A rockzene és a képregény-irodalom házasítása nem újkeletű dolog. A tengerentúlon legalábbis semmiképp sem az. A Rock ’n’ Roll Comics sorozat három évtizede havi rendszerességgel jelent meg az Egyesült Államokban, a füzeteket pedig az a laza koncepció kötötte össze, hogy minden egyes megjelenés egy-egy elsővonalbeli rockbanda sztoriját tárta az olvasók elé. A bökkenő csupán az volt, hogy a sorozat készítői nem engedélyeztették a dolgot, azaz előzetesen nem keresték meg az egyes zenekarokat, így az alkotók az érintettek részéről a reakciók széles skálájával szembesülhettek.
Akadt olyan, aki tudomást sem vett a dologról, netán az egészet elintézte egy vállrándítással, vagy jobb esetben tetszésnyilvánítással, de természetesen volt olyan is, aki mellre szívta a dolgot, így a sorozat pár év után ki is fulladt. Be kell valljam, hogy a sorozat köteteivel szinkronban magam is faltam a képregényeket, de az ügyeletes hősök sztorijait a Kárpát-medencében lapozgatva, bő három évtizede fogalmam sem volt arról, hogy a nagy vízen túl a két mániámat, a rockzenét és a képregényeket valakik már a 90-es évek hajnalán egybegyúrták.
Orosz László (akinek a neve a Belzebubs sorozat révén már ismerős lehet a hazai képregényes tábornak) azonban képben volt, és három évtized után felgöngyölítette a szálakat, melynek eredménye a The Cure-ról szóló kötet magyar nyelvű kiadása. Az eredeti füzet harminckét oldalon, a korszellemnek megfelelően fekete-fehér rajzokkal jelent meg és a sorozat harmincadik része volt. Laci megkereste a füzet íróját, Jay Allen Sanfordot, aki olyannyira fellelkesedett a fordítás ötletétől, hogy az előszót is megírta a magyar kiadáshoz. A Lol Tolhurst reakciójáról írt sorai pedig csak növelik az egykori dobos/billentyűs irányába az önéletrajza ismeretében már alapból is meglévő szimpátiámat.
A sztori amúgy egy jópofa felütéssel veszi kezdetét, és a füzet a tartalmi korlátja ellenére összességében véghez is viszi azt a lehetetlennek tűnő küldetést, hogy a hetvenes évek elejétől kezdve a Disintegration korszakkal bezárólag felelevenítse Robert Smith és áttételesen a zenekar sztoriját. Minden lényeges állomást, így az egyes nagylemezeket és a sűrűn esedékessé váló tagcserék levezénylését is sikerült belegyömöszölni a rendelkezésre álló harminc oldalba. Sőt, itt van a Billy Idol-féle sztori is, amit a hazai rajongók Lol Tolhurst önéletrajzából már ismerhetnek, ahogy Robert Smith Steve Severinékhez történt kitérőjére is sikerült kitérni.
Az egész olvasmány egy óra alatt kipipálható, de érdemes újra elővenni, a rajzok ugyanis bőségesen tartalmaznak olyan rejtett utalásokat, amelyek többszöri nekifutás után egy magamfajta rajongónak is képesek újat mondani. A gördülékenyre sikerült fordítás egyébként is megkönnyíti az ismerkedést. A képregény azoknak lesz igazán érdekes, akik hellyel-közzel ismerik a The Cure sztoriját, és nem kell minden egyes lábjegyzetnél a füzet végéhez lapozgatniuk, hogy megértsék a rejtett utalásokat is. Laci ugyanis az utószó mellett bőséges lábjegyzetekkel is ellátta a kötetet. A teljesség jegyében a képregény mellett a kiadvány oldalain helyet kapott több hazai grafikus fan artja, néhány rajongói képregény és további grafikák is. Ezek alkotói közül a metalos közösség előtt sem ismeretlen Gróf Balázs és a Faith No More képregény grafikáit jegyző Oravecz Gergely neve.
A sorozat a maga idején több, mint hatvan epizódot ért meg, így az esetleges folytatáshoz bőven van miből meríteni. Bízom benne, hogy további füzetek megjelentetése is tervben van, itthon ugyanis a magyar nyelvű rockzenei képregények terén még bőven vannak szürke foltok.
/Aki még nem tudná, annak mondjuk, hogy a zenekar október 26-án a Budapest SportArénában játszik./
