Nem kezdem el onnan ezt a beszámolót, hogy mit jelentett a Kreator mondjuk nekem a nyolcvanas évek végén. Pedig szerintem megmagyarázná, hogy miért játszanak közel telt háznak ma is, jócskán a nyolcvanas évek árnyékán túl. Valószínű ugyanis, hogy mások, akik szintén a régi időkből ismerik a zenekart, nagyon hasonló okokból vakarják el a bundájukat a németek koncertjeire ma is. Amikor is a tizennegyedik album után Mille Petrozza zenekara ismét nem hagyta ki Budapestet a szórásból. A sokadik hazai bulihoz most a Barba Negra színpadára vonult fel a zenekar. Mindjárt a lengyel Vader után.
A dunaújvárosi Misfit River zenekar 2013 magasságában startolt el kezdetben három fővel. Ódor József Szabolcs gitáros, Farkas Ferenc basszusgitáros és Dudás Sándor dobos alkották akkor a zenekart. Kis jövés-menés után aztán Varga Róbert gitáros és József Mátyás énekes tavalyi megérkezésével lett végül teljes a zenekar. Az énekes poszton Mátyás, aki a banda Rockmaratonos koncertjén debütált a fronton egyébként a Vendetta Inc. zenekarból pár embernek már ismerős lehet. Szóval ebben a felállásban nyert végleges formát és került felvételre a Dark Waters kislemez négy száma az év második felében. Ami után nem sokkal Róbert bejelentette, családi okok miatt nem tud a bandában maradni, de február 10 - én az új kislemezt bemutató koncerten még ő fog színpadra állni. A dunaújvárosi Kaptár Music Pubban. Ezzel a testes metál produkcióval, amin elsősorban a göteborgi dallamos death vonal hatásait lehet leginkább érezni, combos és naprakész hangzásba ötvözve a pattogósabb és groove témák mellett. A szavak helyett azonban legyen a zenéé a főszerep. A nálunk debütáló kislemez itt húz lejjebb a hajtás után, a sötét vizekbe lefele.
A rock- és metalzene jó alapanyag a számítógépes játékoknak. Egy húzós-zúzós alap például jól meg tud ágyazni a hentelésnek (lásd: Doom) az érzelmesebb dallamok is aláfesthetnek a kalandoknak (pl. Steven Wilson és a Last Day Of June), de van, hogy igazi metalarcok, legendák, zenészek kölcsönzik a hangukat a játékoknak. Erről persze mindenkinek először a méltán (el)ismert Brütal Legend ugrik be, viszont "metalos" játékok akadnak bőven ezeken kívül is. Ebbe a szép sorba áll be az Apocalipsis: Harry At The End Of The World, melyben a Behemothos Nergal narrálja a szöveget, sőt a háttérben a lengyel black brigád dalai is be-bekacsintanak majd a fametszeteket idéző, elég morbid játékban.
Elkészítette az első kislemezét a budapesti Abbey Hall. Az alter, pop és rock ízekkel sem spóroló ötös két dalt feszített ki az Internetre, melyek a lentiekben természetesen meg is hallgathatók. Aki pörgős, dallamos, jó értelemben vett slágeres rockzenét akar hallgatni, az máris kattinthat!
Ha úgy halad a finn pop-rocker The Rasmus, akkor nem marad olyan dal, amire ne készítettek volna videót a tavaly megjelent nagylemezükről, a Dark Mattersről. A legfrissebb kiszemelt a meglehetősen gitármentes Nothing, melynek klipje természetesen lentebb látható.
A stagediving egy olyan dolog, ami a klubbuliknak elengedhetetlen része. Persze, sokan nem szeretik, de megvan a maga feelingje, rá tud tekerni a buli tüzére. De a színpad-szelfi buli közben már gáz! Emberünk a Converge berkeley-i koncertjén viszont egyáltalán nem így gondolta, felmászott zenekarhoz a buli közben, megakasztotta a koncertet, majd miután érthető okokból el lett hessegetve, beugrott a közönségbe... ahol senki nem kapta el. Karma? Poén! És persze a legnagyobb gáz, hogy erről videó is készült! Nem olyan felvétel lett, amit büszkén fog mutogatni az unokáknak...
Mindig jópofa, ha egy banda önmagáról elnevezett albumán van egy címadó dal. A Black Sabbath óta persze ez mind már csak "kópia", de tényleg jópofa húzás tud lenni. A Legend Of The Seagullmen is úgy döntött, hogy a 
Március 9-én
Azt, hogy egy epikus összeállítású, várhatóan jó sokáig elhúzódó turné keretein belül búcsút int a rajongóknak a thrash metal alapvetés Slayer, talán már senkinek nem kell külön ecsetelni. Ha szerencsénk van és még három évig búcsúznak a veteránok, akkor éppen négy évtizedes munkásságot maguk mögött tudó négyes számtalan kötelező klasszikust adott a metalnak, szinte minden albumuk alap hallgatnivaló a keményebb műfaj kedvelőinek. A lenti összeállítással, melyben minden albumról egy-egy dalt emeltünk ki, azoknak tervezünk segíteni, akik valamiért a föld alatt töltötték a metalos éveiket és nem ismerik Tom Arayáék munkásságát. Vagy ha éppen valaki fel szeretné eleveníteni, milyen fából is faragták a Slayert.
Ahogy 
Friss dallal jelentkezett a Korn énekese, Jonathan Davis. A dalnok ezúttal az anyacsapata nélkül készítette el, az American Satan című filmhez kiadott klipet is kapott tételt, melyről egyelőre nem tudni, hogy vajon rajta lesz az idénre várható szólólemezén, vagy sem, de az biztos, hogy az idei Novarockon élőben is el lehet majd csípni a szólóprodukciót.
Az Orphaned Land nem az a kapkodós fajta zenekar, amihez talán kivételes és furcsa örömmel oda lehet biggyeszteni: szerencsére. Ugyanis így minden albumuk kiemelkedő minőségben szállítja le a keleties elemekkel gazdagon átszőtt, progresszív elemekkel sem spóroló metaljukat, így büszkén lehet mondani: nem lehet csalódni egyik anyagukban sem. Ebbe a szép, míves sorba száll be az Unsung Prophets & Dead Messiahs, mely talán az eddigi legkiforrottabb, legerősebb, legdefinitívebb, leginkább "Orphaned Landes" lemeze lett az izraelieknek.
Habár a tavalyelőtti 
Újra stúdióba vonult a finn folk/prog-metal alapvetés Amorphis. Az északiak a 2015-ös Under The Red Cloud utódjának munkálataiban már meglehetősen előrehaladott állapotban vannak, így ha minden jól megy, még idén kézbe vehetik a rajongók az anyagot, mely az első lesz Niclas Etelävuori basszer kiszállása óta.
Március 9-én