
Russian Circles @ Dürer Kert, 2023.07.31.

Természetesen még manapság is megoszlanak a vélemények arról, hogy Jon Anderson nélkül beszélhetünk-e egyáltalán Yes zenekarról. Tény azonban, hogy az évtizedek során az együttesbe többször ki-be lépegető énekes 2008-tól nincs a fedélzeten, a május közepén megjelent Mirror To The Sky pedig sorrendben már a negyedik olyan Yes logó alatt kiadott lemez, mely az alapító énekes távollétében készült.
Augusztusban is lesz minden, mint a búcsúban. Igyekszünk majd mi is sok mindenről írni, de egyelőre ennyit merünk ígérni.
A nemrégiben kiadott Damnation Flame nem vaklárma volt, a dal valóban az Amaranthe következő albumáról szökött ki. Ezt, mármint a nagylemezt pedig végre be is jelentették a svédek, a The Catalyst február 23-án kerül majd a boltokba és streamelő felületekre, a fizikai formátumok kedvelői pedig CD, speckó dupla CD és vinyl kiadásokban szerezhetik majd be az anyagot.
Újra Svédország, újra stoner-pszichedelia, újra elszállás. A Moon Coven legújabb, negyedik albuma a Sun King augusztus 25-én jelenik meg, de nekünk már volt szerencsénk meghallgatni, így eltudjuk mondani, nektek, hogy érdemes-e rámenni.
A folkos, doomos zenében utazó brit Green Lung a 2021-es év egyik legjobb anyagát készítette el, majd nemrég a Nuclear Blast kiadóhoz szerződtek. A következő logikus lépés egy új nagylemez bejelentése volt, ami a héten meg is történt.
A többé-kevésbé finn Grave Pleasures zenekarról érdemben nem lehet értekezni a Joy Division emlegetése nélkül. Így talán jobb is, ha itt, az elején letudjuk a kötelező párhuzamot, és – bár alappal tehetném – igyekszem nem minden egyes további mondatomban a brit post punk alapzenekar nevét citálni.
Új számmal lepte meg a rajongóit a hangzóanyaggal négy éve nem jelentkezett Prong. A Non-Existence persze nem csak úgy pattant be a köztudatba, hiszen jött a további jó hír is: október 6-án érkezik a tizenharmadik Prong-nagylemez, a State Of Emergency. A nevezett szám, valamint az album borítója és a dallistája az alábbiakban csekkolható le.
A jó buddhista magához öleli az univerzumot a csótányokkal, a balfaszokkal meg a csökkent szomszéddal együtt, aztán szépen kilélegzi a sok szart, a rossz buddhista meg betolja a Buggin-tól a Concrete Cowboyst, ahol ugyan az “Om” inkább egy jó nagy “Fuck You”, de a végeredmény szempontjából ez majdnem mindegy is.