Mostanában nagyon megy a zenekaroknál, hogy az albumaikat saját magukról nevezzék el. Ami valahol egy könnyű megoldás, ami nem generál sok vitát, máshol viszont full gagyi megoldás. Ettől függetlenül egy szárnyait bontogató zenekarnál bocsánatos bűn lehet, ezért nem haragszom az ohioi Lore zenekarra sem.

Van úgy, hogy nem számít semmi más, minthogy az öt haver összejöjjön és nyomassák a széttorzított fuzzos riffeket, amit némi psyh beütéssel megáldanak az univerzum erői. Így van ez a Lore zenekarral is, akik pofátlanul fiatalnak tűnnek, ahhoz képest, hogy mennyire jó zenét csinálnak. Hangzástekintetében azt hozzák, amit egy kezdő doom/sludge/stoner nevezzük bárhogy... zenekartól elvárnánk. Mocskosak, nyersek. A mixing-mastering nem feltétlenül ismert fogalom náluk, de ettől lesz meg  a zenéjüknek az a sava borsa, amire én rákaptam. Ének tekintetében nem is tudom... valahogy nekem a szebb napokat is látott CKY ugrott be elsőre, noha stílusügyileg marha messze vannak attól a zenekartól. A nyolc dal hozzáállásában akár egy grunge bandától is jöhetett volna. De ettől lesz tényleg szerethető az egész. Nem mondom, hogy megváltják majd a világot, de kíváncsi vagyok, hogy tíz év múlva hol fognak tartani.