Conan karakterét a köztudat a Kárpát-medencében hajlamos összemosni az 1982-es mozifilmben Arnold Schwarzenegger által megformált figurával. A saját példámból kiindulva ennek a sztereotípiának sajnos meg is van az alapja, hiszen tizenéves képregényrajongóként a kilencvenes évek elején magyar nyelvű olvasnivalót a Pókember/Superman/Batman/Fantom négyesből válogathattam, kiegészítve néhány rövidebb sorozatot megélt Robotzsaru vagy Transformers füzettel.

Egy családi kirándulás alkalmával jó három évtizeddel ezelőtt le is esett az állam, amikor a képregénykiadás terén mögöttünk kullogó Szlovákiában belefutottam egy Conan címlapos füzetbe. Természetesen egy szót sem értettem a sztoriból, de a képregény azóta is a gyűjteményem féltett darabja. Fiatal metalosként pedig a film mellett a Manowar lemezborítók grafikái révén azonosítottam a történelem előtti időkből előlépett testépítő karakterét, de a főhős fiktív világa feltűnt a Cirith Ungol albumain, manapság pedig többek között a brazil Grey Wolf és az Eternal Champion ápolja értő kezekkel a barbár hős örökségét.

A Conan-saga eredete azonban a filmet megelőző időkre, bő fél évszázaddal korábbra nyúlik vissza. A tragikus sorsú texasi író, Robert Ervin Howard ugyanis az 1920-as évek közepén, tehát közel egy évtizeddel a Tolkien által jegyzett Gyűrűk Ura előtt teremtette meg a kimmériai fantáziavilágát. A heroikus fantasy atyjaként is számon tartott Howard életművének jelentős része csak a szerző halála után, az 1930-as évek végét követően vált elérhetővé. Howard hagyatéka pedig néhány évtizeddel később ideális táptalaj volt a tengerentúlon virágzó képregény-irodalom számára.

A hetvenes években az Egyesült Államokban a klasszikus formátumban, azaz a nálunk is jól ismert füzetek alakjában sorra jelentek meg a Conanről szóló olvasmányok. A célközönséget azonban nem a tipikus képregény fogyasztóként elkönyvelt, tizenéves koruk elején járó olvasók, hanem a felnőttek képezték. Az elsősorban képregények megjelentetésére és a fantasy irodalomra szakosodott Fumax kiadó nagy vállalást tett, amikor elkezdte gyűjteményes formában közzétenni a The Savage Sword of Conan című sorozat darabjait.

A 2018-ban útjára indított sorozat tavaly már a negyedik részéhez érkezett. Aki ismeri a korábbi köteteket, az most is a jól megszokott külcsínre készülhet, tehát egy keményfedeles, cérnafűzött, vaskos könyvet vehet a kezébe. Aki még nem futott bele korabeli Conan sztoriba, annak viszont tudnia érdemes, hogy ez a képregény köszönő viszonyban sincs az újságosoknál manapság tucatszámra kapható füzetekkel. Egyrészt természetesen fekete-fehér a grafika, ami nálam alapból plusz pont, illetve annak ellenére, hogy a frissen megjelent sztorikat több rajzoló illusztrálta, mégis hellyel-közzel egységes a képi világ.

A rajzok többsége most is a rajongók előtt jól ismert John Buscema-Tony Dezuniga páros munkája. Talán csak az Ernie Chan által jegyzett A mágia gyermeke lóg ki egy kicsit a sorból, de ott a kevésbé akciódús sztori is más vizekre evez. Íróként pedig ezúttal is az összes történetet Roy Thomas jegyzi. A nyolc fejezetre osztott negyedik rész egyébként az 1977 decembere és 1978 augusztusa között, azaz az Egyesült Államokban 25-32 lapszámokként önállóan megjelent füzeteket rendszerezi. Az egyenes vonalvezetésű történet gyorsan magába is szippantja az embert, jó fantasyként egy új világot nyit meg az olvasó előtt, melybe akár ezzel a negyedik kötettel is be lehet kapcsolódni, de a kiadó honlapján elérhető az előző három könyv is.

Ezekben a szürreális időkben lehet, hogy neked is épp erre az olvasmányra van szükséged, hogy pár órára kilépj a fojtogató jelen fogságából. A kötet mellé pedig az első öt Manowar lemez bármelyike tökéletes zenei aláfestés lehet!

Rendelés: www.fumax.hu