Napjaink egyik legnépszerűbb power metal zenekara hazai közönség előtt, a szokottnál kisebb helyszínen, egy svéd turné keretében: ez a csomag beindította a fantáziánkat. Valamelyest rendhagyó koncertbeszámoló következik.

Anélkül, hogy nagyon eltérnénk a tárgytól, röviden hadd magyarázzam meg, hogy mi a mókust kerestünk a messzi Északon, miközben néhány hónap múlva a Sabaton házhoz jön az új turnéval? Nos, az előzmény annyi, hogy bő 4 éve a Hammerfallt néztük meg hasonló körülmények között (lelkes beszámoló ITT), és nagyon tetszett. Amikor a törifaktos svédek meghirdették a The Great War helyi turnéját, mondjuk úgy, izgalomba jöttünk. Normál esetben egy fesztivál főzenekaraként, vagy saját turnén, arénákban lehet őket elcsípni, és megtehették volna, hogy a hazai piacot is letudják mondjuk egy stockholmi meg egy göteborgi nagykoncerttel. Ehelyett egy 30-állomásos belföldi turnét szerveztek, ami Svédország minden zugába eljut – nyilván kisebb termekbe. Eredetileg 2021 elejére időzítették, bízva abban, hogy egy év elég lesz a covid legyűréséhez, végül kétszer kellett elhalasztani a túrát, és csak idén április elején kezdhették bőröndbe hajtogatni a terepszínű gatyákat.

Malmö városát praktikus szempontok alapján választottuk: ha repülünk, Koppenhága reptere egy kőhajításra van, ha autózunk, kevesebbet kell vezetni, mert az ország innenső felén fekszik. Annyit csaltunk, hogy az első 500 kilométert már előre megtettük, amikor a családi főhadiszállást tíz éve Prágába helyeztük át, így kellő elszántsággal akár egy nap alatt is bevállalható a táv. Szinte az utolsó pillanatig hittük is meg nem is, hogy mindez összejön, így repülőt nem is néztünk. Végül az esemény előtt egy héttel foglaltunk szállást, kompjegyeket, és múlt pénteken bepattantunk az autóba. A családi expedíció így lett egyszerre régóta tervezett, ugyanakkor spontán is.

Már a koncertre készülődtünk (lányokkal azért ez nem úgy megy, hogy Slayer póló - kockás ing - indulhatunk), amikor megkérdeztem a család szeme fényét:

- Legalább rákerestél az előzenekarra?
- Nem, de ha akarod, megnézem.

Aztán felolvasta a Google első találatát, miszerint a Hulkoff név egy szóló előadót takar, aki északi folkkal kevert power metalt játszik. Ekkor dőlt el, hogy olyan nagyon nem sietünk, lehet még igazgatni a sminket. Elismerem, lehetett volna több szakmai alázat bennem, hiszen tudtam, hogy a kalandunkból cikk is születik, de az van, hogy az ilyen népiesch táltosmetállal engem vallatni lehetne. Ha fegyverrel fenyegetnének, hogy folk metal koncert vagy a biztos halál, kérnék egy kis gondolkodási időt. Kivétel a Korpiklaani, mert ők nyilvánvalóan poénra veszik, ráadásul Glóin fia Gimli basszusozik náluk. Így esett, hogy miközben lement a beengedés - ruhatár - első sör - mörcs - második sör szekvencia, Hulkoff holmi magyar gyüttmentek által kicsit sem zavartatva mutathatta be a művészetét.

Nem maradt sok idő, hogy elfoglaljuk a stratégiai pozíciót, ami állóhelyes buli esetén nagyjából a terem közepe. Az ugrálás-tülekedésből így már kimaradunk, még sincs túl messze a színpad, lehet látni-hallani. A rég bevált módszer azonban most nem működött. Előszöris: a svédek magasak, a közönség sűrűjében elhelyezkedve nem láttunk semmit. Másodszor: olyan ugrálást rendeztek, hogy még a terem utolsó harmadában is hullámzott a nép. Bevallom, ilyet még nem láttam, jellemzően a hátul állók kevésbé szoktak bevonódni az eseményekbe. Ott már csak lazán headbangelgetünk, udvarias taps, aerobikozzanak csak a fiatalok. Hát itt mindenki nyomta a Sabaton-fitneszt, még hátul is. Gyors újratervezés után hátrébb-oldalra mozdultunk, ahol már kisebb volt a népsűrűség, és kellően nyújtózkodva lehetett látni is. Valamennyit.

Ekkor bejátszották felvételről az In the Army Now feldolgozást (a közönség már ennek is énekelte a szövegét), majd egy rövid egyveleget a dalaikból, és végre elkezdődött a koncert. Szeretjük használni a „berobbantak a színpadra” szófordulatot, de az sem írja le kellően, milyen energiák szabadultak fel. A The Lion from the North dallal kezdtek, a szokásos Ghost Divisiont most hanyagolták. Gyors, kétlábdobos vágtázás, közben repkedtek a rőzsék (mínusz Joakim ugye), megdöbbentem, milyen aprítást rendeztek. Én nem vettem észre, de a lányom kiszúrta, hogy svédül nyomták, akárcsak a következő dalt (Poltava). Több, mint két éve nem voltam koncerten, ők se nagyon játszottak a közelmúltban, mivel még a turné elején voltunk. A szünet nélkül lenyomott első két dal a nagy egymásra találás pillanata volt, ami végül egy spontán Sabaton-Sabaton skandálásban kulminált. Joakim csak állt a színpad közepén, arcán széles vigyorral, és talán még a tekintete is fátyolos lett, de ha így is volt, az elmaradhatatlan napszemüveg eltakarta.

Máris jött két új dal, és örömmel nyugtáztam, hogy sem a Stormtroopers, sem a The Unkillable Soldier nem lógott ki a programból. Jól sikerült az új lemez (ITT boncolgatjuk), nincs gond a kreatív erőforrásokkal. Miután felocsúdtam a kezdeti eufóriából, szemügyre vettem a színpadképet, ami a szokottnál sokkal egyszerűbb volt. A hely mérete sem tette lehetővé, hogy megépítsék a komplett csatateret; a legutóbbi turnén látott díszlet a szögesdróttal, homokzsákokkal és őrbódékkal ide túl nagy lett volna. A dobemelvényként használt tankot sem hozták el, Hannes sima dobcuccon játszott, mellesleg ötletesen, változatosan. A dekorációt végül néhány festett háttérvászon, és négy-öt svéd királyi testőrnek öltöztetett bábu szolgáltatta. Vetítés sem volt, a dalok üresjárat nélkül követték egymást, amit csak két-három hosszabb felkonf, valamint jópár Sabaton-Sabaton kórus szakított meg. Így viszont gazdag lehetett a műsor, összesen 20 dal fért a bő másfél órába.

Ha már szóba került a program, tetszett, hogy a dallistát az alkalomhoz igazították. Lehet, hogy eredetileg a The Great War lemezbemutató turnéja lett volna, de azóta kijött még egy albumuk, illetve a helyi közönségnek is kedveskedtek a svéd dalokkal. Talán nem mindenki tudja, hogy a 2012-es Carolus Rex lemez két változatban jelent meg: angol, valamint svéd szövegekkel. A dalok ugyanazok, csak az éneksáv különbözik. És ha már otthon játszottak, 7 dalt is előszedtek róla, persze mindet svédül. Képzeljétek el, hogy szól a címadó, dübörög a három hangból álló egyszerű riff, és remeg a beton a lábunk alatt – de hiányzott már ez! Közben a közönség svédül énekli a szöveget, még a verzéket is. Majd hozzácsapták a monumentális A Lifetime of War-t (En Livstid i Krig), kezek a magasban, és egyszerre hullámzik a nagyjából ezerfős tömeg. Tényleg magával ragadó volt ez a lelkesedés. Az első verzét Joakim át is engedte – persze mindenki tudta a szöveget, még a lányunk is. Az új anyagról így csak három dal fért a programba, a The Great War-ról pedig kettő, még a címadó is kimaradt, pedig az a legjobb számuk, legalábbis szerintem. A friss trendeknek megfelelően vannak lemezre nem került dalaik is, ezek közül a két legerősebbet vették elő. A Bismarck mostanra alapvetésnek számít, a Steel Commanders elején meg olyan betonozást rendeztek, ami a Testament-nek is jól állt volna.

Ha nem is voltak űrkitöltő show-elemek, egy kis mókázás azért belefért. A Swedish Pagans végén a két gitáros kidekorálta pengetővel Joakim izzadt fejét, amit ő utána leszedett és elosztogatott. Majd eljátszották a fél Holy Divert (Dio) és egy kicsit a Run to the Hills-ből (Iron Maiden) is. Számomra külön vicces pillanat volt, amikor az első sorokból hátrajött egy srác, szivacsosra izzadva, és a kezében szorongatta a levált cipőtalpát. Moshpit nem volt, de azért cudar világ lehetett ott elöl. Nagyon jó formában volt a zenekar, semmi rozsda, semmi karantén-pocak, és a lelkesedéssel sem volt gond – hogy is lett volna ilyen közönség előtt. Sokszor értetlenül állok bizonyos bandák tartós sikerét látva (hazai és nemzetközi egyaránt, neveket természetesen nem mondok), de a Sabaton megérdemelten tart ott, ahol.

A hely is jól vizsgázott, pedig nem feltétlenül ilyen programokra tervezték. Inkább egy multifunkciós rendezvényhelyszínnek tűnt színházteremmel, étteremmel és nagy terekkel. Utóbbi azért fontos, mert bár a koncert teltházas volt, mégsem volt zsúfoltság. Tágas előtér, rengeteg asztal-szék, egyedül a ruhatár volt alulméretezve. A negyedórás sorban állás helyett így inkább a sör-kolbász ajánlatra úsztunk rá (na jó: csak én), ugyanis a büfék tovább működtek a koncert után is. A kaja-pia még helyi léptékkel is drága volt, viszont több helyen is volt kikészítve hideg víz, amit bárki csapolhatott magának papírpohárba, ingyen. Rokonszenves húzás, hogy lemondtak az ásványvíz-extraprofitról. Érdekesség még, hogy a hangerő viszonylag mérsékelt volt, mégis sokan viseltek füldugót – aki otthon felejtette, vásárolhatott a helyszínen is. Ezt azért túlzott óvatosságnak éreztem, nálam sem fülzúgás, se -dugulás nem jelentkezett másnap, de lelkük rajta.

Mindent összevetve örülök, hogy végül összejött ez a turné, és mi is ki tudtunk utazni megnézni őket. A Sabaton továbbra is csúcsformában van, az utolsó két albumuk nagyon erős lett, koncerten pedig hengerelnek. Nagy hangsúlyt fektetnek a körítésre (ajándéktárgyak, látvány, online jelenlét), de fontos, hogy mindez nem a hiányosságok elfedésére szolgál, inkább extra juttatás a zenén felül. Ha marketingeskedni szeretnék, azt mondanám, hogy találtak egy szegmenst, ahol piacvezetők, és önazonosak lehetnek. Amíg az új dalok megállják a helyüket, és a közönség nem csak a régi klasszikusokat várja, mint például egy Metallica vagy Queensrÿche koncerten, addig a zenekar státusza stabilnak mondható.

Ez a turné májusban kifut, utána újra felkerekednek, és beveszik a kontinenst is, immáron rendes díszlettel, és valószínűleg svéd dalok nélkül. Magyarországra augusztus 20-án érkeznek, és ha egy kicsit is szereted a power metalt (márpedig különben nem olvastad volna eddig a cikket), ki ne hagyd!

Ezeket kenték:

The Lion from the North (svédül)
Poltava (svédül)
Stormtroopers
The Unkillable Soldier
The Last Stand
Bismarck
The Red Baron
Long Live the King (svédül)
Gott mit uns (svédül – nem elírás)
Soldier of Heaven
Fields of Verdun
Livgardet (svédül)
Steel Commanders
The Carolean’s Prayer (svédül)
Primo Victoria
Carolus Rex (svédül)
A Lifetime of War (svédül)
Swedish Pagans
Egyveleg: Holy Diver (Dio) / Run to the Hills (Iron Maiden)
To Hell and Back

Képek: Jonas Persson és Sabaton Instagram