A pécsi Blizzard kapcsán a 2006-os első nagylemezt követően elveszítettem a fonalat. A még a hőskorban, a 90-es évek közepén alapított zenekar szorgosan végigdemózta az évtized második felét, majd egy hosszabb szünetet követően, az egri Terranis színeiben hozták ki az említett, Les Litanies De Satan című első hivatalos anyagot. A korong egy hagyományőrző black metal anyag volt, mely leginkább a norvég és a korabeli francia irányvonal nyomait viselte magán.

A baranyai formáció azon a lemezen is a szó legszorosabb értelmében véve prezentálta a black metalt, a muzsikát kísérletezés címén nem hígították fel oda nem illő elemekkel, kellően karcos, de mégis tiszta megszólalást kaptak a szerzemények. A szövegek szintén ragaszkodtak a stílus követelményeihez, nem merültek bele kibogozhatatlan, homályos ideológiákba, nyersen és egyenesen fogalmaztak. A harmadik alkotóelem, a külsőségek tekintetében is megőrizték a 90-es évek elejének hagyományait, ragaszkodtak a hullasminkhez és az egységes kiálláshoz.

Másfél évtized telt el azóta, de a Blizzard háza táján mi sem változott, bár a lángot az akkori bandából már csak a dobos Frostdemon viszi tovább, maga körül sikerült egy olyan "új" zenekart felépítenie, mely továbbra is hűségesen őrzi a fekete tüzet. A Disengaged from Life talán még tradicionálisabb is, mint az elődje volt. A lemezt kézbe véve szembeötlő a színek hiánya, a borítón és a bookletben csak a fekete és a szürke "árnyalatai" jelennek meg. Nincs infóm arra nézve, hogy a nyolc friss dal mennyi idő alatt állt össze, hány év termése került most lemezre, de ez igazán nem is lényeges, mivel a Disengaged from Life egy kerek, a végletekig kidolgozott anyag

Jobb kifejezés nem jut eszembe, de a lemez fel van építve, a szerzeményeknek van egy határozott ívük, tartanak valahová, nem egy pőre csapkodásról, stílusgyakorlatról van tehát szó. Metsző, rideg kreatúrák ezek, a hangszerek áttekinthetően szólnak, szó sincs maszatolásról, necro hangzásról, a korai norvég riffek céltalan újrahasznosításáról.

A nyitó Lightbringer's Crown azonnal torkon ragadja a hallgatót, a két gitáros, a dalszerzésért is felelős Typhon és a ritmusgitáros Psna a vágták alatt is változatos témákat játszanak. A The Burning Sigil of R'Lyeh című szerzeményben forrongnak a kreatív energiák, a középtempós dal sebességét váratlan helyeken pörgetik fel, majd rántják vissza a mélybe. Az In the Shadow's Wake hóviharszerű riffjeivel akár az Immortal Pure Holocaust-járól sem lógna ki. A másik dalszerző, a főnök Frostdemon és a Death Trap fanzine, illetve a death metalos Malediction révén ismerős Andro ritmusszekcióját külön is érdemes kiemelni, pontos, kreatív, de nem tolakodó játékuk unikum a hazai black metal mezőnyben. A negyven perces korong a sok gyors rész ellenére nem fullad unalomba, sőt az egyik legerősebb tétel, az atipikus bevezetővel induló Rise Black Start követő Shards of a Mirror épp a CD vége felé kapott helyet. Az énekes Renfield hangja tipikus rikácsolás, dalszövegei viszont nem mezei gyűlölettirádák, hanem sötét gondolatfoszlányok.

A Disengaged from Life CD-n kvázi szerzői kiadványként az Andro által kormányzott Death Trap Records logója alatt jelent meg. Ha sikerül szélesebb körben is megoldani a terjesztést, a hazai mániákusokon kívül a black metal második hullámának hívei a nemzetközi szcénában is felkaphatják a fejüket a pécsi alakulatra. A második Blizzard korong ugyanis minden extremitása ellenére is zenei tudott maradni, ez pedig ebben a szélsőséges stílusban nem kis fegyvertény.