Ha ügyesen figyeltetek, nálunk debütált Magyarország első metallemeze, a ZPZ (avagy: ZöldPinkódZöld) Vasnénije. A január 1-én 0:01-kor kiadott, a saját megfogalmazásukban köcsögmetalt nyomó csapat korongja körülbelül ki is meríti eme "műfaj" minden sajátosságát, annak minden nem létező követelményével. Nosza, lássuk!

Mi az, hogy köcsögmetal? Hát, mit láttok bele? Tufa döngölés, kellemes dallamok, (ön)irónia, némi "csúnya" beszéd, általános problémák körüljárása, persze mindez úgy, hogy a megfelelő szintű igényesség mellett azért saját magukat sem veszik teljesen komolyan. Olyannyira nem, hogy ha van egy kis humorérzéked (hát, de kinek nincs, ugye?), akkor azon fogod észrevenni magad, hogy többször is felkacagsz, de legalábbis mosolyogni fogsz a Vasnéni dalainak szövegein, mondanivalóján.

A témákban tényleg nem kell filozófiai, tudományos gyökereket keresni, mert nincs szükség rá. Ez nem az az irány. Mondjuk gyökereket azokat lehet találni, de csak szövegileg, haha! Kap egy gyönyörű eposzt a kutyasétáltatás (itt sírtam fel a legjobban), az esti gyrosozás, a medvék "bevándorlása", a SOADizmus, a fasszopóskodás, meg még ez-az, inkább füleljétek le ti magatok, úgyis le fog jönni egy-kettőre, mi a tömlős medvesajt is folyik itt, ezen a korongon.

Ha már szóba került a System of a Down, a ZPZ sem tagadja, hogy szereti a mostanában haknipályára állt örmények zenéjét, ez le is jön az alkotásokból, legyen az akár ének, akár a muzsika témaköre, a Kór pedig egyenesen róluk, nekik, értük szól. Nincs is ezzel semmi baj, szerintem frankón passzol is hozzájuk, ráadásul minden izzadságszag nélkül jönnek belőlük a kattant váltások (mindenhol!). De a tufa, döngölős hardcore is kikéri a maga szerepét, így a fura, kritikus szövegek alá kellően pusztító, ha kell, reptető, andalító, szóval... Minőségien változatos zenét dauerolt be az ötös. Akár otthon hallgatod, akár van szerencséd élőben elkapni őket, úgyis akaratlanul be fog indulni a fejed, mint az olajkút, csak győzzön megállni!

A lemez maga ráadásul pont annyira hosszú, amennyit ebből így el tud viselni még a manapság a sorgyártáshoz szokott átlag zenehallgató is (ez is megérne egy témát), ráadásul a lezárás sem hazudtolja meg az addig hallottakat, pont, ahogy el lehetne várni ettől az albumtól. A Vasnéni egyébként a ZPZ-nek már a második teljesértékű hallgatnivalója, szóval ha bejött ez a csomag, akkor lehet visszafelé vándorolni, már persze, ha nem ismertétek volna eleve a 2013-as öndefinitív Köcsögmetál! című albumot.

A Vasnénit tiszta szívvel, bátran ajánlom minden jó humorú metalosnak, aki nem veti meg a pihent, de kritikus szövegeket, a SOAD muzsikáját, meg úgy egyébként bármit, ami jó. Mert a Vasnéni amellett, hogy az év első lemeze, magyar oldalról az egyik legnagyobb meglepetése is lett. Tessék hallgatni ezerrel!