RockStation

Rammstein - Rammstein (Universal Music, 2019)

A tíz évet alvó industrial arkangyal

2019. május 17. - bönin

rammstein_1.jpg

Industrial, industrial metal, Neue Deutsche Härte, hard rock - legyen akármi a stílusuk, a Rammstein mostanra az egyik legsikeresebb zenekarrá nőtte ki magát '94-es megalakulásuk óta több milliós lemezeladásokkal. Telt házas arénakoncerteket adnak, olyan színpadi és pirotechnikai elemekkel, hogy nem túlzok, ha azt állítom a leglátványosabb élő banda a rocktörténelemben. Utolsó lemezük, a Liebe Ist Für Alle Da (LIFAD) 10 éve jelent meg, így a rajongók már hektoliternyi nyálat csorgattak az elmúlt hónapokban – óriási a hype és az ingerszomj, úgy izzik a levegő, mint az első sorokban a koncertjeiken. Az új korong címe és külcsínje a minimalizmus oltárán áldozik – az albumcím a zenekar neve (self-titled), az albumborító pedig egy gyufa close up-ja. Hosszas bevezető után beindítom az industrial motort és kőkemény analízisnek vetem alá Rammsteint. Egy ilyen kaliberű lemeznél muszáj egyenként megcsócsálni a számokat, viszont a végén az is fontos, hogy egyben a gyomor miként emészti meg a 11 fogásos menüt. Lássuk!

A Deutschlandot már számtalanszor halottátok, 50 millióan nézték meg a megjelenése óta - azért ez magáért beszél, bár számomra a számok mindig marginálisak voltak. Jó választás volt első kedvcsinálónak, ugyanis megmutatja, hogy a Rammstein tíz év után ott folytatja, ahol abbahagyta. Számomra sok újat nem nyújtott, viszont megnyugtatott, hogy a német industrial führerei nem felejtettek el jó zenét csinálni. Ezen a ponton tulajdonképpen ki is bújik a szög a zsákból: mit várunk tőlük tíz év után? Jómagam semmi eget rengetően újat. Én a LIFAD-ig kialakított stílusukkal teljesen meg vagyok elégedve, voltaképp azért szeretem őket, mert kevés nagylemezzel a nyers industrial-tól eljutottak a már dallamosabb ipari rock/metal-ig. Persze egészen egyedi megoldássokkal, ars poeticájuknak megfelelően sokszor légkalapáccsal törtek előre saját útjukon. Visszatérve az indulóhoz, a Deutschland visszhang effektje és synthwave-re hajazó billentyű témái még is csak mutatnak rögtön valami újat, de a kísérlet faktor még sincs annyira túltolva, hogy kiköpd. Disszertáció szintű cikket a szöveg és képi elemzésről ITT olvashattok.

A Radiot amikor meghallottam, felcsillant a szemem Flake Lorenz szintetizátor dominanciáján. A riff pedig igazi menetelős öreg Rammstein (Links 2 3 4 ?), de mégsem egy  újrahasznosított számról van szó, sőt! A szinti - mely az ős industrial Kraftwerket idézi - olyan különleges rezgést ad a számnak, hogy pár hallgatás után jobban beleszerettem, mint a Deutschlandba, mert lényegesebben több új ötletes elemet tartalmaz. A vicc, hogy egyáltalán nem egy bonyolult betét, lejátszani egy besörözött német gyármunkás is letudná. Nem ebben rejlik a művészet, hanem a tökéletes beillesztésen és időzítésen, nem beszélve a többi hangszerrel való harmónia megteremtéséről – mintha, minden hang szinkronizálva lenne a másikhoz. Ez alól nem kivétel az ének sem! Till Lindemann vokálja külön hangszer - a nyomatékosított, túltolt német akcentussal döngölő frontember nem a bonyolult oktávváltásokról híres, de hangjának karaktere és sajátossága ugyanúgy a Rammstein része, mint Richard Kruspe és Paul Landers gitárja.

Az érsekegyházi kórussal kezdődő, epikus magasságokig feltörő Zeig Dich talán az a dal, ami a legtöbb fokkal állította fel a szőröket a karomon hallgatás közben. Az újabb szintetizátor kísérlet egy óriási NDK-s hangárba varázsolja a lelkes hallgatót, miközben Christoph Schneider sebészi pontossággal üti a dobokat. A refrén alatt Till magasabbra tolja a hangszínt, ezzel igazán megteremtve a magasztos hangulatot, amire csak rá rak az alatta csendesen meghúzódó szimfonikus aláfestés. Oliver Riedel bassz átvezetője után, újabb kórus, majd szimfometálos partokra evező levezetés. A Zeig Dich (Mutasd magad) Istenhez szól, kicsit Nietzsche-féle „Isten halott” filozófia szagát érzem szövegében. Az egyik legerősebb a korongról!

Az Ausländer talán a legkilógóbb dal a „gyufás lemezről”, de inkább a Rammstein legkitekeredettebb fattya az összes torzszülöttje közül. Gyerek visszhang, diszkó beat, Scooter feeling, retro tapsikolás. Először csak néztem mi a jó isten ez, de utána beért, mint amikor gyógyszerre iszol. Zseniális! Annyira stílusidegen, hogy elképzelni sem tudtam, hogy ráfüggök, aztán valamilyen beteg módon az egyik kedvencem lett. Egyre jobb a fenti hasonlat… A szövegben hallani franciát, olaszt, angolt is – egy szélhámos, kéjenc világjáróról szól. Igazi Rammstein humor. Itt jegyezném meg, hogy nincs kapacitásom mindenhol lírai elemzést tartani, egyébként is a zenekar szövegei mindig is több értelmezésűek voltak, így meghagyom nektek az interpretációt.

A következő számban - Sex - e téren még kivételt teszek, mert hasonló síkon mozog, mint anno a Pussy. „Csak egyszer élünk, szeretjük az életet, szeretjük a szerelmet! Szexközben élünk igazán!” Óriási duma, a Holt költők társasága elbújhat a Rammstein mellett. Zeneileg nagyon rendben van, kicsit bugisabb, rock'n'roll-osabb, már-már southern feelingű, de mégis megmarad a saját dimenziójában. A riffelés konkrétan elfenekel, a huncut szinti szóló pedig lelazít egy kemény menet után. Aztán ki tudja, ki mit lát bele… Háháhá, já!

Puppe. Bábú. A legelborultabb dal az albumról, de tulajdonképpen az egész karrierjük alatt. Egy pszichopata. Nyugodtságot színlel, de közben ámokfutásra készül. Szépen indul, a hangszerelés minimális, mondhatni balladisztikus. Aztán elszabadul a téboly, magam előtt látom Lindamann torz arcát, ahogy üvölt a mikrofonba. Fröcsög a nyál, fennakad a szem. Üdvözöljétek a Rammstein legbetegebb számát!

rammstein-2019-cms-source.jpg

Was Ich Liebe – az intro a Nine Inch Nails-től a Closer egy az egyben, persze fikarcnyit más köntösben, de révén mind a két zenekar industrial óriás, nem fogalmaznék úgy, hogy nyúlás. Alapvetően egy lassú Rammstein dal, akusztikus gitár és zongora kombó készíti elő komótosan, német precizitással a kórus-szintis refrént. A nóta egy töréspont, hiszen itt kezd a lemez egy kimértebb hangnembe átlépni.

A Diamant tulajdonképpen egy átvezető szám, egy rövid "szerelmes" ballada a 2 és fél percével. Akusztikus gitár, egy kis atmoszféra a villanyzongorából és hegedű. Till itt egy bárd, bariton hangja még 2019-ben is szíveket tud megríkatni.

A Weit Wegben van az egyik legfaszább szinti betét, amivel elnyerte nálam a legjobb lassabb nóta címét a lemezen. A progrock/Kraftwerk hibrid tökéletesen búg Flake billentyűiből.  Torzított gitár csak a refrénben, de ott is csak szolidan és hopp - szóló! Igaz csak 5 másodperces. A végén pedig egy fél Enter Sandman riff, amit nem igazán tudtam hova tenni, de engedjük el.

Mint már feljebb kitértem rá, a Sex óta egy kicsit vesztett az album a keménységéből és lassabb, csendesebb vizekre evezett. De mielőtt sokan feladnák a reményt - hogy a „gyufás lemez” csak az elején lobban nagyot, majd erőt vesztve végig ég - akkor köszöntsétek sötét arkangyalként a Tattoo-t! A már-már gothic-os szinti betétekkel és erős refrénjével ez is egy igazi régisulis Rammstein betonozás. A zúzást felváltja egy szemtelenül lágy refrén, ami ad egy skizofrén keretet a dalnak.

Ha a Puppe, pszichopata volt, akkor a Hallomann egy pedofil (szövegileg nagyjából stimmel egyébként). Direkt írok ilyen hasonlatokat, ugyanis a Rammstein sosem volt finomkodó és zsánere volt a polgárpukkasztás. A záródal szépen lassan kúszik be, negédes és sutyi, majd három perc környékén betámad, megmutatja a csúnyát egy öblös riff és egy gonosz, kaján billentyű formájában. Utána visszavonul, elrakja a szerszámát a kabát mögé és újra felveszi az ártatlan arcot. Hát így…

d4gpp5uxsaetkvl.jpgMiután minden számon konkrétan szónikus Y-metszést hajtottam végre, nézzük kicsit átfogóbban a lemezt. Őszinte leszek, én első hallgatás után elégedetten bólintottam, nem vártam se többet se kevesebbet a német ipari óriásioktól. Ez az elégedettség öt átpörgetés után sem változott, sőt inkább jobban megmutatták magukat a részletek, amik eddig jól elrejtőztek a lemez megkomponált labirintusában. Mint amikor sokáig nézel egy Bosch képet... Összességben azt mondom a legtöbb finomságot a billentyű csalja elő a Rammsteinen, bár ez egy industrial zenénél talán nem meglepő, de Flake most kegyetlenül magasra tette a mércét ezen az albumon.

Minden számban van egyszerre valami régi és valami új. Néha a gyerekkoromban sokszor hallgatott acélkemény riffek jutnak eszembe a korai lemezekről, vagy a Rosenrot lassabb számainak simogatása. Viszont ezek mellett rengeteg új átvezető, ötlet, téma, hangszer, vagy akár csak egy hang kapott helyet a korongon.

A Rammstein pedig egyre öregebb lesz, tíz év kihagyás inkább a személyes terüknek és saját projectjeiknek adott teret, nem pedig egy évtizedes számírási folyamatnak, így nem vonnék párhuzamot a két lemez közti idő és a minőség között. A lemez első fele energikusabb, mondhatni „metalosabb”, míg a B oldalon található dalok zöme kevésbé intenzív, de ez is a Rammstein egyik arca, amit - főleg az utolsó két (Rosenrot, LIFAD) lemezén - már aktívan megmutatott. Nem tökéletes, de nem is várom el hogy az legyen – erőssége inkább abban rejlik, hogy megannyi újítással és ötlettel, ugyanúgy egy ízig-vérig Rammstein-korong.

4kop.png

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr414832236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ördögszekér v2 2019.05.17. 15:16:12

Dejó hogy mondod, írod, hétvégén analízis alá vonjuk az új albumot (még csak a Deutschland-ot és Radio-t hallgattam meg többször, de határozottan tetszik. Én a Pussy-féle vonallal nem voltam elégedett, tudnak ők annál sokkal jobbat is.
Nekem az egyik legnyomasztóbb (és liebling) számuk a das Alte Leid

zoenova 2019.05.18. 06:13:32

Nekem nem tetszik. 10 év után kierőlködték a leggyengébb albumukat evör.

Bűnös 2019.05.18. 11:03:26

Akinek hiányzik valami, az hallgasson egy kis Eisbrecher-t. Megvan benne a Rammstein feeling, de mégis van benne egyedi hangzás. Én nagyon bírom őket.

ördögszekér v2 2019.05.18. 15:14:59

@Bűnös: nem hallottam még róluk, de rájuk keresek. Sosem árt új zenéket megismerni.

Bűnös 2019.05.18. 15:37:34

Nem fogsz csalódni!

Rot wie die Liebe, This Is Deutsch, hogy el tudj indulni, de egy csomó számuk fenn van a YouTube-on.

Zsolt Pőczee 2019.05.18. 17:23:11

A legroszabb albumuk. Nagy csalódás.

never again 2019.05.18. 17:34:49

@Bűnös: kösz a tippet, atom, főleg a this is Deutsch :)

tjames 2019.05.18. 19:47:34

Sajnos ezeknel még a tankcsapda is jobban tud vagy akar zenelni. Voltak jo otleteik, de zeneileg a rammstein buta mint a tök. Ez pop. Semmi tobb. Vannak jobb szamaik, de nem ezen. Harmat gyenge. De ertem miert lehet szeretni. Zenelestol viszont fenyevnyire vannaj.

MEDVE1978 2019.05.18. 20:06:14

@ördögszekér v2: Ministry: Just one fix (a Du hast riffje visszafelé). A Rammstein nagy elődeit érdemes meghallgatni, akik alakították a stílusukat (finoman szólva, ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy nyúltak tőlük rendesen). Ezek az USA-ból a Ministry, Németországból a Die Krupps, Szlovéniából a Laibach. Kicsit technosabb, elektronikusabb, de szintén nagyon jó és német a KMFDM is.
A Rammstein ezeket a zenéket szintetizálta és gyúrta össze egy egyedi mixbe.

MEDVE1978 2019.05.18. 20:15:04

Nekem a Deutschland tetszett, az igazi stadion rock és még akár message is van mögötte, illetve látszik, hogy nagyon profin van összerakva. A Radio már nem tetszett. Majd meghallgatom a többit is, de nagyon úgy tűnik, hogy a Liebe is für alle da-hoz hasonlóan ez se lesz a kedvencem. Azon is van pár jó szám (Pussy, Ich tu dir weh), a többi felejtős.
Az abszolút kedvencem a Sehnsucht, na azon szerintem csak a Klaiver és az Alter Mann a gyengébb. Emlékszem, miután megjelent beszélgettünk az új albumról német anyanyelvű haverommal. Volt abban minden: vérfertőzés és pedofília (Tier, Spiel mit mir), szadomazo (Bück Dich, Bestrafe mich) és egy szám a puncinyalásról (Küss mich Fellfrosch)... Ha ezt még az ember hozzáveszi a Heirate mich-hez, ami korábbi (nekrofília), akkor a Rammstein egy elég kemény spektrumot ment végig az első pár évben :)

igazi hős 2019.05.18. 21:32:27

@MEDVE1978: Nagyon szigorú vagy. Kevés olyan albumot (nem csak Rammstein, hanem általában bárkitől) tudnék mondani, amin szinte az összes szám tetszik. De ha a fele bejön, az már jó. Majdnem azt írtam, hogy így vagyok az új lemezekkel (Rosenrot és Reise, Reise), de ezek is már 15 évesek.
Egyébként meg mindenki merít az elődöktől, akár tudatosan, vagy csak az élmények miatt. De nem mindegy, hogy azt hogyan adod elő, Till még a telefonkönyvet is fel tudná olvasni úgy, hogy kiátkozzák érte minden egyházból. És ezért szeretjük.

gigabursch 2019.05.19. 05:58:29

@Bűnös:
Köszi

@igazi hős:
Az utolsó bekezdéseden berogytam

ördögszekér v2 2019.05.19. 11:16:34

@tjames: pont azt mondtam egy barátomnak tegnap, hogy a Rammstein olyan mint a Tancsapda, nem a hangszeres zene/ének csúcsa, de van egy-egy jól eltalált dallam, néhány jó megmozdulásuk, akitől rajongóvá válhatsz.
Azért azt tegyük hozzá, hogy a Tancsapdát C-dúron kìvül màsban még nem hallottam játszani, míg Tillék legalább ismernek pár félhangot is. :)

ördögszekér v2 2019.05.19. 11:26:07

@MEDVE1978: gimis voltam, amikor fordítgatni kezdtük a szövegeiket, néhol fölszaladt a szemöldökūnk. :)
Zwitter? Az is érdekes. :)
A Deutschland végén lévő zongora szólóról tudod mi ugrott be?
youtu.be/rDVpUUMj7gw?list=PLud3NvO1agJi5wh0N5wm-VvwBj2XwVUgO

never again 2019.05.19. 13:29:59

Nos, én végighallgattam többször is az új albumot, és szerintem állati jó. Vannak ismerős elemek a dalokban, pl. a Puppéban ott a Spieluhr kicsit. Nem tudom, hogy számít-e hogy értem a szöveget, meg szerintem tudok a soraik közt olvasni...
Nagyon kellett már ez az album, állati jó !!! :)
peace-love-freedom-harmony-etc.

never again 2019.05.19. 13:30:47

@ördögszekér v2: Hát ja, nem a stilisztikai cizelláltsága kell hogy megfogjon :D

never again 2019.05.19. 13:31:49

@igazi hős: "Till még a telefonkönyvet is fel tudná olvasni úgy, hogy kiátkozzák érte minden egyházból. És ezért szeretjük." :D :D :D milyen igaz

Figy L M 1 ideYEeeah 2019.05.19. 15:53:02

Nem egy helyen olvastam, hogy a második felére leül az album. Nekem pont ez a második fele tetszik jobban.

Figy L M 1 ideYEeeah 2019.05.19. 16:03:11

@MEDVE1978: Sehnsuchtról az Alter Mann tényleg gyengébb, viszont a Klaiver az nálam hatalmas kedvenc. Olyan hangulatot teremt hogy azt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Libabőrös vagyok ha hallom.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum