Az történt, hogy nem is olyan régen a Dead Cross zenekar megosztotta a legújabb albumukról írt ismertetőmet. Furcsa volt, mert hát magyarul írtam, ők meg megosztják. Na, nem baj, örülünk. De itt még nem áll meg a történet. Nem sokkal később a zenekar gitárosa, Michael Crain is megosztotta a cikket. Mondom ez már nem lehet véletlen, próbáljunk meg egy interjút tető alá hozni. És mit ad Isten, sikerült!
RS: Hogy érzed ma magad??
Michael: Kösz, hogy kérdezed. Ma például pont remekül érzem magam. Minden a lehető legnagyobb rendben.
RS: Amennyire én tudom, súlyos beteg voltál. Mit lehet erről tudni?
Michael: 2019-ben diagnosztizáltak nálam egy úgynevezett laphámsejtes karcinómát. Ez a ráknak egy fajtája. Ez a mandulában található és most remisszióban vagyok (ez azt jelenti, hogy most eltűntek a tünetek, de ez lehet ideiglenes vagy szerencsés esetben végleges is).
RS: Mostanában elég sok rossz hírt hallani. Mi volt az első gondolatod, amikor kiderült, hogy baj van?
Michael: Amikor először megtudtam, hogy rákos vagyok, annyira megdöbbentem, hogy el sem hittem. Sok szar van mindenfelé, de igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz és ahogy látjuk ez eddig segített is.
Fotó: Becky DiGiglio
RS: Hogyan vetted fel a harcot a betegséggel szemben?
Michael: Teljesen borzasztó volt az egész, tényleg kib@szott szar. Két műtéten, három kemoterápián és harminc sugárkezelésen vagyok túl. A világ egyik legszarabb dolga volt az egész.
RS: Biztos iszonyatosan nehéz ezt lelkileg feldolgozni. Kaptál segítséget ez ügyben, vagy egyedül küzdöttél meg vele?
Michael: Nagyon sokan mellettem álltak, barátok, családtagok, haverok. A legtöbbet azonban a kutyáim és a zeném segített a gyógyulásom során (persze, a szükséges beavatkozások mellett) Ha ők nem lettek volna, itt mindenkire gondolok! Akkor biztos, hogy meghalok.
RS: A kezelések alatt is folytattad a dalírást?
Michael: Olyan szarul voltam nagyon sokáig, hogy a zeneszerzés csak álom volt maximum.
Fotó: Becky DiGiglio
RS: Ha jól tudom ilyenkor az immunrendszer eléggé le van gyengülve. Hogy oldottátok meg a számírást és a felvételeket?
Michael: Jó néhány rész már kész volt előre, de Ross Robinsonnal együtt mindent megtudtunk oldani, még akkor is, ha nem volt egy egyszerű folyamat. A dalok jelentős része már akkor született, amikor jobban voltam, a stúdióban hoztuk össze a srácokkal.
RS: Kilenc dal született a lemezre, melyik emlékeztet a legjobban az élni akarásra?
Michael: Nem tudok egyet kiemelni. Az összesnek komoly szerepe volt abban, hogy felépültem és most itt lehetek, és mesélhetek róla. Mindegyik az élni akarásra emlékeztet.
RS: Volt valaha is olyan érzésed, hogy most leszarod és feladod az egészet?
Michael: Volt egy pont, amikor azt mondtam, hogy ezt nem fogom bírni. A második kemo után egy vérrög keletkezett a karomban és be kellett mennem a sürgősségire. Ott tényleg azt hittem, hogy életem utolsó óráit élem éppen.
RS: És mit tud adni a számodra a Dead Cross?
Michael: Olyan energiát, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Amikor beléptünk a stúdióba, leírni se tudom, hogy mit éreztem.
RS: Milyen érzés volt újra belépni a srácokkal a stúdió ajtaján?
Michael: A srácok testvéreim, Semmihez sem hasonlítható az az érzés, amikor újra együtt játszhattunk
RS: Egyre szarabb a helyzet az egész világban, de vajon lesz esélyetek megturnéztatni a lemezt?
Michael: Én imádok az EU-ban játszani, de vajmi kevés esélyt látok, hogy ez egyhamar újra megtörténhet. Bízzunk a legjobbakban, de szerintem ez nem most lesz….
RS: Mennyire érdekel a politika? Úgy értem, hogy például a HC punk bandáknak megvannak a nyilvános elképzeléseik erről a témáról.
Michael: Igazából egyáltalán nem érdekel a politika. A művészet, az élet, a zene érdekel és persze az emberek. Ezekre fókuszálok, a többivel nem foglalkozom
RS: Mit jelent számodra az a szó, hogy szabadság?
Michael: Azt, hogy bármit mondhatok és írhatok. Ebbe nem szólhat bele senki és semmi. Ez egy marhára fontos dolog, amiről sokan megfeledkeznek.
A MICHAEL-RŐL KÉSZÜLT KÉP A SAJT FACEBOOK OLDALÁRÓL SZÁRMAZIK. A KÉP ITT TALÁLHATÓ
