Ahogy a mondás tartja, addig kell ütni a vasat, amíg meleg… A technikás death metalban alkotó Aynsophar joggal tarthat számot az irányzat híveinek érdeklődésére, és az sem árt, ha az egyszemélyes projekt, illetve Teleki Barbara gitáros-dalszerző eddigi életútját illetően is képbe helyezzük őket. Szerencsére maga Barbara is így gondolta, és példás gyorsasággal válaszolt kérdéseinkre. Íme az eredmény…
Kezdjük a legelején! Mikor és milyen módon kerültél kapcsolatba a zenével? Melyek voltak az első meghatározó élményeid, mik a fő hatásaid és hogyan döntötted el, hogy zenélni fogsz?
A zenével más gyerekkoromban kapcsolatba kerültem, mindig is része volt az életemnek. Az első meghatározó élményem maga, amikor is jobban belevetettem magam a zenélésbe, illetve mikor elhatároztam, hogy én ezt akarom folytatni kb. 10 éves koromban történt, mikor is a szobámban tevékenykedve hallottam, ahogy a nappaliban (nevelő)apa Megadeth-et hallgatott. Az volt az Angry Again. Szerelem volt első hallásra. Ugye, az én gyerekkoromban is megvoltak azok a pillanatok, mikor késő este/éjjel ébren maradtam (vagy beállítottam az ébresztőt), csak hogy hallgathassam éjjel a metal műsort. Az az érdekes, hogy azt viszont nem tudom, mi vitt rá, hogy én gitározni akarjak.
Hogyan kezdtél gitározni tanulni? Vettél leckéket valakitől?
Az iskolában kaptunk egy lapot, ami alapján választhattunk, hogy akarunk e szakkörre járni. Ezek közt láttam a gitározás lehetőségét, szóval jelentkeztem gitárra a helyi zeneiskolába. Az iskolai tapasztalatom nem tartott sokáig, csak pár hónapig, mert nem nagyon kötött le, amit ott próbáltak tanítani, viszont nagyon szerettem a gitáron játszani a magam dolgait. (Nevelő)apa gitározott annak idején, ő tanítgatott dalokat, például emlékszem, mikor játszott egy számomra nagyon tetsző dallamot. Mondta, mi maga a szám, de nem ismertem, csak nagyon tetszett, így próbáltam megtanulni tőle. Akkor kezdtem csak gitározni (10-11 éves voltam), az volt talán a második hónap, hogy gitár volt a kezemben, nem nagyon tudtam lejátszani, amit mutatott. Emlékszem, nagyon idegesített, de azért csak próbálkoztam. Később viszont tudtam, hogy ez a szám a Carcass Polarized-ja volt. Pár hónapot tanultam Csernyánszky Tomitől is, akit a Moon of Soul-ból ismerhettek, de ezeket leszámítva autodidakta módon tanultam.
Mely zenekarokban játszottál eddig és mit sikerült letenni az asztalra ezekkel a bandákkal?
Nem sok zenekarban voltam, háromban csak. Ezek közül az egyikben énekeltem. Olyan veszélyes volt, amennyire veszélyesen hangzik. Jobb, ha maradok a gitárnál. Nem sikerült semmit letennem ezekkel a zenekarokkal az asztalra, a három közül az egyik például két-három hónap működés után fel is oszlott. De igazából ezekkel nem is foglalkozom, jobb a jelenre koncentrálni és igyekszem arra összpontosítani, hogy az Aynsopharról viszont már elmondhassam, hogy valamit elértem. Tudom, egy EP még nem a világ közepe, de nagyon örülök neki, hogy legalább ennyit is sikerült összehoznom, ráadásul teljesen önerőből. Úgy gondolom, hogy ezzel, már ha kis lépésekben is, de el tudok indulni.
Melyik gitármárkára esküszöl, és miért éppen az a favoritod?
Valamiért a Jackson ragadott magával. Előtte Ibanezem volt, de mikor csatlakoztam az első zenekarhoz, kipróbáltam a gitáros Jackson-ját és teljes szerelem volt. Utána, mikor elhatároztam, hogy új gitárt veszek, csak is Jacksonban gondolkodtam. Ekkor vettem meg a JS30-as Jacksonom. Pár évre rá kiköltöztem Angliába és nem hoztam magammal a gitárt. Igaz, akkor csak egy évet töltöttem külföldön, de azt nem gitár nélkül akartam, így vettem meg a WRXT-t. Igazából még nem próbáltam annyi gitárt, hogy teljesen elkötelezzem magam és azt is tudom, hogy sokan nincsenek megelégedve a Jacksonnal, de én megtaláltam magam benne. Mondjuk nem rég volt szerencsém kipróbálni a Schuldiner-féle Stealth-t és azt kell mondjam, elképesztően kényelmes a nyaka. Mivel a jelenlegi lakótársamé, így néha azon gyakorlok, mintsem az enyémen. Jó lenne a jövőben egy saját gitárt építtetni. Akkor biztos ilyen nyaka lenne. Valamiért engem teljesen megragadott. Teljesen más az egész játék rajta.
Hogyan kerültél a Headcrusher stábjába?
Kun Attilával egy interjú alkalmával találkoztam, amit az akkori zenekarral ejtett meg, amiben benne voltam. Akkor nagyon tetszett az ötlet, hogy hogyan lehetne segíteni az underground színteret, így kértem, ha van bármi, amiben segíteni tudnék neki, akkor szóljon. Így később szólt.
Miért döntöttél úgy, hogy kitelepülsz külföldre? Hogyan jött be eddig a nagy kaland? Haza tudsz néha-néha látogatni?
Úgy érzem, hogy most, míg nincs egy kiépített életformám, nincs férjem, gyermekeim (csak egy macskám, akire lányomként tekintek. Ő is jött ám velem!), nincsenek másokat komolyabban érintő kötelezettségeim, addig van lehetőségem a szívem/elképzeléseim után menni. Az, hogy most kiköltöztem (annak idején egy év után visszaköltöztem haza, de visszatekintve azt gondolom, hogy jó döntés volt) tulajdonképpen nem érintett senkit és semmit felkavaró módon. Még abban a helyzetben vagyok, hogy szabadon tudok mozogni és dönteni ilyesmi felől. Én úgy látom, hogy itt több lehetőség van (anyagilag is) egy zenekart/projektet táplálni. A nagy kaland eddig szépen alakul, egy kedves barátommal és az édesanyjával lakom együtt. A metal zene és a macskák otthona! Szerencsére munkám is van, nem panaszkodhatom. Még elég rövid ideje vagyok itt, hogy hazalátogatáson gondolkodjam.
Mi adta az Aynsophar ötletét? Mennyi idő alatt álltak össze a dalok (ideértve a zenei és a szövegi részt is), és hogyan zajlottak a felvételek? A külföldi vendégzenészek hogyan folytak bele a munkálatokba? Gondolom, otthon rögzítették a saját részeiket és online egyeztettetek mindent…
Az Aynsophar már régóta ott motoszkált a fejemben, csak mindig más néven (Bambi Slaughter volt az első, aminek elneveztem kb. 15 évesen). Tinédzser korom óta írok szövegeket, írogattam számokat, de igazából még sose ültem neki és raktam össze teljes dalt. Az igazat megvallva ez az EP az első. A leges legelső felvételem az Abysmal volt, ami nagyon kezdetleges volt. Aztán volt szerencsém megismernem Ruszkai Ricsit, akinek rengeteget köszönhetek a fejlődésem tekintetében. Rengeteget tanultam a felvételezésről Neki köszönhetően. A számok összességében nagyjából egy év alatt álltak össze. Előfordul az emberrel, hogy elakad egy dal írása közben és jó ideig nem jön az ihlet. Néha megvan nagyjából az elképzelés, hogy mit és hogy akarok, de nem mindig jön maga a részletes megvalósítás is. A szövegeket egész gyorsan megírom általában. Ez mindig attól függ, mennyire erős bennem egy adott érzés. Például, tudom, az a legrövidebb szám, a legrövidebb szöveggel, de az Eternal szövegét kb. fél perc alatt írtam meg. Eredetileg instrumentális zene lett volna torokénekkel, mint a sámándalokban. Elküldtem Ricsinek, hogy valamit énekeljen rá, valami sötét, sátáni módon, csak zajokat, de úgy vélte, nem túl jó ötlet. Ritka, hogy valakire hallgassak, Rá szoktam. Épp egy számomra kellemetlen szituációban voltam, ami eléggé felzaklatott érzelmileg, így nem tartott sok ideig írni rá valamit. Érdekes, hogy az az a dal, ami a legjobban tetszik. A külföldi zenészekkel az interneten ismerkedtem meg. Chris-szel (Insatanity) igazából már nem is emlékszem, hogy. Annak idején felajánlotta, hogy szívesen venne részt a zenémben, ha úgy alakul, és nos; úgy alakult. Larsszal (Irony of Fate) egy Headcrusher-es promóció kapcsán kerültem kapcsolatba. Igazából minden számhoz felvettem a basszer sávját, de az Abysmalhoz nem nagyon volt túl sok kreativitásom, így feltettem egy gyors hirdetést, amiben vállalkozó szellemű zenészt kerestem a feladathoz. Már az nap küldte is a sávot. Chrisszel is nagy szerencsém volt. Rengeteg ideig kerestem énekest. Az eredeti ötlet az lett volna, hogy az Abysmalban tiszta ének legyen. A Feed már kész volt rég, mikor feladtam és megkértem, hogy az Abysmalt is énekelje fel. Nagyon együttműködő volt. Úgy működött a dolog, hogy első körben (akármennyire is idiótán hangzik) felverseltem, nagyjából elénekeltem a szövegeket a zene alá és elküldtem Neki, hogy nekem mi az elképzelésem. Mikor kész volt, elküldte nekem a teljes számot. Ha valamit még alakítani kellett, akkor elmagyaráztam Neki, mit is szeretnék pontosabban. Ha kész volt, akkor elküldte a sávokat külön. Az Abysmalban olykor háttérvokálként feltűnik még egy külföldi zenész, Travis is a kanadai Maiden BC-ből. Nagyon nagy szerencsém volt Velük és megtiszteltetés, hogy együtt dolgozhattunk.
Ruszkai Richárdról, aki a második két dalban szerepel, mit érdemes tudnunk? Játszottatok korábban egy zenekarban vele?
Ricsi sajnos messze lakott tőlem ahhoz, hogy együtt zenéljünk, most meg már még messzebb. De mindig rengeteget segített. Emlékszem, volt olyan sávom, amit kb. negyedjére küldött vissza, hogy „újra”. Másodpercre pontosan listát írt, hogy „ez itt mi?” Így visszagondolva vicces. Miatta ismertem meg később a RedSun-t is, aki a keverést és a masztert végezte. Ricsiről tudni kell, hogy valószínű maga a Sátán lakik a hangszálaiban és mindenki padlót fog, aki a hangját hallja. Az igazat megvallva Ő is gitáros és istenien játszik. Az EP-n mint gitáros nem szerepel, mivel az alap koncepció az lett volna, hogy az egészet én készítem el. Na most, se az énekléssel, se a hörgéssel nem vagyok nagy barátságban. Igazából azt érzem, ha nem „találkozom” Vele és Ő nincs, kb. ez a lemez se lenne. Nem csak technikailag, de lelkileg is rengeteg támogatást nyújtott.
Mit mondanál a szövegi koncepcióról? Milyen módon illeszkedik hozzá a borító és a booklet képanyaga, amely szintén a Te munkád?
Az egész EP tulajdonképpen egy spirituálisabb megébredésről szól, illetve arról, hogy észre kellene venni a sok embertelenséget, ami a világon folyik. Az Abysmal Secrets of Unknown konkréten erről a megébredésről beszél, arról, hogy nyitott elmével közelítsünk a dolgok felé. Ugyanakkor arra is int, hogy sokszor furcsa szemmel néznek arra, aki nyitott elmével szemléli a világot és az élet rejtélyeit próbálja megérteni. A Feed the machine egy gépezet etetését és működtetését mutatja be, mikor is az emberek inkább hallgatnak, minthogy felszólaljanak a saját maguk és mások érdekében. Én úgy látom és gondolom, hogy a világ egy nagyon furcsa irányba halad, ami nem feltétlen az emberek érdekeit tartja szem előtt. Már rögtön az első sor azzal nyit: „When all the prophets die who will predict the suffer? An ocean of hidden dreams about a darkened future?” Vagyis „Mikor a próféták meghalnak, ki fogja megjósolni a szenvedést? Egy sötét jövőről szóló óceánnyi álmot?” Tehát ha az emberek elfordulnak azoktól, akik nyitott elmével szemlélik a világot, nem marad senki, aki védelemre inthetné a többieket. Illetve a szöveg később arra is rámutat, hogyha az emberek összefognak, akkor hatalmas erővel bírnak. Személy szerint nekem a kedvenc részem a zenében és a szövegben is a lezáró rész:„Why should I let this deviation When I'm also God's creation Who has the knowledge controls the masses Our lives are like fragile glasses Should I close out what's all around And as an individual improving on Or on a long lost world's ashes Should I be reborn?”Vagyis „Miért kellene ezt a hanyatlást hagynom, mikor én is Isten gyermeke vagyok? Akié a tudás, az irányítja a tömeget, és az életünk olyan törékeny. Ki kellene zárnom, ami a világban folyik és csak egyénileg fejlődnöm? Vagy egy rég elveszett világ hamvain újjászületnem?”Mindenkinek joga van egy biztonságos jövőhöz.Az Inhuman conditions megint csak az emberek által teremtett – olykor - embertelen körülményekról szól. Nézzünk csak körül: háborúk, gyűlölet, terrortámadások, tömegmészárlás... „Belial is walking to spread disease over this world”. „A gonosz köztünk jár, hogy a betegségeit szerteszórja a világon”. Úgy érzem, ha a „Gonosz” valóban létezik, az maga az ember. Az Eternal Soul Damnation is egy ember által teremtett pokolról szól, de érzelmileg, lelkileg. Ezt ábrázolja a szárnyait kitépett angyal. Közben át is tértem a képi világra. A borító a tarot kártyáról ismert Főpapnőt ábrázolja, aki egy fél agyat fog; nos, az agy a tobozmirigy miatt került a képre, ami a Hamradik szem csakra megnyitásáért és aktiválásáért felelős. A Harmadik szem pedig a tisztánlátást szimbolizálja. A Főpapnő a felsőbb tudás, a tudatalatti és a misztériumok megtestesítője. A booklet következő oldalán két angyalt láthatunk, egy vér-tenger felett állva. Az angyalok a Bibliából ismert Utolsó Ítélet angyalai, akik Isten haragját zúdítják a világra, vérré változtatva a Föld vizeit. És végül maradt a koponyát tartó alak: a Próféta. A Próféta, aki mindent lát és megjósolja a világra váró szörnyűségeket. A koponya a tudást szimbolizálja.
Hogyan találtad ki a rejtelmes hangzású Aynsophar nevet? Mit fejez ki számodra?
Mivel érdekelnek a spirituálisabb témák, így olvasgatok a thelema, illetve a kabbala berkein belül is. Na most, az Aynsophar egy kreált szó, ami a héber Ain Soph Aur-ból ered. Az Ain Soph magában „határtalant”, „limit nélkülit” jelent, míg az Ain Soph Aur összességében „határtalan fényt”. Igazából amit nekem személy szerint jelent és amit nekem személy szerint mond, az az, hogy bármi lehetséges és az ember teremtő lény. Mindenki saját magának szabja meg határait.
Ha beszélhetünk színpadi énedről, az mennyiben tér el a hétköznapi egyéniségedtől?
Én úgy érzem, színpadon sosem jelentem meg extravagánsan. Habár, mivel nő vagyok, nyilván szeretnék jól kinézni, de igyekszem nem a kinézetre fektetni a hangsúlyt. Úgy vélem, egyszerű ember vagyok, és ezt viszem a színpadra is. A színpadi viselkedés ismét más, a fejemhez lett párszor vágva viccesen, hogy tudathasadásom van; ugye, az embert viszi magával a zene, bár azt érzem, elég visszafogott vagyok színpadon is. Na most, a hétköznapi életben viszont teljesen visszafogott vagyok, amolyan csendes személy. A szavak embere sem voltam soha. Igyekszem a feltűnést elkerülni, sose emelkedtem ki a viselkedésemmel. Csak egy hétköznapi ember vagyok, amolyan álmodozó, nagy célokkal.
Általánosságban milyen embernek tartod Magadat? Szereted, ha a mindennapokban is rejtélyek vesznek körül, vagy közvetlenebb és hétköznapibb vagy ennél?
Egy kis rejtélyesség sosem árt, de azt hiszem, közvetlen vagyok. Tudod, az a lány, aki segít az idős embereknek táskát cipelni, és akivel el tudsz beszélgetni a piacon zöldségvásárlás közben. :) Viszont, ami számomra fontos az a privát szféra. Persze ez a Facebook világában sose úgy jön le, ahogy kellene.
Még csak nemrég jelent meg az EP, de talán nem túl korai megkérdezni, mennyire vagy elégedett vele (a zenével, a hangzással, a borítóval stb.). Milyen visszajelzések érkeztek rá eddig?
Folyamatosan változtatnék valamit és én is folyamatosan fejlődök, de ha mindig azt várom, hogy még jobb legyen, akkor sose adnék ki semmit és sose lennék kész semmivel, mert a folyamatos fejlődésnek és változásnak köszönhetően mindig minden formálódik megállás nélkül. Ilyenkor azt teheti az ember, hogy túlnövi magát a következő alkalommal. Eddig hála az égnek csak pozitív visszajelzéseket kaptam (még a metal zene világában ismert zenészektől is! Aminek különösen örülök.)
Klip vagy szöveges video késül majd valamelyik dalhoz?
Akartam videót a Feed-hez, de végül nem jött össze. Gondolkodok videókban, de már nem ezekhez a dalokhoz. Már az új anyagon dolgozom, ha lehetőségem van rá és időm engedi.
Ismersz-e más olyan lányokat, akik extrémebb zenei stílusokban tevékenykednek? (Akár a zenéjüket, akár személyesen legalább néhányukat.) Inspirálnak Téged az ő dolgaik? Milyenek szerinted az ő esélyeik az érvényesülésre?
Ismert zenészeket nyilván, de underground zenészeket olyan durván sokat nem. De egy hölgyet kiemelnék, Victoria Villarealt, a Syrebris énekes/gitárosát. Ő valami miatt nagyon megfogott. Valószínűleg mert egy átlagos ember, mint bárki más és hasonló az érdeklődési körünk. Nagyon közvetlen és valami brutális, ahogy hörög, nem utolsó sorban durva, ahogy gitározik. Meghallod a dübörgő death metal-t és látsz egy tök hétköznapi, mosolygós, amolyan „cuki, macskás” csajt. Az Ő munkája nagyon inspirál.
YouTube csatornádon számos olyan felvétel látható Rólad, amelyeken ismert metal nótákat játszol. Ezek a dalok a személyes kedvenceid?
Igen.
Hogyan valósult meg az együttműködés a Neverheard disztróval? Ismertétek egymást Káger Balázzsal azelőtt?Nem. A Headcrusher-ön keresztül találtunk egymásra. Egy nap kértem öt személyt, hogy írjon véleményt az akkor még nem publikált számaimról, hogy külső fülek véleménye alapján rálássak, mit kellene változtatnom. Az öt személy közt volt Balázs is, aki jelentkezett. Nagy meglepetésemre a számok meghallgatása után kaptam Tőle egy üzenetet, amiben felajánlotta, hogy kiadná a számokat kazettán.
Külhonban sikerült eddig olyan kapcsolatrendszerre szert tenned, amellyel még hatékonyabban tudod terjeszteni az EP-t és / vagy egyéb zenei terveidet is megvalósíthatod? Vagy ez még folyamatban van?
Vannak itt is ismerőseim, de velük még nem olyan a kapcsolatom, mint amiket otthon építettem ki. Sajnos az otthoni kapcsolatrendszerem is több év alatt hoztam össze. Ami eszközt most látok az EP hatékonyabb terjesztésére a különböző promó csomagok, amiket hirdetnek. Ezeknek a „szervezeteknek” már van egy kialakult klienskörük és így könnyebben, hatékonyabban terjesztenek, mintha én ülök le lehetőségek után keresni. Nyilván persze én is folyamatosan küldözgetek és keresgetek promótereket, de véleményem szerint egy ilyen csomaggal sokkal gyorsabban lehetne eredményeket elérni.
Ha már itt tartunk, milyen zenei terveid vannak a közeljövőre? Vannak-e már elképzeléseid egy következő anyagot illetően? Élő fellépéseket nem tervezel valamikor?
Vannak elképzelések és már dolgozom is rajtuk, amint csak tudok. A közeli jövőben nem látom esélyét fellépésnek, viszont jövő májusra kaptam egy felkérést egy Schuldiner emlékkoncertre, aminek keretein belül sort kerítenénk az EP promózására is. Nagyon furcsa lenne színpadon játszani a saját dalaim. Alig várom! De addig még sok idő van hátra.
“I am an ordinary person, a dreamer with big goals” – interview with Barbara Teleki of Aynsophar
As the old adage goes, you’ve got to strike the iron while it’s hot… Aynsophar definitely deserves the attention of the fans of technical death metal and they should learn a thing or two about the history of the project and the career of guitarist-songwriter Barbara Teleki as well. Luckily, Barbara agrees and she’s honoured us by answering our questions an amazingly swiftly. Here we go…
Let' start at the beginning! When and how did you get in touch with music? What were your first, determinate experiences, what were your main impacts and how did you decide to start to play music?
I got in touch with music in my childhood, it was always a part of my life. My first determinate experience, when I decided to make music was when I was around 10 years old. As I was doing my things in my room I've heard my stepfather was listening to Megadeth. That song was Angry Again. It was love at first listening. My childhood had its moments too when I stayed awake late at night (or set up my alarm to wake up) just to listen to the metal shows. The interesting thing is that I don't know what made me to play guitar.
How did you start to learn playing guitar? Have you got lessons from anyone?
We've got a paper at school about choosing a study group if we wanted to. I've seen opportunity to learn guitar so I applied for the local music school. My school experience didn't last long, only a couple of months because I found boring what they've tried to teach me however I liked to play my own stuff on the guitar. My stepdad was playing guitar when he was young so he tried to teach some songs to me, for example I remember when he showed a cool melody which I really liked. He told me the title of the song but I didn't know it I just really liked the melody so I tried to learn it. I just started to learn guitar (I was around 10-11), it was around the second month so I couldn't play what he showed me. I remember I was very upset about it, but I really tried. Later I leant that this song was Polarized by Carcass. I've learnt a couple of month by Tamás Csernyánszky too of Moon of Soul but apart from these I've learnt on my own.
Which bands you've played in so far and what did you achieved with them?
I haven't been in much bands so far, only in three. I was a singer in one of them. Was as horrible as it sounds. Better to stay at guitar. I didn't achieve anything with these bands, one of them split up after 2-3 months. But I don't really care about them, it's better to focus on the present and on that to be able to say that I achieved something with Aynsophar. I know that an EP is not the middle of the world but I'm really happy that I could achieve this, not to mention all on my own. To my mind, even if it's a small step but a step towards something bigger.
Which guitar brand do you prefer and why?
For some reason Jackson grabbed my interest. I had an Ibanez before but when I joined my first band I tried the other guitarist's Jackson and it was a true love. After that when I decided to buy a new guitar I knew it will be a Jackson. This is when I bought my JS30. A couple of years ago I moved to England and I didn't take my guitar with myself. I spent only a year abroad but I didn't want to be without instrument so I bought my WRXT. To tell the truth I haven't tried so many brands to chain myself to only one and I know lots of people are not satisfied with Jacksons but I've found myself in them. To be honest not a long time ago I had the luck to play the Schuldiner kind of Stealth and I have to tell that its neck is amazingly comfortable. As it is my current flat mate's I sometimes practice on it instead of mine. It would be nice to have my own built guitar in the future. That would have a neck like the Stealth's. The whole playing is so different on it.
How did you get into Headcrusher?
I met with Attila Kun on an interview which he made with a band I was in at that time. I liked the idea of helping the underground scene so I asked him to tell me if he needs any help. So he later reached out to me.
Why did you decide to move abroad? How is the big adventure going on so far? Can you visit back home sometimes?
I feel that now, until I don't have a fixed life form, I don't have a husband neither kids (only a cat whom I consider my daughter. She is with me in UK too!) and don't have responsibility which affects the others I have opportunity to follow my heart and goals. The fact that I moved out again doesn't affect anyone deeply. I am in the position that I can decide freely about a thing like this and I can move freely. As I see I there are more opportunities here to feed a band/project. The big adventure goes well so far, I live with a lovely friend of mine and with his mother. Home of metal and kitties! Luckily I have a job too so I don't complain. It's early still to think about visiting home.
What gave the idea of Aynsophar? How much time did it take to build up the songs (containing the lyrics too), how did the recordings go? How did the foreign musicians take part in the work? Surely they recorded their parts at home and you discussed the details online...
Aynsophar is in my head for a long time now, but only in another name (I named it Bambi slaughter when I was 15). I write lyrics and songs since my teen years but I've never built and recorded a whole song until now. To tell the truth this EP is the first one. My very first record was Abysmal which was really beginner. Later I had the luck to know Ricsi Ruszkai who helped me a lot regarding my progression. I've learnt a lot about recording thanks to him. The songs got ready in around a year. It can happen that you write a song and you stuck at a part. Sometimes I have te idea on what I want I just don't know how to implement it. Basically I write the lyrics quite fast. It depends on how strong a feeling is in me. For example, I know it is the shortest song with the shortest lyrics but I wrote it in a sec. Originally, it would have been an instrumental song with throat singing like in the shaman songs. I sent it over to Ricsi and asked him to sing something on it but only noises, some dark, satanic stuff but he found it as a bad idea. It's rare that I take anyone's advices but I usually take his. I was in a very unpleasant situation which whirled me emotionally so it didn't take long to write something. Strange that this is the song which I like the most.
I met with the foreigner musicians through the internet. I don't even remember how I met with Chris (Insatanity). Back to then he offered me a work together on one of my songs and the time has just came. I got in touch with Lars (Irony of Fate) through a promotion in Headcrusher. I recorded the bass track for all of the songs but I hadn't got much creativity for Abysmal so I added an advertisement in which I was looking for a musician who would gladly take part in the song. Lars applied and sent the track just on that day! I had a big luck with Chris too. I was looking for a singer for a very long time. The original plan was to have clean vocals in Abysmal. Feed was ready for a time now when I gave up on looking for a singer and asked him to make Abysmal too. He was very co-operative. At first I sang the songs the way I wanted them to be, just like a poem, and sent him to show how I imagine the vocals. When he was ready he sent the whole song to me. If there was anything to fix I explained to him with more details what I want. When he was ready he sent the separate tracks. In Abysmal sometimes you can hear Travis from the Canadian Maiden BC as a background vocalist too. I had a big luck and it is an honour that we could work together.
What can we know about Richard Ruszkai who sings in the last two songs? Have you played with him in a band?
Unfortunately Ricsi lived far from me to play in a band and now he lives farer. But he always helped me a lot. I remember there was a track which he sent me back for the 4th time to record again. He wrote a list about the songs by sec asking „What the hell it is here?!” It's funny to think back of it. He suggested me RedSun too who made the mixing and mastering. It's better to know about Ricsi that the Satan itself lives in his throat and everyone who hear his voices stares with open-mouth. To be honest he is a guitarist too and he played amazingly. He's not on the EP as a guitarist as the basic plan was that I record everything on the album. But I'm not really friends with singing neither growling. To tell the truth I feel that if he didn't help me this much this album wouldn't exist. He gave me a lot of support not only technically but emotionally too.
What could you tell about the lyrical conception? How does it fit to the images of the cover and the booklet which are also your work?
The whole EP is about a spiritual awakening and that we should realize the inhuman things on the Earth. The first song, Abysmal Secrets of Unknown is talking about this awakening, about that we should have an open mind towards the thing of the world. It also warns that often the ones who are looking for the mysteries of the world seem strange in the eyes of the others.
Feed the machine shows the operation of a machinery, when people stay rather in silence than giving a voice for their and for others own interest. As I see the world goes into a very strange direction which is not unconditionally good for people. Just as the first verse says: „When all the prophets die who will predict the suffer? An ocean of hidden dreams about a darkened future?” If people turn away from the ones who have open mind towards to world's things then no-one will stay who could warn them for being careful. But the lyrics later suggests that if people work together as a team, they have the greatest power. Personally my favourite part is the following:
„Why should I let this deviation When I'm also God's creation Who has the knowledge controls the masses Our lives are like fragile glasses Should I close out what's all around And as an individual improving on Or on a long lost world's ashes Should I be reborn?”
Everyone has the right for a safe future.
Inhuman Condition is again about the man made inhuman world. Just look around: Wars, hatred, terror attacks, mass shooting...„Belial is walking to spread disease over this world” You know if there is evil, it's people.
Eternal soul damnation is about a man made hell in one's soul. An emotional hell. This is what symbolized by the angel who tore out her own wings.
So we got to the images: The cover is the High Priestess whom you can know from the tarot cards. She is holding a half brain which gives a sight of the pineal gland which is responsible for the activation of the third eye chakra. The third eye is a symbol of awakening. The High Priestess is the embodiment form of the higher knowledge, the sub-consciousness and mysteries. On the next page of the booklet you can see two angels over a sea of blood. They are the Angels of Revelation who let the Wrath of God free on the Earth - known by the Bible. The final figure is the Prophet who sees and predicts everything. The skull is a symbol for knowledge.
How did you find out the mysteriously sounding name of Aynsophar? What does it express for you?
As I am interested in spiritual things I am reading in the topics of thelema and kabbalah too. Aysophar as a word is made by me from the Hebrew Ain Soph Aur. Ain Soph in itself means „without limits” and Ain Soph Aur means Eternal light. What it tells me personally, what it means to me personally is that anything is possible and the human being is a creator being. Everyone dictates their own limits.
How much does your stage self diverse from your ordinary self?
I feel that I never was extravagant on stage. Obviously as I am a woman I'd like to look good but I try not to put the tone on outlook. In my opinion I am a simple person and I try to show this on the stage too. The behaviour on stage is different again: Some funnily told me that I might be schizophrenic; of course music takes you with itself but I feel I am quite moderated on stage. In the ordinary life I’m absolutely moderate, the silent kind of person. I try to avoid splurge, I never emerge with my behaviour. I am an ordinary person, a dreamer with big goals.
In general what kind of person do you feel you are? Do you like is you are caressed by mystery in the everyday life too or are you more direct and ordinary?
A little mystery is never a bad thing but to my mind I'm a direct person. You know, the girl who helps the elderly to carry their bags and with whom you can have a chat with during shopping veggies at a market. But what is important for me is privacy. Of course it's never as it should be in the world of Facebook.
The EP just got released but maybe it's not too early to ask: Are you satisfied with it? What feedbacks did you get so far?
I constantly would change something and I progress constantly but if I'm always just waiting for to make things better I would never ever have a release as thank to the constant changing and developing everything is in a constant moving. All people can do is to grow themselves out at the next time. Thank God I got only positive feedbacks so far (even from known musicians which makes me quite happy).
Will you have a video clip or a lyrics video for any of your songs on the EP?
I wanted a video for Feed but finally it didn't come together. I am thinking about videos but not for these songs. I am working on the new material at the moment when my time allows it and I have a chance.
Do you know other girls who play extreme music? Do their work inspire you? How do you see their chances to be seen?
Obviously I know known musician but not brutally much from the underground scene. But I would highlight one lady, Victoria Villareal, singer/guitarist of Syrebris. She grabbed me for some reason. I think because she is an ordinary person just like anyone else and we have the same interests. She's very direct, it's very brutal how she growls and she is fantastic on guitar. You hear the killer death metal and see an ordinary, smiling „cute” girl with a cat. Her work inspires me.
On your YouTube channel there are numerous videos of you playing known bands' songs. Are those your personal favourites?
Yes.
How was the co-operation with Neverheard Distro? Did you know Balázs Káger earlier?
No. We found each other through Headcrusher. One day I asked five persons to listen to my not yet published songs, so I could know on their opinions that what I should have changed. Balázs was among the five persons who applied. To my biggest surprise after listening to my song I got a message from him saying he would release my songs on cassette tape.
In abroad did you manage to build out relations which could help you to spread your EP more effectively or to make real your other musical plans? Or are these in progress still?
I have some relations here but still not like the ones I had home. Unfortunately I built my relations at home through long years. What I see effective for the EP is the different promo packages what are advertised. These „organizations” already have a client circle so they can spread my music more easily and effectively than I. Of course I am sending my EP to promoters and looking for opportunities but my opinion is that a package like this is very useful and helps to reach results quicker.
What kind of plans do you have in the near future? Do ou have any ideas about a new material? Do you plan any gigs?
I have plans and I am already working on new songs when I can. I don't see any chance for a gig in the very near future but I got an offer to play in May on a Schuldiner memorial Fest which gives me the opportunity to promote my EP too. Would be so strange to play my songs on stage. I can't wait! But we have a lot of time still.
