A varsói Rascal egy első lemezes ötös. A lengyel fiatalok 2019-ben ragadtak hangszereket, és ha jók az infóim, az énekes srác kivételével mindannyian a Lost Beyond Reason lemezzel debütálnak. Frappáns előzménysztoriról, zavaros kezdetekről, netán lineáris fejlődésről tehát most nem tudok beszámolni. Csekély, de figyelemre méltó adalék azonban, hogy a minden szempontból az első lépéseknél járó zenekar az eddigi történetét tagcserék nélkül abszolválta.
A fenti, nem túl bőséges adatok ismeretében az első kérdést a Lost Beyond Reason kapcsán önmagamnak kellett feltennem, miszerint 2023-ban mégis mit várhatok, mit várhatunk egy, az első lemezénél tartó, alapvetően speedes heavy metalban utazó fiatal zenekartól?! Részemről az elvárások netovábbja nem lehet más, mint egy jól sikerült stílusgyakorlat elővezetése.
Kezdjük tehát az alkotóelemekkel, és haladjunk kívülről befelé! Szóval, a külcsín, azaz a borító részemről rendben van, bár a thrashes (üsse kő; speedes) logó és a két évtizeddel ezelőtti melodikus death metal underground-ra hajazó grafika kissé ugyan összezavart, de minőségi gondom nem lehet; a kivitelezés, vagyis a formai oldal tehát pipa. A tartalmi elemek kapcsán a megfelelő hangszeres tudás alapvető elvárás, a kritikus pont – már ha van ilyen – ebben az alirányzatban az énekes személye lehet/szokott lenni. Jelentem, hogy a Rascal negatív irányú kilengésektől mentesen ezeket tekintve is hozza a jogos elvárásoknak megfelelő szintet, ahogy a lemez hangzása kapcsán is ugyanezeket a szókapcsolatokat ismételgethetném.
Ami az én szememben a javukra írandó, az a hangszeres részek bőséges adagolása. Visszatérő motívumokként ezek a hangszeres epizódok többnyire a szerzemények végén kaptak helyet. A gitárosoknak tehát kellő tér jut a bemutatók elővezetéséhez, a Prelude To Violence képében a lemez közepe táján rövid pihenő gyanánt egy instrumentális átvezető is helyet kapott - ahogy az introként funkcionáló Approaching The Storm is ilyesmi szellemben íródott. A Trapped Within The Lightning-nek a címén kívül nem sok köze van az 1984-es Metallicához. Lendületes nóta, a korai, vagyis a kalóz korszak előtti Running Wild szellemében elővezetve. A dobokat akár maga Hasche is felüthette volna. A tempós, rohanós darabok sorát gyarapítja a The Faster, The Better és a Running Out Of Air – esetükben már a dalcímek sem vezetik félre a hallgatót. Némely témánál, így például a döngölősebb részeket is tartalmazó Born To Killnél az 1987 körüli Pokolgép jutott eszembe. A lengyelek azonban a száguldozások közepette vannak igazán elemükben. Ezen a téren a címadó nótát érzem a legerősebbnek, ahol a vokálok változatosabbra sikerültek, és a kötelező szólóbetét is a megfelelő helyen, a szerzemény közepén kapott helyet. A Rascal amúgy a háromnegyed órás anyagon nagyjából egyenletes színvonalon teljesít, a korong a thrashes Slow Burner-Soldiers Of Hell párosnak hála, a vége felé sem fullad érdektelenségbe. A Conquest című nótába jelzésértékkel még némi extrém vokál is került.
Ha a Lost Beyond Reason a Rascal diszkográfiájának harmadik-negyedik darabja lenne, az itteni teljesítményt csuklóból három és fél pontra értékelném, de első lemezről lévén szó, ez egy ígéretes bemutatkozás, azt a körülményt pedig nem róhatom a fiatal zenészek terhére, hogy az irányzat még manapság is rendkívül túltelített. A csillagok szerencsés együttállása esetén a lengyelek néhány éven belül olyan státuszt érhetnek el az európai undergroundban, ahol jelenleg olyanok tartanak, mint például a Toxikull, az Iron Curtain vagy a Stray Gods, azaz határozott esélyük lehet arra, hogy megtalálják a célközönségüket.
