Mindig öröm találni valami olyan zenekart, akit újra meg újra meghallgat az ember. Most a német Sarkh akadt a horogra, akik a legújabb EP-jükkel keltették fel az érdeklődésemet. A Helios egy nagyon különleges anyag lett!

A germán brigádnak nem az első anyagáról beszélhetünk, szám szerint ez már a harmadik a sorban. Mondjuk viccesnek találom EP-nek nevezni azt az anyagot, ami több, mint harminc perc hosszúságú. Tényleg, hol a határ az EP és a teljes album között? Vagy a dalok darabszámától függ? Ez egy érdekes gondolat, de szerintem egy ilyen hosszú anyagot simán lehet teljes értékű anyagként kezelni. Hatalmas meglepetés fog érni mindenkit, a trió instrumentális zenében utazik. Az igazat megvallva nem is tudom, hogy mi az, ami megfogott bennük. A könnyed dallamokat, a duplázós már-már Russian Circles-ös témákkal úgy keverik, hogy csak azon veszem észre magam, hogy megint elindítottam a lemezt. Pedig nincs semmi előjele, hogy én most feltétlen ezt szeretném hallgatni. A fél óra kicsit lassan telik el, mert totál magába szippant a zene, és tele van mindenhol különböző, érdekes elemekkel, amik leszívják az ember agyát. De megéri a fáradtságot a lemez!