A német progresszív színtérről sem az idei Vanden Plas, sem az aktuális Ivanhoe lemez nem volt képes maradéktalanul meggyőzni. Az egy dolog, hogy ez a műfaj is jó ideje a biztonsági játékról szól, a sekélyes dalokra azonban ez a tény önmagában nem szolgálhatna mentségül. Igazi gond persze egyik lemezzel sincs, önazonosak, illetve háttérzeneként tökéletesen észrevétlenek tudnak maradni.

Az utóbbi azonban minden, csak nem erény. Hogy házon belül – az adott zenekaroknál - maradjunk, a Far Off Grace vagy a Lifeline CD-k nívójától mindkettő friss megjelenés messze elmarad. Az egykori Sieges Even, Lanfear vagy Poverty's No Crime korongokat meg ebben a szövegkörnyezetben inkább nem is emlegetném.

Ez az egész úgy jön ide, hogy a szintén német Deafcon5 épp ebben a műfajban mozog. Az idei lemezük pedig semmivel sem rosszabb, mint az első mondatban emlegetett kollégák aktuális termése, sőt... A negyedik nagylemezénél járó Deafcon5 szó szerint szökőévente jelentkezik friss albummal, a sort tehát 2012-ben kezdték meg.

A hamburgi csapat 2023-ban, hazai környezetben rögzítette az Exit To Insight dalait, a gitáros, Dennis Altmann produceri felügyelete alatt. A keverésért az olasz Simone Mularoni felelt – ha a google segítségül hívása nélkül tudod, hogy kiről van szó, máris nyert ügyed van a Deafcon5-val. Ha nem, támpontként elsősorban a DGM, illetve a Sunstorm projekt vagy a Geoff Tate-féle Sweet Oblivion emlegethető vele kapcsolatban.

Az Exit To Insight tehát a német és az olasz progresszív metal underground kollaborációjának gyümölcse. És épp olyan is, amilyet ezen infók tudatában az irányzat hívei alappal várhatnak el. A Deafcon5 egyéni ízei – már ha nem csak szerintem vannak ilyenek – elsősorban abból erednek, hogy náluk a melodikus hard rock közel azonos súllyal esik latba, mint a progresszívnek csúfolt technikás metal. A domináns billentyűs jelenlét, megspékelve a samplerekkel szintén tovább lágyítja Dennis amúgy sem túl karcosra formált riffjeit. Az énekes, Michael Gerstle hozza a kötelező paneleket, közepes hangfekvésben, kellemes dallamokkal operál a zömmel középtempós darabokban.

A háttérzene szerepből pedig nálam elsősorban egy-egy jól elkapott melódia vagy refrén mozdítja ki az anyagot. További apró örömre ad okot, hogy a hamburgi próbateremben az individualista, illetve sci-fi koncepció ellenére sem készült egy tipikus, nyolcvan perces, és háromnegyed óra után unalomba fulladó korong, melyet negyedórás nagyeposzok „ékesítenek”. A németek egy órán belül tudtak maradni, és az egyes dalok is egészséges terjedelműek.

Az Exit To Insight az a fajta vaskosabb négy pont, ami a zsáner múltját figyelmen kívül hagyva, az irányzat 2024-es felhozatalának tükrében, némi jóindulattal egy gyengébb négy és fél is lehetne. Amennyiben a fentiek mellett kedveled a brit Threshold mindenkori dolgait vagy a norvég Circus Maximus korai lemezeit, a Deafcon5-val sem nagyon fogsz mellényúlni. Perfekt európai progresszív metal stílusgyakorlat. Az As I Am dalcímért azért jár egy kisebb fejcsóválás.