Az év vége felé haladva egyre nehezebb friss, fogós zenekarokat találni. Az ember egyszerűen tele lesz a sok daltól, albumtól, amit meghallgatott. Ezért is szeretem a karácsonyi időszakot, amikor csak a csöpögős vacak filmek zenéi járnak a fejemben és totálisan elvarázsol a Last Christmas. De azért még ilyenkor is néha akad egy-egy jó zenekar, akik magukkal tudnak ragadni a kellemes őszi napsütésben. Így esett az I Am Low csapatával.

A svéd trió nem ma kezdte a közös zenélést, mégis ez az első teljes értékű albumuk, amire rá találtam, noha a bandcampjük alapján már a negyedik lemezüket hozták nyilvánosságra. Azonban én az Úmánál korábbi anyagokat nem találtam. A zenekar az elmondása szerint a stoner, grunge és az alternatív vonal jegyeit hordozza a zenéjében, amire van is valamennyi igazság. A hangzásuk tekintetében a stoner rock műfaj szerelmeseinek kedveznek, noha azért felsejlik némi grunge-os pankosabb megközelítés is. Az alternatív jelző is helytálló, mert nem tipikusan egy rock zenekarról beszélünk. Ezért is keltették fel a figyelmemet, mert nem a zúzással akarnak megfogni, nem azzal, hogy a gain-t 10-esre tekerik ki, hanem sokkal inkább a dallal magával. Nem mondom, hogy a világot akarják megváltani a srácok, de a hozzáállásuk a dalok hangulata rendkívül szimpatikus és biztos oda fogok figyelni rájuk a jövőben!