Február elsején, pénteken egy színvonalas budapesti rock-klub, a Backstage Pub ad otthont annak a különleges rendezvénynek, amit a Queen dobosának, alapító és máig aktív tagjának tiszteletére tartanak a magyarországi Queen-es közösségi és klubélet képviselői. Ebből az alkalomból a koncert főszervezőjét, és főszereplőjét, Tollár Lacit kérdeztük az előzményekről, és a rendhagyó esemény részleteiről.
Laci, honnan jött a buli ötlete?
Nem egy hirtelen fellángolásról van szó, évtizedes előzmények vannak. Úgy gondolom, legalább három oka van annak, hogy ez az est megrendezésre kerüljön.
Elsőként elmondanám, hogy magam a Queen Unplugged Project dobosaként, és egyéb zenei felállások tagjaként már csaknem 200-szor megidéztem a dobos-zsenit - akiről talán sokan nem is tudják, hogy a Queen dalok negyedét írta, és énekelte - és ezen alkalmakkor visszatérő momentum volt a közönség igénye arra, hogy bővebb formában is hallhassák Roger Taylor dalait az én prezentálásomban, ne csak egy koncert rövid részeként. Ezekre én korábban úgy reagáltam, hogy nem értem még meg a feladatra, hogy ezt bevállaljam. Bár valamennyire vannak hangi adottságaim a dologhoz, és dobolni is tudok, a Mesterhez nyilván nem érhetek föl semmilyen szinten... márpedig tribute-ot vagy jól, vagy sehogy... ezért nem történt meg ez korábban. Úgy érzem, hogy mostanra, ennyi év színpadi tapasztalatával a hátam mögött, talán most jött el az ideje, hogy mindezt mégis meglépjem. Másodszor, a zenésztársak, a showbizniszben érdekelt szakmabeliek, technikusok, klubtulajok, családtagok, barátok véleménye is az volt, hogy legyek bátor, van bennem annyi, hogy egy egész estés showt frontemberként lenyomjak, de én ezeket a - nyilván imponáló - véleményeket a helyükön kezeltem és szerényen elutasítottam - mostanáig.
Így jutottunk el a harmadik érvhez: a filmhez, a Bohemian Rhapsody-hoz. Mintegy 30 éve rajongok a Queen-ért, és bevallom, 1991 novembere (Freddie halála - szerk.) óta nem tapasztaltam ekkora felhajtást a zenekar körül. Mintha egy új csillag robbant volna bele a közéletbe, újra slágerlistákon a régi lemezek, rajongói körök alakulnak, könyvtárakban Queen-könyveket kölcsönöznek ki az emberek, tinédzserektől a nyugdíjasokig... érezhető a levegőben, hogy elképesztő drámai hatással van az emberekre ez a kiváló film. És igen, emiatt felpezsdült a "tribute-élet" is a zenekar munkássága körül, most havonta van annyi "Queen-buli", mint régen egy évben! Így állt össze a kép, hogy mi, akik ezt már 25-30 éve csináljuk ilyen-olyan formában, mi is csináljunk valamit! De nem akartam a szokásos "utánozzuk Freddie-t, játsszuk a legismertebb slágereket" formátumot hozni, csináltuk ezt az elmúlt évtizedekben számtalanszor - hanem itt az idő csinálni valami különlegeset a Queen háza tájáról, ami régóta érlelődött bennem, bennünk. Hát így állt össze ennek a produkciónak az ötlete.
Kik a szervezőtársaid ebben az unikális történetben?
Szeretném kiemelni, hogy a befogadó klub, a Backstage Pub (ami megjegyzem a mai rock-klub szcénában abszolúte élvonalbelinek számít) teljes támogatásáról biztosított, sőt bátorított a dologban, részben ezzel is hozzájárult ahhoz hogy belevágjak a szervezésbe. Az eseményhez méltó körülményekről, színvonalas színpadtechnikáról is ők gondoskodnak, szinte a zenekar részeként tekintek rájuk. Fontos még megemlítenem, a Hungarian Queen Fan Club (figyelem: 1982 óta léteznek!) támogatását is, az itteni vezetőket, ős-tagokat szinte kivétel nélkül a barátaimnak tudhatom - a való világban is. Örülök, hogy a köreikben tudhatom magam, kevés ilyen közösség van Magyarországon, ezt bátran állíthatom. A zenekar tagjai között is vannak klubtagok.
Apropó zenekar! Kik is ők?
Úgy gondolom, hogy a Queen/Roger Taylor dalok eljátszása technikai tudást, színpadi érettséget és nem utolsósorban érzelmi elkötelezettséget igényel. Ezek a feltételek mind az 5 zenésztársamban megvannak, különböző zenekarokban több mint 20 éve játsszák a Queen témájú dolgokat. Érdekesség, hogy dobos-fronton mindjárt két dobos is lesz a szettben (sőt kettő és fél, de ez legyen meglepetés) - merthogy a dalok sajátossága a rendkívüli változatosság. Úgy éreztük, hogy ezt két dobossal tudjuk a lehető legjobban megoldani, az egyik Katona Gábor, akit vagy 25 éve láthatunk a dobok mögött ebben a műfajban - neki a lazább, funky-sabb témák fekszenek jobban, míg a másik dobosunk Farkas Peti (akinek egyik korábbi saját zenekarát Roger Taylor ihlette) - nos ő a keményebb rockosabb dalokban hasít. Basszusfronton egy ős-Queen rajongó, az igen komoly produkciókban is megfordult (Nemezis, Varga Miklós Band, Bulldózer, Patrióta, Stula Rock band, Queen Unplugged Project... stb) Berczelly Csaba adja a produkció dübörgő alapját, sőt vokálozni is fog. Billentyűs hangszereken egy régi harcostársunk, Kálmán Laci (Queen Emlékzenekar) fog megbirkózni a több évtizedet átölelő hangzások megteremtésében, az ő szerepe ebben teljesedik ki, miszerint egyaránt kell hoznia a legklasszikusabb zongoratémákat, csakúgy mint a 80-as évek szintipop hangmintáit, sőt egy dalban még a "kongát" is ő szólaltatja meg, lesz dolga bőven! A próbák félidejében már ki merem jelenteni, hogy a hangzásra a koronát az egykori HQFC elnök, az első és egyetlen magyar Queen Emlékzenekar alapító gitárosa, Farkas Töpi fogja feltenni, aki nem máson mint egy Brian May-féle Red Special gitáron fogja (garantáltan) borzolni az idegszálainkat, mindeközben nem egyszer még vokálozni is fog.
Fontos kiemelnem, hogy ez egy olyan setlist, amilyen még sosem volt, az itt elhangzó dalok 80%-át (tudomásunk szerint) nem csak mi, hanem senki még élőben, színpadon nem adta elő Magyarországon. Ez nem kis munka, de örömmel tesszük.
Van még valami érdekesség, amit megosztanál az olvasóinkkal?
Talán, hogy egy kis vidámságot hozzak ide az interjú végére: nekünk, akik a Queen bűvöletében éljük az életünket évtizedek óta, jó érzés, hogy a speciális műsor miatt most nem kell a legszomorúbb ténnyel foglalkoznunk, miszerint Freddie már nincs köztünk, hiszen (bár vitán felül ő a zenekar első embere) ez most kivételesen nem róla fog szólni, hanem egy vidám, pörgős, ízig-vérig Rock&Roll szeánsz lesz, szomorkodás nélkül.
Külön még egy személyes poénként megjegyezném, hogy ahhoz, hogy a legnagyobb kihívást jelentő "Roger féle nagy magasak"-at ki tudjam énekelni, egy hetes némasági módba kellett magam helyezni. Mivel egyébként nem keveset beszélek, most a közvetlen környezetem így boldoggá tettem! (nevet)
Üzensz valamit a közönségnek?
Annyit, hogy gyertek, mert ilyen nem volt még és nem lesz többet, és bár tudom, hogy nagy és kemény fába vágtam, azt megígérhetem, hogy nagyot fog dörrenni! This is Rock and Roll!
Fotó: Korinna Vision
