A dánszentmiklósi Needless 2019-ben szinte a semmiből robbant be a hazai undergroundba; a Heresy lemeznek voltak ugyan előzményei, de azok csak egy szűkebb kör előtt voltak ismertek. A csapat január 7-én megjelenő második korongja minden szempontból előrelépés lesz a jól sikerült debüthöz képest, de erről beszéljen inkább helyettem az énekes/szövegíró, Forczek Ádám!

Ádám, az első lemezetek 2019 nyarán - így utólag visszatekintve - még egy másik világban jelent meg. Mi a véleményed mai szemmel a Heresyről, beváltotta a hozzá fűzött reményeket? Az akkori kritikák emlékeim szerint egyöntetűen pozitívak voltak; hozzátok eljutott bármilyen negatív visszhang?
A mai napig jó érzés visszagondolni a Heresy-re. Mindent megtettünk azért, hogy minél több helyre eljusson, bár DIY keretek között azért jóval kevesebb lehetőséget tudtunk megragadni. Ennek ellenére szépen futott a lemez. Jól emlékszel, a kritikák legtöbbje pozitív volt, egy-két külföldi oldalt leszámítva. Nekik nem állt össze egésszé az a fajta eklektikus káosz, amit képviselünk. Szerintem ez már viszont valahol ízlés dolga is. 

A Needless már a Heresy lemezen is egy kiforrott anyaggal állt elő. Mik voltak az előzetes elképzeléseitek, amikor belevágtatok az új dalok megírásába?
A debüt elég nagy motivációt adott a folytatásra. Semmi esetre sem akartunk megmaradni abban a világban. Volt még temérdek ötletünk és tovább akartuk vinni az egészet. Az lebegett előttünk, hogy mindenre rátegyünk egy jó nagy lapáttal. Magának a konceptlemeznek az ötlete is ezt követelte meg tőlünk, így természetes volt, hogy valami mást, valami grandiózusabbat csináljunk.

Ezúttal hogyan zajlott a dalszerzés, mennyi idő alatt állt össze a The Cosmic Cauldron anyaga?
Már 2019 végén elkezdtük írni az új dalokat, aztán az egész 2020-as év azzal telt el, hogy ezeket a kottákat finalizáljuk és feldemózzuk. Főleg a két gitáros, Botond és Tamás, valamint én vagyok a lemez dalainak szerzője. Botond a Heresy-n még nem igazán tudott kiteljesedni, azonban ez most változott, több nótát is hozott az új lemezre, de mind a hárman elég termékenyek voltunk. Ennek meg is lett a majdnem 60 percnyi gyümölcse.

A Heresy szerzői formában jelent meg, a friss albumot fizikai formátumban egy német, digitális változatban pedig egy dán kiadó gondozza. Hogyan keveredtetek hozzájuk, mit vártok az együttműködéstől, illetve milyenek az eddigi tapasztalataitok?
Miután lezajlottak a lemez utómunkái, nyáron nekiláttam a kiadók keresésének. Különösebb elvárásaink nem voltak. Szerettünk volna egy olyan istállóba kerülni, ami legalább egy világszintű terjesztést ad. Úgy voltunk vele, hogy vesztenivalónk semmiképpen ne legyen, fizetni nem voltunk hajlandóak (sok helyen azt kell), és úgy kalkuláltunk, hogy ha már a fizikai adathordozók gyártását megspóroljuk, azzal már nyert ügyünk van. Több ajánlatot is kaptunk és a dán Target Group-é volt számunkra a legideálisabb. Eddig csak jókat tudunk róluk mondani. Az új album már szerte a világon előrendelhető a legfontosabb lemezboltokból, valamint olyan kiadók webshopjaiból, mint például a Nuclear Blast. A napokban intéztek el neki egy japán kiadást is, valamint digitálisan az egyik legnagyobb szolgáltatón, az Orchard Musicon keresztül vagyunk elérhetőek a főbb streaming platformokon. Továbbá nemzetközi szintű promót csinálnak a rádiókon át egészen a nyomtatott magazinokig. Ezen felül van egy lelkes csapatuk, mindenki jófej és segítőkész. Őszintén szólva ez sokkal, de sokkal több, mint amire számítottunk és amiről álmodtunk. 

Már a Heresy borítója is egy kidolgozott grafika volt, az új lemez azonban ezen a téren is továbblépés, mind a front, mind pedig a bookletbe került képek tekintetében. Ezúttal kivel dolgoztatok együtt? Mennyire engedtetek szabad kezet a rajzok kidolgozásához?
Mikor 2020 nyarán megszereztük a borítóját, akkor már 80%- ban létezett a lemez sztorija, így volt egy előzetes elképzelés, hogy mit akarunk. A borítót egyébként Mark Cooper tervezte, és már egy meglévő art-ját használtuk fel. Ő már egy jóval magasabb liga tagja, ha lemezborítókról van szó. Elég csak a Rings of Saturn borítóit megnézni, igazi sci-fi guru a tag. Csakúgy mint a zenében, itt is az volt a cél, hogy jópár lapáttal rátegyünk az egész dolog vizuális oldalára is, így nem volt kérdés, hogy egy komoly művészt akarunk erre a feladatra. Emellett úgy éreztük, hogy jó lenne, ha a lemez történései is kapnának egy vizuális megtámogatást, így jött Ömböli Tamás a képbe. Tamással már többször is dolgoztunk együtt, szeretjük amit csinál, így teljesen bizonyosak voltunk abban, hogy erre is őt kérjük fel. Szerencsére igent mondott. Minden dal kapott egy digitális festményt, amik a bookletben is láthatóak. A munka úgy folyt, hogy Tamásnak elküldtem az aktuális nóta történetét. Ő ez alapján csinált 3-4 skiccet, és azokból választottunk, majd az került végleges kidolgozásra. Így volt egy irányvonal, meg keret, de szinte végig szabadkezet kapott. 

A The Cosmic Cauldron egy közel nagyobb lélegzetű konceptalbum lett. Mit lehet tudni a sztori hátteréről? Már a dalszerzés kezdetekor készen állt a koncepció vagy menet közben körvonalazódott a történet?
Már javában zajlott a kottázgatás, mikor megszületett a sztori. Viszont az, hogy egy sci-fi világot szeretnék most adni a lemeznek, ez már nálam a kezdetekkor megszületett, mint egy kvázi cél. Ugye 2020-ban beütött a Covid, így az emberek sok esetben visszakényszerültek a négy fal közé, velem is ez történt. Mindig is szerettem a sci-fi műfaját, valamint érdekel a csillagászat is, persze totál laikus és ismeretbővítő, hobbi szinten. Így azok az ötleteim, amik az évek során ebben a témában felgyülemlettek, most lehetőséget kaptak, hogy szortírozzam és egy történetbe rakjam őket.

Az előzetesként közzétett címadó dal egy hagyományosabb Needless tétel volt, ellenben a következő kedvcsináló, a Planet Oblivion talán a korong legmerészebb tétele. Az utóbbi dalban magad is kísérletezel a vokálokkal, illetve Horváth Martina (Thy Catafalque, The Answer Lies In The Black Void, Mansur) személyében egy nem mindennapi vendég is szerepel nálatok. Hogyan merült fel Martina vendégeskedésének ötlete, akivel egyébként a nyári Mezolit koncerten közösen is szerepeltetek?
Martinát már viszonylag régóta, a Stalkers Of Athanasia klip óta ismerjük, amiben ő volt az egyik „boszorkány”. No meg voltak kezdeményezések arra is, hogy valamilyen úton-módon kollaboráljak vele az egyik Nulah tételen, de ez végül nem valósult meg. Miután Botond megírta a Planet Oblivion-t és elkezdtem agyalni az éneken, akkor éreztem azt, hogy ez a dal jobb annál, mintsem végig csak hörgések és sikolyok szabdalják szét. Kellett rá a tiszta vokál, kívánta a dal. Így jött az ötlet, hogy mivel Martina kedveli azt, amit csinálunk, megkérdezem őt, mert tudtuk milyen komoly dolgokra képes ezen a téren. Nagy örömünkre igent mondott.

A Planet Oblivion mennyiben irányadó a Needless jövőbeni törekvései szempontjából?
Még nem tudjuk, mit hoz a jövő. Őszintén szólva még nem kezdtünk el gondolkodni, mi is legyen a csapásirány a harmadik lemezre. Azonban már bebizonyosodott, hogy ilyen dalokat is tudunk írni, és szeretünk is ilyen dalokat írni. Szóval nem zárkózunk el a jövőben sem ettől az oldalunktól, de egy Ghost worship pop-rock lemezre azért nem kell számítani.(nevet) Marad a progos thrash death metal, mint főmeder, hisz itt vagyunk csak igazán önmagunk.

A másik rendhagyó szerzemény a záró Transgalactic, mely az eddigi legnagyobb szabású, epikus dalotok. Kérlek, külön is térjünk ki erre a fejezetre! Mennyi ideig dolgoztatok rajta, miben más egy ilyen szerzemény megírásának folyamata, mint egy hagyományos dalé?
Úgy 3-5 perc felett kezd megszűnni a szokásos jól bevált könnyűzenei dalstruktúrák érvényessége. Én szeretek hosszú dalokat írni, teret adnak az igazán epikus és nagyívű dolgok meglépésére. Csakúgy mint egy könyvnek, vagy filmnek, egy ilyen dalnak is, mint a Transgalactic, megvannak a maga fejezetei és jelenetei. Ilyenkor ezeket ki lehet bontani és elvinni egy pontról valami teljesen más síkra az egész zenét, amiben számos érzést és állapotot meg lehet élni. Mint egy igazi kalandot vagy utazást. Természetesen sokkal nehezebb és nagyobb kihívás egy ilyet megírni, és rengeteg idő is. Abszolút nem mindegy mivel töltöd ki az a meghosszabbított időt, hogy végig fenn tudd tartani a figyelmet. Kell bele feszültség, és katarzis, olyan megoldások, amik magukkal ragadnak. Ez sok idő, de speciel számomra élvezetes ilyenekkel foglalkozni.

A Heresy viszonylag könnyen adta magát, az az anyag egy könnyebben kiismerhető, befogadható album volt. Ellenben a The Cosmic Cauldron a hallgató részéről is maximálisan igényli az odafigyelést; úgy érzem, hogy csak az ötödik-hatodik hallgatás környékén kezdenek megnyílni a dalok. Mi a véleményed erről?
Ez teljesen igaz. Valahol nálunk ez egy tudatos célkitűzés volt, amit még a Heresy-n nem igazán tudtunk kidomborítani, de itt már sikerült. Progresszívebb és technikásabb dalokat akartunk írni. Olyanokat, amik nem egy-két éjszakás kalandok. Nem olyanok, amik után az ember rövid idő után tovább áll. Ezek hosszú távú emélyülést igénylő szerzemények. Ahogy írtad is, kell nekik több hallgatás, lassan érnek, de még hosszú idő után is tudnak olyan rejtett nüanszokat adni egy-egy hallgatással, amit addig észre sem vett a hallgató. Igazi fejhallgatós, szövegkönyvet olvasva hallgatós lemez. Ettől függetlenül azért jócskán van benne kapaszkodó a dallamok meg a refrének mentén. Igyekeztünk tehát erre is odafigyelni, hogy az egész azért öncélú se legyen.

Az általatok képviselt stílus az ezredforduló környékén volt a népszerűsége csúcsán. Manapság viszont mintha új erőre kapna ez a melodikusabb megközelítésű death/thrash gyökerű muzsika. Gondolok itt olyan frissebb megjelenésekre, mint az Orbit Culture, az Omnium Gatherum, a Be’lakor vagy akár a hazai Nygmalion. Követitek ezeket a zenekarokat? A frissebb dolgok közül hallgatókként, illetve dalszerzőkként milyen zenekarok vannak rátok hatással?
Én személy szerint igyekszem követni a friss megjelenéseket. De annyi jó lemez van, hogy egyszerűen az emberben túlcsordul a sok inger és sokszor sok lemez elsiklik mellettem. A fenti zenéket ismerem, bár az új anyagaikat még nem hallottam tőlük. Nehéz is meghatározni ezt, de ha feltétlenül mondanom kellene egyet az újak közül, akkor az a Vektor lenne. Tőlük is a Terminal Redux kvázi követendő példaként nagy hatással volt rám a The Cosmic Cauldron születésénél. De ha a többieket kéne kérdezni, abban is teljesen biztos vagyok, hogy ők totál más zenéket mondanának és valahol ez így is van jól.

2021-ben az egyik gitárossal, Bárány Tamással közösen szerepeltetek az old school death metalban utazó Damnation bemutatkozó kislemezén. Mik a további tervek azzal a bandával? Szó volt egy nagylemezről is, hogy haladtok az anyaggal?
A Damnation jól van. A körülményekhez képest lassan, de biztosan haladunk az új lemezzel is. Jenesh-nek (Juhász János gitáros) elképesztően sok ötlete van, így idő kérdése és lesz majd új nagylemez ott is.

Most, hogy megjelent a The Cosmic Cauldron, mik a terveitek a zenekarral? Lassan ugyan, de talán már rendeződni látszanak a dolgok, ennek reményében terveztek határainkon túli fellépéseket is?
A kiadónknak hála, az itthoni szokásos helyeken kívül bekerült a naptárba egy-egy kinti buli is. Bízunk a legjobbakban, és szeretnénk élőben a határon túl is megfuttatni a lemezt.

Végezetül megosztanád az olvasókkal a 2021-es top 10 lemezlistádat?
1. Unto Others – Strength
2. Thy Catafalque – Vadak
3. Atvm – Famine, Putrid And Fucking Endless
4. Papangu – Holoceno
5. Spectral Wound – A Diabolic Thirst
6. Ad Nauseam – Imperative Imperceptible Impulse
7. First Fragment – Glorie Éternelle
8. Aenigmatum – Deconsecrate
9. Eternity’s End – Embers of War
10. Stormkeep – Tales of Othertime

A edvenc non-metal pedig: Floating Points, Pharoah Sanders And The London Symphony Orchestra – Promises