Ha Mexikóról beszél nekem valaki, akkor nem éppen a doom zene jut az eszembe, de mostantól ez is változni fog. Oké, továbbra is a sombrero lesz az első, ami bevillanik, de mondhatom majd azt is, hogy onnan származik a Black Glow!

Az a trió, akik hatalmas dallamokkal dolgoznak. Képzeld el a Frayle déli verzióját csak a boszorkányos rész nélkül. Nem is olyan régen a Lodestar zenekarról írtunk, akik hasonló zenét csinálnak, de a Black Glow bemutatkozó anyagában egy csipetnyit több a melankólikus érzés. Ettől azt mondom, hogy a kanadai testvér zenekara egy kicsit közelebb áll hozzám, de nem elhanyagolható ez a lemez sem, pláne borús, szürke napokon, amikor már elegünk van a hidegből és a köd öleléséből. Ha szereted a lassú doom zenét, amit női vokál kísér, akkor ez az anyag tuti befog neked jönni. Érdekes, hogy manapság egyre több az olyan bemutatkozó lemez, amik úgy szólnak, mintha húsz év lenne a zenekar mögött. Ez azért nagyon király dolog!