A Kvelertak a húzós zenéjével már igen korán, igen hamar belopta magát az emberek szívébe, mondjuk valljuk be, a black and roll nem is annyira elterjedt stílus, amit olyan veszettül sokan művelnének – ennek köszönhetően nem is igazán lehet megcsömörleni tőle. A(z eredetileg) nagy (de úgy néz ki, szépen-lassan ritkuló) dömpingben még így is majdnem teltházat varázsoltak a Dürer Nagytermében. Nem érdemtelenül!
Kezdjük ott, hogy nem én vagyok a RockStation legnagyobb Kvelertak-tudója, csupán távoli tisztelője vagyok a csapatnak. Ritkán ülök neki csak úgy, hogy most én meghallgatok tőlük valamit. A koncertet is csak örököltem, de hát a betegség (nem az!) nagy úr, ahol kiesik egy ember, ott másvalakinek adódik egy lehetőség (jobbulást innen is!). Remélem megbocsátjátok, de nem a legszakszerűbb beszámoló következik most, amit valaha olvashattatok a csapat akármelyik bulijáról.
A hirtelen jött lehetőség miatt a munkaidőn már nem tudtam variálni, amit azt jelentette, hogy az estét nyitó Blood Command koncertjét tokkal-vonóval lekéstem, minden igyekezetem ellenére a Planet Of Zeus szettjéből is tíz perc kimaradt. Büszke vagyok arra a szokásomra, hogy már az első zenekaroktól kezdve ott vagyok a bulikon, ez most sajnos nem jött össze, akárhogy is szerettem volna. A sajátos helyzet hozta ezt, remélem, jól ellátták a feladatukat.
A Planet Of Zeus rockos, stoneres zenéje viszont abszolút helytállt! Persze a hidegindítás, hogy szám közben estem be, megnehezítette a ráhangolódást, de egy gyors sörvásárlás és a teljesen baráti árszabású merchpult csekkolása után rögtön próbáltam is rálőni magam a hangulatra.
A hangzás príma volt, ennél a stílusnál még jól is jön az élő kosz, de a keverőpultnál folyamatosan dolgoztak a srácok, igazából egy szó nem érhette a ház elejét a görögök bulija alatt, akik biztosítottak mindenkit: a legújabb divat, a koronavírus őket még nem találta meg! Mivel eddig csak névről ismertem őket (mármint a zenekart), teljes pozitív meglepetésként ért a zenéjük, az egyszerre táncolható és súlyos muzsika olyan lendülettel szippantotta be az arcokat (az enyémet is!), hogy öröm volt nézni/hallgatni. Nem volt túl hosszú a műsoruk (az én szemszögemből pláne), de arra pont elég, hogy szépen megágyazzanak az új lemezét bemutatni készülő Kvelertaknak.
A csapat minden különösebb felhajtás nélkül vette be a deszkákat, a Rogaland bevezetőjébe belecsapva. Ivar természetesen csak a hosszú bevezető után, a saját részénél érkezett meg, igazából az első benyomásom olyan volt, mintha (bizonyos távolságból nézve) egy fiatal Axl Rose jött volna meg, még a mozgása, öltözete, fizimiskája is a már kiöregedett rocksztár legszebb éveire hajazott. Na, persze, az ének már más tészta, itt kevesebb magas rikoltozás került elő, haha! De ezt meg mindenki tudja, mire kellett számítani, aki ide jegyet váltott.
Ahogy írtam, nem vagyok nagy Kvelertakos, de ami dalokat ismertem, mind felcsendült, egyértelműen a pár hete kiadott Splid kapta a legnagyobb hangsúlyt. A srácok jó hangulatban osztották a témákat, a lehetőségekhez mérten ment a tombolás mind fent, mind lent, a küzdőtéren. Ivar igaz, hogy nem kommunikál túl sokat, de nagyon jó frontember, látszik, hogy jól érzi magát a helyén, jött-ment, tombolt, pózolt és persze énekelt, visított, amit csak megköveteltek az örökölt és már vele összerakott dalok.
A hangulat a nulladik pillanattól a csúcson volt, mindenki nagykanállal kajálta a zenét, a kommenteket (Ivar betegségekkel kapcsolatos átvezetője, miszerint már szinte mindenen, még a legtöbb STD-n is túlesett – ki tudja, talán még koronavírusa is van, ötcsillagos volt!) is jókor szórták el, a dalok is szaggattak, abszolút rendben volt minden pillanat. Igaz, nekem egy idő után már túl egyforma volt a dalok tempója, hangzása, töménysége, de hé! Amíg maximumon, szinte falrepesztően, ekkora közönség előtt pörög az egész, addig semmi baj nincs!
Amíg igény van, buli is lesz (ezt most kezeljük fenntartással, de), amíg buli lesz, igény is van! A Kvelertak, ahogy mondani szokás, jött-látott-győzött! Remélem, jól megjegyeztük magunknak ezt az estét, mert lehet, egy jó ideig nem nagyon jut majd több…
