Az év egyik meglepetése számomra a Dirt Forge zenekar volt, akik a semmiből tűntek elő egy olyan albummal, amit nagyon sokáig emlegetni fogok! A lemezkritika után nem is volt kérdés, hogy a srácokkal valahogy beszélgetnem kell. Rövid egyeztetés után, küldtem a kérdéseket, és pár napon belül meg is érkeztek a válaszok! /Fotó: Rasmus G. Sejersen/

RS: Véletlenül akadtam rátok a YouTube-on. Te, hogyan jellemeznéd  a zenéteket?
DF: Klassz, mindig szórakoztató hallani, hogyan találkoztak az emberek a zenénkkel. Az élet megtalálja a módját, ahogy mondani szokás. Nos, azt hiszem nincs nagy vita afelől, ha azt mondjuk, hogy ez valamiféle metal zene. Ha valami alműfajról beszélünk, az viszont sokkal összetettebb. Sok különböző műfajból merítünk elemeket, mint például a sludge, stoner, post metal és még valamilyen formában a dalírás is egy progresszív folyamat. Ezek mellett most még hozzá adtunk billentyűs cuccokat is a hangzásunkhoz. Alapvetően szeretünk a dinamikával játszani. Sok kritikában megkaptuk, hogy igazán sehová sem illeszkedünk, ezért megalkottuk a saját műfajunkat.

RS: Ha Dániáról beszélünk sokaknak a Lego még Lars Ulrich  ugrik be. Miért jó hely Dánia ezeken túl?
DF: Na, ez egy komoly kérdés. Természetesen ennek sok tényezője van. Sok adót fizetünk, de cserébe nem fizetünk a kórházi ellátásért vagy az iskoláért. Valójában, ha egy diák elmúlt 18 akkor még pénzt is kap az államtól, hogy segítsenek neki valahogy. Persze, ez sem egy tökéletes társadalom, sokkal inkább egy hógömb, ahol igazán nem történik semmi (bár néha úgy tűnik, hogy mégis). Ami jó benne, hogy Dániában nem vagy egyedül, ha bármilyen módon kudarcot vallanál az életben, mindig van valamilyen segítség, hogy eljuss valahová, de persze ezt már adó formájában kifizetted. Basszus, ez amúgy tényleg nehéz kérdés! Nem lehet teljeskörű választ adni, hogy ne beszéljünk politikáról, kultúráról vagy  a gazdaságról. Dánia egy különleges hely, mi szeretjük az biztos.

RS: Az albumotok borítója szerintem zseniális. Kitől származik az ötlet?
DF: Köszönjük, örülünk, hogyha tetszik. Őszintén, rengetegen dicsérik ezt a borítót, de kevés közünk volt hozzá. A művész, aki készítette egy holland fickó, Marald van Haasteren vagy csak simán, Marald. Olyan zenekarokkal dolgozik, mint a DVNE, a High On Fire, a Baroness. Ezek után jött az ötlet, hogy miért is ne kérnénk őt fel? Elküldtünk neki néhány dalt az albumról, elmeséltünk néhány alapvetően fontos információt a bandáról, valamint néhány ötletünket, mint a patkányok is. Elmondtuk neki, hogy szerintünk, a kék színvilág fog a legjobban passzolni, ez a megérzésünk a borítóhoz. Azután néhányszor beszéltünk, majd bemutatta nekünk a műalkotást. Imádtuk....

RS: Mit jelent a sok kis elrejtett apró részlet? Van itt patkány, méh, kaptár  stb.
DF: A tisztánlátás véget, a legtöbbjük számunkra is ismeretlen. Ez Marald művészete, ez az ő alkotása és még csak nem is árulta el nekünk az összes titkot! Mondjuk, mi sem kérdeztük....Ott a három munkás méh, amely egyértelműen hármunkat szimbolizál. A patkányok, a kezdetek óta részei a zenekar image-ének, A háromszög és a kék szín, számunkra a harmóniát jelképezi, amit megtaláltunk. De tuti vannak, apró részletek, amiket még Mi sem vettünk észre.

RS: Amúgy az állatvilág mennyire áll közel hozzátok?
DF: Mindannyian nagyon szeretjük az állatokat. Nicolai és a barátnője tavaly fogadtak örökbe egy macskát, miután az eredeti gazdája nem gondoskodott róla megfelelően. Ettől eltekintve, nincs házi kedvencünk. Két hetente járunk állatkertbe, ennyi igazából.

RS: A zenéteket én úgy tudnám leírni, mint a svéd Monolord eltitkolt szerelemgyereke. Mit gondolsz erről?
DF: A kezdeti időkben hatással voltak a hangzásunkra, az biztos. Amikor kiadtuk a debütáló EP-nket, a Monolord pont a második albumával jött ki így természetesen itt-ott fellelhető némi hasonlóság, hatás. És, most figyelj! Ők is egy trió! Amúgy nagyon kedves srácok, és a dobosuk félig dán így a színfalak mögött is jól éreztük magunkat, amikor anno együtt játszottunk.

RS: Engem mindig érdekelnek a stúdiós felvételek. Digitális arcok vagytok vagy inkább az analóg cuccokat részesítitek előnyben?
DF: Egyikünk sem próbálkozott analóg felvétellel, hiszen már jó ideje digitálisan rögzít a legtöbb stúdió. Mi az úgymond hagyományos úton rögzítettük az albumot. Persze mindig lesznek audiofillek, akik az analóg és digitális különbségek közt keresik a különbséget. Mi egyszerű arcok vagyunk ilyen tekintetben.

RS: Amúgy egyszerre vettétek fel az anyagot vagy sávonként?
DF: Sávonként játszottunk fel mindent. Először a dobokkal kezdtük, majd jött a basszusgitár, gitárok, billentyűk és végül az ének, amit több szakaszban rögzítettünk. Attól független, hogy éppen ki játszotta fel a részét, mindig jelen voltunk mind a hárman a stúdióban. Szeretjük, ha a másik kettő is ott van, velünk, hárman alkotunk egy egészet, meg lehet egyikünk meghall valamit, amit a másik éppen nem. Persze, mindig lehet színezni valamivel, a szólókat megtámasztani valami hangeffekttel, vagy valamivel. Egy dal sosincs kész, inkább csak befejezik a felvételt a zenészek, szerintünk.

RS: Volt olyan dal, amit már untok, amivel megküzdöttetek  a stúdióban is? 
DF: Nem, nem igazán. Kicsit küszködtünk a Descensionnel, mivel az nem volt még készen. Hogy furcsábbá tegyük az egész dalt, úgy döntöttünk, hogy hangszereket váltunk. Alexander dobolt, Yannick gitározott, Nicolai pedig énekelt, dúdolt. Ettől eltekintve minden szervezetten, gördülékenyen haladt. Mielőtt mentünk volna stúdióba jött a COVID így volt időnk rendesen felkészülni.

RS: Melyik dalt szeretitek  a legjobban jatszani élőben?
DF: Mindenkinek megvan a maga kis kedvence, de a Highest Low és a Left In The Lurch az biztos, hogy az elsők között van.

RS: Mi a helyzet egy nagy európai turnéval?
DF:  Nagyon király lenne hozzátok ellátogatni. Ha így lesz te veszed az első sört, mi meg a következőket! Jelenleg azonban, sajnos nincs tervben EU turné. De ki tudja még mit hoz a jövő! Jönnek egyre távolabbról is a felkérések, ki tudja? Miért ne játszhatnánk távol a hideg északtól!

RS: Köszönöm srácok a beszélgetést!
DF: Haver, mi köszönjük, hogy végre nem unalmas kérdésekre kellett válaszolnunk! Nagyon hálásak vagyunk neked! 

Béke, Szeretet, Metal