Vagy, ha a szátokat szó szerint nem is, de a mosolyotokat egy időre egészen biztosan. Mert van olyan, hogy valakinek a punkról, mint kifejezésről egy lakat és egy lánc, Wattie pompás haja, vagy a kannás bor és a bokorba szarás jut eszébe - és ez is fasza - de valakinek azért sokkal több. Mint például hozzáállás, érdeklődés, kérdések, gondolkodás, terjesztés és még az egész mögött az alázat. Meg a legaljasabb hangzás, ami színtiszta gyalázat. Ha jó a cucc és elég dühös, bravúros túlságosan úgy se legyen. A téma sem a tollaslabda és a tangabugyi körül pörög - pedig az is fasza - szóval ehhez a kifordult bringabelsőhöz, ami legyen most a világ, nehéz azoknak pompás dalokat írni, akik már csak kiabálni tudják, hogy sanszos, hogy tré van. Ezen az itt meghallgatható, hét durva kislemezen is. Az elmúlt hetek és hónapok grind / crust / punk megjelenéseiből válogatva.

A dél-karolinai WVRM új kislemeze mondhatni takaros, mint egy jó nagymama. Kiporszívózza, megfőzi, kicentrifugázza és elsimítja egy forró vasalóval, amit kell. Ez pedig jelen esetben lehet például az agyad. Egy régi zenetévés kulcsmondattal élve:"Mindenkinek aki szereti"

Amikor a texasi Power Trip tagjai egy d-beat bandában lazulnak, abban nincsen semmilyen köszönet. Az Impalers stílusa alapvetően svéd mintára elkövetett mentális lábsöprés. Az ökölrázás számlálót velük kipörgetheted kétszer a tizenhét perc alatt. Ahol semmi nem változik, ott ez is valami. 

Egyszer egy nagy költő azt mondta, hogy az emberek olyanok, mint a klitorisz. Attól nyugszanak meg, ha előtte jól felizgatják őket. Mondjuk ebből az aspektusból nézve a powerviolence zenék akkor simán lehetnének a belső béke fél perces mantrái is. De nem azok. A német Weak Ties második kislemezén ez a hölgy a mikrofonnál erről totál meggyőz. Elég hamar...

Vannak azok a punk koncertek, ahol csúnya lökdösődésben csapódik ki a közösség igazi színe. De vannak olyan punk koncertek is, ahol kutyapózban térdelnek a színpad elé és azokra kutyapózban térdelnek még mások is és akkor piramis buli. A lényeg viszont nem is ez, hanem az, hogy azt hittük, hogy a hazai Pigpride új anyaga szarabb lesz, de nem így lett. Itthon frankó hagyományai kezdenek lenni az efféle nyers cuccoknak megint. A pincehideg, pöcegödör Utcawaltzer pedig ezekhez simán illeszthető.

Mikor azt hitted, hogy a Napalm Death már mindent elmondott, akkor tévedtél. Mert azt, ahogy te vagy dühös, csak te tudod elüvölteni. Vagy, ha nem megy, akkor ad be a brit Lugubrious Children két napja megjelent és maximumra tolt hardcore / grindcore cuccát. Ők elég jól engedik el.

"Mérgezett a föld / pusztul minden ami zöld / pusztul minden ami él / lehet, hogy rosszkor születtél" Ahol ezekkel a sorokkal az Auróra már egyszer mindent elmondott, ott nehéz érdemben megszólalni. De ezek a szintén brit gyerekek Game néven azért csak megpróbálták és úgy fest sikerült is kicsit feljebb emelni a hangjukat. Ahogy mifelénk mondják, ezzel az állatorvosos cuccal! Inkább a japán Gism mintájára..

Frankó grindcore kipörgetve. Powerviolence kipörgetve. Hardcore és d-beat kipörgetve. Szóval még jó, hogy augusztus végén megjelent ez a komor kétszámos crust anyag, hogy efféle dolog se hiányozzon ebből az aljas keddi gyalázatból. Kicsit más a tempó, itt két szám olyan hosszú, mint fentebb két kislemez, de első megjelenésnek nagyon pöpec a Wardehns EP. Ha mondjuk te olyan vagy, aki örülni tudsz az olyasmi dolgoknak, mint például a From Ashes Rise...