
Júniusban visszatér Nick Cave!

Portnoy, Sheehan, Bumblefoot, Sherinian, Soto. Ezek olyan nevek, akik miatt már egyenként is elmennénk akárhová, hát, még ha együtt jönnek! Márpedig együtt fognak, a Sons Of Apollo gyűjtőnéven, a helyszín pedig egész pontosan a Barba Negra Track! A dátum augusztus 19, reméljük, nem kell érveket sorolni az ottlét mellett.
Tavaly áprilisban azzal kezdtem a cikkemet, hogy óriási várakozás előzte meg a soron következő hazai The Exploited koncertet. Nos, ez mind igaz, de akkor mit is kellene most írnom, a British Punk Invasion elnevezésű estével kapcsolatban?! Nyilván itt is működött a napok számolása tavaly év vége óta, hogy mikor lesz február. Persze az idő repül, mindenki öregedik, csak ez egyes embereken nem feltétlenül látszik…
Megint itt a hétvége, megint itt az Adj egy ötöst!, benne a hét dalaival. Ismét elég változatos stíluskeretek között. Play gombra fel!
A Bloodbath szinte belehúzott, úgy tűnik, hogy a 2014-es Grand Morbid Funeral utódjára nem kell majd annyit várni, mint tettük az elődje, The Fathomless Mastery után. Ennek pedig ékes bizonyítéka, hogy Martin Axenrot már csépli a témákat a készülő koronghoz a bátran death metal szupergroupnak nevezhető csapat új korongjára, erről a Facebookon számoltak be.
Új klipet készített a Darkest Hour. Mielőtt még valakinek felcsillanna a szeme, hogy máris itt van a tavalyi Godless Prophets & The Migrant Flora utódja, le kell törnünk: ennek a nagylemeznek lett egy újabb klipes kiszemeltje, mégpedig az Enter Oblivion. A dal maga valószínűleg a srácok április 10-i Düreres koncertjén is fel fog csendülni, úgyhogy tessék csak, tessék!
A múlt héten írtunk egy cikket a Legend Of The Seagullmen azonos című daláról, mely a róluk elnevezett, azaz azonos című lemezen fog megjelenni. Ekkor villant be a kép: Nadehé! Nem ez az első alkalom a rock- és metalzene világában, hogy megesik ez a fajta "csillagok együttállása", főleg az első lemezek esetében, nézzünk már utána, kiknél történt még ilyen! És higgyétek el, több ilyen volt, mint gondolnátok! Ezekből szemeztünk össze egy tizenötös listát, melynek a sorrendjét a véletlen hozta így, tehát semmit rangsorolást nem takar.
Örültem volna, ha a tegnapi Depeche Mode buli után kaptam volna időt arra, hogy aludjak egyet a látottakra - hallottakra, mivel a tavaly májusi koncerttel végre olyan emlékeket sikerült felszínre hozni, ami felért egy emocionális cunamival. Nagyon élt a banda - egytől egyig mindenki - remek volt a vetítés, és a Groupamában úgy szólt a basszus, ahogy az egy szintipop csapat esetében elvárható.
Mindig jó tudni és látni, ha valaki nem felejti el, honnan jött, sőt büszke is a gyökereire. A szülőhelyhez való ragaszkodás szép példáját mutatta a gödöllői Asphalt Horsemen, akik köztudottan nem csupán a southern rock zenei formanyelvét sajátították el tökéletesen, de egyes dalaik szövegében is hangsúlyozzák az összetartozás, a család fontosságát. A különleges, három órás akusztikus (de azért a torzított gitárokat sem teljesen mellőző) buli, szintén követendő módon, a városvezetés hathatós támogatásával valósult meg, és jó néhány olyan vendéget vonultatott fel, akiknek szintén van gödöllői kötődésük, és akik a zenekar életében is meghatározós szerepet játszanak.
Mondhatni, ugyanott (és részben ugyanúgy) indult újra a történet, mint tavaly. A helyszín ismét a hajó, a műsor középpontjában továbbra is a legutóbbi Theories of Flight album, ezúttal viszont bő két órás a szett és a Ray Alder-korszak legjavából szemezget a Fates Warning, ráadásul – igen, most már szerintem az ő esetükben is nyugodtan hozzátehetjük ezt – ennek megfelelően közel teltház előtt. Lehet, hogy (itthon is) most kezd csak igazán felértékelődni és az őt megillető státuszba emelkedni a csapat?