Akik ismerik, vagy jártak már az Obscene Extreme fesztiválon szerintem rögtön a színpadmászásra és a grindcore-ra asszociálnak. De ez a fesztivál több annál. Az extrém metal kultúra egyik kikötőjéről beszülünk, egy fesztiválról, ahol bizonyos határokon belül minden elfogadott. Bármilyen idióta jelmezben, de akár csak lazán civilben is nyomhatod, vagy lehetsz felvarró mellényes thrash-er, sörhasú grindcore-os, esetleg szegecses crust punk. Mert, hogy nagyjából ez a felhozatal, de ez teljesen rendben van. Mindenki elfogadott és minden megengedett, természetesen egy bizonyos határon belül. És ez a durva, valahogy mindenki tudja, hol a helye, meddig mehet el és e mellé még irtó kedves és toleráns is. Itt a brutális circle pit-ek és stagedive kavalkádjában tényleg mindenki figyel a másikra. Voltak olyan bulik, ahova úgy mentem, hogy ezt biztos nem élem túl, pedig nem vagyok egy kis darab, de csak látszatra durva, benn pedig érzi az ember a jókedvet. Itt tényleg vigyázunk a másikra. És vigyázunk mert már második éve megyek ki és családtag feelingem van.
A Trutnovban megrendezett cseh fesztivál mára már kultikussá nőtte ki magát, bár ennek ellenére nincsenek óriási tömegek. Mondhatni családias létszámban működik a káosz, jómagam 4-5 ezer emberre saccolok, nem nagyobb, mint a hazai Maraton.
Az idei évben ünnepelte a fesztivál a 20. születésnapját, így szervezők sok meglepetéssel készültek a fesztivállátogatók számára. Sajnos az első meglepi egy negatív élmény volt, mert a bejutás igen nehézkes volt, több órás sorbaállás fogadott minket, ami tavalyi feszten nem volt jellemző. Valószínűleg a jegykezelést oldották meg logikátlan módon, mert annyival nem voltak többet, mint 2017-ben, de sebaj elitaloztunk az időt és pont beértünk az első nagyobb bulira, ami nem volt más, mint a cseh grindcore és rock ’n’ roll színtér legismertebb zenekara a Malignant Toumor. Az őrület elkezdődött és már estek is az égből rám az emberek, majd én is estem rájuk. A buli végefele feltűnt a fesztivál főszervezője, Curby, aki pár percre beállt a húrosok közé, majd nem meglepő módon, belevetette magát a tömegbe. Ezután a 20. évforduló méltó megünneplése végett, egy óriási tortát kapott pár csinos hölgytől, majd meggyújtottak egy hatalmas OEF feliratot a látvány kedvéért. Este pedig még tűzijáték is volt.
Mielőtt besurf-ülünk a koncertek közepébe, rágjuk egy pár alap dolgot a fesztivállal kapcsolatban. Hasznos lehet azoknak, akik gondolkodnak rajta, hogy kinézzenek. Amúgy ne gondolkodjatok, gyertek! Óriási buli! Viszont pár negatív tapasztalat idénről. Alapvetően sokan nem tartják szerencsésnek a sátrazást, mert a mikroklíma miatt bármikor jöhet egy nagy zuhé, ami azzal a lendülettel végigfolyik a domboldalban kialakított kempingen. Vitt már el a sárfolyam sátrakat, de az sem rossz, ha csak befolyik a vörösiszap egy kicsit a szentélyedbe. Most is bekaptunk egy nagy esőt, ami miatt lezárták a kempinget, aki kocsival jött, az pórul járt. Emiatt sokan választják a szállást, mint alvási és pihenési opció, ami viszont nyilván plusz költség, illetve előfordul, hogy messze van. Idén a mienk egy gyönyörű tóparton volt, de 7 km-re, így taxiznunk kellet, ami ugyancsak plusz, ráadásul, ha át is akarnak állandóan baszni a vidéki jóemberek.
Emellett viszont ott van a hangulat, a profi hangzás, a brutál látvány, a jófej biztonsági őrök (akik cseh zenekar tagok), a korrekt árak. Megemlítendő, hogy csak vegán étel kapható a fesztiválon és nem is lehet bevinni semmit. Aki idegenkedik ettől az életmódtól, azt megértem, de szerintem mindenki talál magának korrekt kaját benn, nagy a választék. Ha mégse, akkor a fesztivállal szemben ott van egy jó kis kolbászos, vagy a városban vendéglők egész sora. A sörválaszték rendben van nagyon, 3 féle világos, 1 féle barna és lehet kérni rezonét is. Van koktélos is, aki nem éli sört, vagy már annyit ivott, hogy nem bírja, bár a cseh csapoltat leváltani bűn. Ráadásnak a sörsátor este a koncertek után átváltozik retro discová, ahol mehet a tánc és a vonatozás ezerrel. Az OEF minden évben óriási választékot hoz pólókból, pulcsikból, sapkákból, rengeteg fajta igényes és beteg mintával. Egy kis sorbaállás után shoppingolhatunk is agyba-főbe, érdemes kivárni.
A nulladik napon tehát a Malignant Tumour-ral kezdtünk. Aki nem ismeri őket, azoknak nagyon egyszerűen le tudom írni a zenekart. Ők a cseh Mötorhead, annak ellenére, hogy pályafutásukat grindcore bandaként kezdték. Utána beadtunk még egy gyors Entrails Massacre-t, majd buli az éjszakában.
Másnap reggel koránkelés és be a fesztre. Aznap néztem meg a legtöbb koncertet. Kávé helyett powerviolance: Powerxchuck. Ezután a kanadai crossover Golers-re csavartunk egy kemény 25 percet. Shampoon Killer marha nagy móka, ha szereted a grind/brutal death. Jómagam nagyon vártam az Ultra-Violance-t, hiszen oltári nagy thrash tolnak a srácok. Nem is csalódtam, nagykönyves thrash buli volt. Ezután pár koncert kimaradt az ebéd szünet miatt, amit egy cseh vendéglőben fogyasztottunk el, majd ujjúlt erővel baktattunk vissza a szintén thrash-ben utazó Lich King-re, akik ugyancsak megmutatták, hogy kell banzájt csinálni. Aki nincs oda a circle pit-ért és a folyamatosan beugráló emberekért, azok ülhetnek is egy amfiteátrumra emlékeztető, félköríves elrendezésű padokon. Nem vagyok egy nagy slam-es, de a Vulvodynia megvett, egyik cimborám kedvenc bandája, muszáj volt megőrülni és egy percét nem bántam meg, főleg hogy utána összehaverkodtunk az énekessel. Ennek ellenére én a Fleshcrawl-t vártam óriási izgalommal, hiszem óriási svéd vonalas old school death metalt nyomnak, Dismember/Entombed/Carnage-ban kell gondolkodni csak német színekben. Számomra ez a műfaj - a thrash metal mellett - a szívem csücske, így hatalmas elvárásokkal fogtam neki a bulinak. Lemezen marha nagyot darálnak, de élőben még sosem hallottam őket. Viszont ezek után bármikor. Óriási buli volt, párszor megjártam a színpadot is, csak olyan OEF-esen. Nincs OEF punk nélkül. Vagyis thrash-speed-punk nélkül. Az Acidez az egyik legjobb csapat e téren, mondhatnánk, hogy a mexikói Toxic Holocaust. Jómagamat, a megfáradt thrashert sikerült felpörgetniük, óriási energia és pörgés van a zenéjükben – főleg élőben. Sokan Death tribute zenekarként emlegetik a Gruesome-ot, ők voltak a következő eresztés. Én értekelem a zenéjüket, annak ellenére, hogy sok új ötlet nincs benne, de nagyon jól hozzák a Chuck Schuldiner féle death metalt. Mondhatjuk, hogy hagyományőrzők. Nincs OEF grind party nélkül, ráadásul idén a mára már legismertebb cseh goregrind-t szervezték le, ami nem más mint a Gutalax. Az egész fesztivál alatt ezen a koncerten voltak a legtöbben és akkora buli ment alatta, hogy az őrület. Az egész circle pit egy ember masszává formálódott, amiben gumimatracokon repkedtek az emberek és szálltak a gumilabdák és különböző strandfelszerelések. A napot az Exhumed, majd főzenekarként a Suffocation zárta. A mókának nem volt vége, mert különböző úgynevezett „late night special show”-k következtek (késő esti speckó bulik). Volt egy kis BDSM, kampókra lógatott repdeső emberek és az én személyes kedvencem Selfie az öncsonkító bohóc. Nem kell mondanom, hogy eléggé 18+-os tartalmak voltak, így nem ecsetelném az olvasóközönségnek, de hashajtó és guminő volt a dologban.
Másnap újult erővel vetettük be magunkat az őrületbe, vagy inkább a circle pit-be. Kicsit későn sikerült beérni a szállásról ezért jó pár buli kimaradt. 15 óra környékén kezdtünk egy Wolfhour-ral, akik hasonló zenét tolnak, mint a szintén svéd, Wolfbrigade. A crust szerelmesei kielégülhettek. Aznap rendesen kijutott nekünk a grindcore-ból, buliztunk egyet a Rectal Smegma-ra, a Cripple Bastards-ra illetve a Rotten Sound-ra. Ezután pedig az én személyes kedvencem következett, a death metal császárai, a holland Asphyx. Szerintem többet voltam fenn a színpadon, mint a circle pit-ben, szokás szerint földbedöngölős showt csináltak. Igazából nem lepodtem meg, amikor az egyik főzenekarnak a Napalm Death-et hívták meg, a Carcass mellett a grindcore szintér legkiemelkedőbb alakjai, tökéletes választás voltak. Kezdtünk fáradni de, rátoltunk még egy Wormrotot, majd a hét egyik legkirályabb slam-jét, a Kraanium-ot. Hajnali órákhoz közeledve hallhattuk a fesztivál egyetlen magyar bandáját, a Jack-et.
Utolsó nap belenéztünk pár buliba, de a legelső amire ténylegesen készültünk az a Benighted volt. Nálam top kategóriás brutal death banda, a kedvenceim ezen a fronton. Sokak számára ismeretlen lesz a brazil hardcore-ban utazó Agrotóxico. Egyik barátom hívta fel rá a figyelmem még az OEF előtt, hogy ezt mindenképpen meg kell néznünk, így karöltve daráltunk rá. Nem maradhat ki a napi menüből egy kis goregrind, a főfogás e téren a Haemorrhage volt, ránk is szabadították az őrületet. A szombati nap fénypontja számomra a Grave volt. Az old school svéd death metalnál kevés dolgot szeretek jobban. A General Surgery akkora bulit nyomott, hogy az emberek még a padoknál is pit-eztek, illetve volt egy srác aki random beugrott a padokról a semmibe. Az utolsó banda amit már hátulról néztünk a brazil hardcore/crossover Armagedom volt, életemben nem hallottam róluk, de nagyon megtetszett. Otthon le is csekkoltam őket. A finn punk Kovaa Rasvaa-t is meg szerettem volna nézni, de a többiek bedobták a törülközőt hajnali 1 körül és visszamentünk a szállásra pihenni, hogy másnap valahogy haza tudjunk vergődni. A fesztiválnak egyébként nem volt vége, mert afterparty napot is tartanak, ahol több banda egy második show-t is lenyom, továbbá meglepetés koncerttel is borzolják az idegeket. Idén a Rotten Sound volt a titok banda, de sajnos nem tudtunk maradni, mert hétfőn már visszarázódtunk a normális életbe.
fotók:
Rafał Kotylak Kotlletica Photography (www.kotylak.pl)
Jaroslav Vynikal (http://xichty.cz/report/obscene-extreme-20th-anniversary-2018-trutnov-18-07-18/)
