Vannak olyan albumok, amiket sokszor hallgatok mire eljutok ide, hogy írjak róluk bármit is. A szomszédos Laser Eyes pontosan egy ilyen zenekar. Már február óta nyúzzuk egymást hol kisebb, hol pedig nagyobb sikerrel. Na, de miért is olyan nehézkes ez a kapcsolat?

A Grizzly vs. Guillotine elnevezésű lemeze a zenekarnak tényleg feladta a leckét. Nagyon hangulat függő, hogy éppen vontatottnak vagy éppenséggel zseniálisnak érzem. Megvan benne az a zsigeriség, ami miatt imádni tudom az osztrák bandát, de néha azt érzem, hogy kicsit túl nyújtják a rétest. Az ötvenöt perc mindenképpen hosszú, de ezek mellett mégis azt érzem, hogy megérdemlik a srácok a figyelmet mert olyan királyul tudják keverni a stílusokat, olyan megoldásokat eszelnek ki, ami nekem például soha nem jutna eszembe. tetszik, hogy a lemeznek van egy kicsit nyersebb, próbatermis hangzása, amitől oda tudom magam képzelni, ha behunyom a szemem a zenekar mellé.  Így összességében pedig csak egy jó album ez, ha állandóan visszatérek hozzá, már pedig valami miatt mindig itt landolok a hét végén és most is erről írok. De döntsön inkább a publikum!