében egyik előző lemezünkhöz sem hasonlít. Máshogy készült, mint az eddigi felvételeink és mindannyian nagyon izgatottak vagyunk, hogy végre megjelenik.

És mennyi időt töltöttetek a stúdióban, hogyan zajlottak a felvételek?
Jens: Körülbelül egy évet vett igénybe az egész – jó, nyilván azért mert volt közben egy csomó koncert meg turné, de így mindennel együtt nagyjából egy évünkbe került. Nagyon jó hangulatú, családias felvétel volt, az albumra most minden bandatag hozott dalötleteket és az egész igazi csapatmunka volt. Plusz most mi voltunk a producerek – annyira hiszünk az új lemezben, hogy ez is adta magát.

Ahogy már említettük korábban nagyon sok elvárás kíséri a bandát, tényleg sokan kérik tőletek vissza a korai évek hangzását, megint mások igazi úttörőknek tartanak titeket – ez mennyire befolyásolta ezt a lemezt, szerinted beszélhetünk-e nálatok tudatos megújulásról?
Jens: Érdekes kérdés, és azt hiszem értem mire gondolsz, de én személy szerint és valószínűleg a többiek sem hisznek az ilyen „muszáj” megújulásban. Ez a lemez teljesen a szívünkből jött, azokból az élményekből táplálkozott, amik a világban történtek az elmúlt években – ijesztő, hogy megint mennyire félelmetesek lettek a mindennapok, hogy az emberek jelentős része félelemben él, és a közelmúlt politikai eseményei sem adnak okot a bizakodásra... A lemezünk picit meg akarta őrizni a fényt, a „jó időket együtt” élményt…

Végülis kezdhettem volna a címmel ugye?
Jens: (Nevet) Igen a cím tényleg teljesen összefoglalja a lemez üzenetét. Tényleg annyi a célunk, hogy felemeljük az embereket – elég sok szarság történik körülöttünk és szeretnénk, ha a koncertjeinken jól és biztonságban éreznék magukat.

Itt a fesztiválszezon, nektek már gyakorlatilag el is kezdődött – mesélsz nekünk picit a Mando Diao közeli jövőjéről?
Jens: A nyár az rendesen tele lett pakolva koncertekkel, ráadásul jönnek az új klipek – a következő például elég menő lesz, nagyon várom, hogy kijöjjön – és ősszel elkezdjük a hosszabb turnét – Japán is szerepel a célországok között, de még erről később tudok többet mondani.

És e mellé most befér bármilyen egyéb személyes projekt, akusztikus lemez egyéb kollaboráció?
Jens: Áhhh – komolyan ez most minden tagtól 100 százalékot követel és kap is, és ez így a jó – nagyon sok dolgunk van még ebben az évben.

Van kedvenc koncert vagy turné emléked? Olyan persze, amit megoszthatsz velünk.
Jens: Minden turné és koncert élmény, de egy tavalyi nyári fesztivál nagyon emlékezetes maradt. Bosznia – Hercegovinába hívtak meg minket egy fesztiválra, főműsoridő stb. Vártuk is, készültünk is, de persze az orrunk előtt ment el a gépünk – szóval nagy nehezen elvergődtünk Horvátországba. Na már most ott álltunk a horvát határon még reménykedve, hogy időben odaérhetünk – nagy viccelődve mondogattuk a sofőrnek, hogy akkor ugye nemsokára ott és rock meg minden – persze kiderült, hogy igazából ha most belehúzunk, akkor majd hajnalban talán oda is érünk. Néztünk egymásra, hogy ez mekkora szar már, le is késtük a gépet és simán le kellett volna akkor mondani ott, mint lehetetlen küldetést, de hirtelen ötlettől vezérelve felhívtuk a szervezőket és mondtuk nekik, hogy ha megvárnak, akkor mi hajnalban is lenyomjuk a koncertet és ott fogunk állni a színpadon. Azt mondták, hogy csináljuk, megvárnak. És komolyan hajnal háromkor ott volt a közönség, a hangszerek, mintha a saját eredeti időpontunkban jöttünk volna – halálosan fáradtak és nyűgösek voltunk az úton, de közben meg felszabadultak is és hatalmas élménnyé vált az egész, hogy megvártak minket, hogy mégis ott lehettünk… Elképesztő!

És ha már feljött a lelkesedés meg közönség –te személyesen milyen tanácsot adnál a még kezdő, vagy stagnáló együtteseknek?
Jens: Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert teljesen átalakult a zeneipar, és ezt már ezerszer elmondták előttem. Személyesen azt gondolom, hogy a zene legyen a legfontosabb, az első, hisz ez marad veled a nap végén. Amikor még csak tanultam gitározni és nem tudtam mit kellene tennem, vagy hogyan csak ez vigasztalt, hogy szeretem és első körben magamnak csinálom – mert jobb és több vagyok miatta. Szóval közhelyes leszek, de soha ne adjátok fel – nem lesz minden könnyű, nehéz periódusok is vannak, hónapok és évek, de tovább kell menni. Soha ne adjátok fel!

Augusztusban nálunk is felléptek. Mit üzentek a hazai közönségnek?
Jens: Budapest, nagyon várjuk, hogy ott legyünk készítsétek magatokat, mi pedig visszük a hangulatot nagyon jó lesz!! És gyertek a koncertünkre persze.

A zenekar hivatalos Facebook oldala ide kattintva érhető el