Az idei év tényleg rávilágít arra, hogy egyre jobban rohan az idő. Nagyon sok albumot megsimogatunk majd, amik közül már jó néhány negyven éves is elmúlt. Hihetetlen….Közben pedig azt vesszük észre, hogy amiken pörögtünk tizen évesen, azok már húsz-huszonöt éves lemezek lettek. Hová tűnt ez az idő? Most például azon kaptam magam, hogy a Lamb Of God egyik legjobb lemeze tíz éves lett! Jöjjön a VII: Sturm und Drang!

VII: Sturm und Drang az első album a vezető énekes Randy Blythe emberölési esete és egy rövid szünet után a Resolution turné ciklus után. Randy-t, mint köztudott letartóztatták Prágában emberölés miatt, miután egy srácot “lelökött” a színpadról. Az album alcíme, amelyet szó szerint Vihar és stressz-nek fordítanak, közvetve Blythe börtönben átélt élményeire utal. Blythe az albumot a legösszetartóbb lemeznek nevezi, amelyet a banda hosszú idő óta készített, a szövegek kilencven százalékát ő írta, valamint a fődalszerzők, Mark Morton és Willie Adler az összes számon együtt dolgoztak. Ez a kijelentés azonban egy kicsit viccesen is hangozhat így az évek távlatából, mivel ez az utolsó lemez, amin hallhatjuk Chris Adler dobost. Sajnos több infót nem találtam az album születéséről így jöjjenek a saját élmények! 

A Lamb Of God mindig érdekes helyzetben talál meg magának, mindig akkor alkot valami olyat, amikor pont útelágazásnál, útkeresésnél vagyok az életben. Amikor kijött a Wrath ott hagytam azt az egyetemet végleg, amit a szüleim szántak nekem és el kellett gondolkodni, hogy merre is tovább. A VII: Sturm und Drang akkor jelent meg amikor éppen lezártam életem egyik legtoxikusabb kapcsolatát hosszú szenvedés után. Randy-nek a börtön jelentett ihletet, amiket átélt, nekem pedig az ő élményei segítenek abban, hogy megtaláljam önmagam. Na, de akkor nézzük is meg, hogy milyen ez a lemez dalról dalra. 

A Still Echoes, a VII. első kislemeze, a Pankráci börtön történetéből merít ihletet, ahol Blythe-t emberölés vádjával tartották fogva. Az biztos, hogy nem egy olyan hely, ahová mi is szívesen be tennénk a lábunkat. A dal remekül nyitja a lemezt és felkészíti a hallgatót, hogy visszatért a banda! Egyből a Wrath jutott eszembe, pláne a lehengerlő dobok miatt, amikre csak és kizárólag, Chris volt képes. A dal magával sodor, ledönt a lábadról és a mocskos padlón szembesülsz azzal, hogy mi is vesz körül ezen a sötét, nyirkos helyen. A refrénből visszavezető rész pedig maga a csoda, imádom. A groove-ok megragadnak, veled maradnak, a refrén pedig beleég az agyadba.

Az Erase This is hasonló szellemiségben készült, noha sokkal lassabb, mint a nyitó nóta. A refrént együtt ordítjuk Randy-vel, mintha ott lettünk volna mi is a cellában. A groove-ok, a fogósabb gitártémák kerülnek előtérbe, sokkal inkább, mint az őrült tekerés, zúzás. Egyszerű dal, ami kényelmesen fészkeli be magát a lejátszóba, hogy onnan aztán nehezen lehessen kirtani. Az album egyik legjobb dala és számomra az egyik abszolút favorit következik harmadikként.

Blythe a Pankráci Börtön 512-es számú cellájában ült, innen a cím. Miközben azon töprengett, hogyan változtatja meg az élmény az életét, Blythe szerint ideje nagy részét egy pince börtönben töltötte. Azt mondta, hogy az őrök odatették, hogy megfigyelhessék a depresszióját. „A börtön legrosszabb, leghomályosabb és legsötétebb helyére raktak be. Még a napot sem láttam, hogy megmondjam, melyik része van a napnak. Csak folyamatosan csökkent a homály.” Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudjuk, hiszen simán benne van a költői túlzás, de a dalt és a szövegét tekintve, látunk rá relációt, hogy igaz legyen. A nyitó riff és a rá épülő dob magába bolondítja az embert. Eltekeri a fejét és tökéletesen csinálta a zenekar, hogy nem egyből ordítással kezdenek, hanem az Omerta-t idézik meg hangulatban. A refrén gyönyörűen csúcsosodik ki, hogy aztán újra a mélybe húzzon a dal. A hangzás tekintetében, az egyik, ha nem a legjobb Lamb Of God dalról beszélünk (talán a Set To Fail-t szeretem csak jobban) Tökéletesen kirajzolódik, amit az énekes korábban mondott, hogy ez a lehető legszemélyesebb lemez, ami csak születehetett ebben az időben. Az biztos, hogy nem volt könnyű neki, egy keleti ország börtönében egyedül raboskodni. Nem is csoda, hogy jó pár évig kerülte a zenekar a földnek ezt a részét.

2015. július 17-én, egy héttel az album megjelenése előtt megjelent az ötödik dal Embers címmel. A dalban Chino Moreno, a Deftones énekes vendégszereplője.Randy Blythe szerint a dalszöveg azzal foglalkozik, hogy a veszteség hogyan befolyásolja az interperszonális kapcsolatokat a családi dinamika szempontjából, és ha egy családtag meghal, az nagyon felforgathatja a dolgokat. Az óceán az élet metaforája. Elmondása szerit, ahogy ült a tengerparton a dalszövegen dolgozva, hallotta, Chino hangját, ahogy beépül a dalba. Adler pörgős dobjait imádom a mai napig, és szerintem pontosan ez volt az, amitől a LOG anno nagyra tudott törni, illetve legyünk korrektek, ez is! Kellett a testvéri páros bele, hogy együtt tudjon lélegezni a lemez és megismételjék azt, amit a PanterA tett, csak egy kicsit továbbfejlesztve azt. Az Abbott testvérek hatása kikerülhetetlen a zenekar életében, nem hiába anno én úgy ismertem meg őket, hogy a “kicsi Pantera”. Ellenben az ilyen dalokkal, mint ez is, sikerült kitörni Anselmoék árnyékából és saját lábra állni. A Footprints egy ökológiai dal Blythe szerint. Miközben az album készítése közben a tengerparton élt, nyáron eszébe jutott, hogy mennyire utálja a turistaszezont. Ezzel biztosan sokan tudnak azonosulni, akik a Balatonnál laknak. Az elnyújtott ordítások már-már védjegye is lehetne az énekesnek. A dal különösebben nem emelkedik ki a lemezről, főleg az Embers után és az Overload előtt, de kellemesen felvezeti a következő nótát a megszokott elemekkel. Nem mondanám, hogy sablonos dal, de pontosan azt kapjuk, amit elvárunk a richmond-i bandától.

Az Overload azonban egy igazi hidegzuhany volt anno. Tisztán emlékszem, hogy mennyire megrökönyödtem a tiszta éneken.  Az énekes elmondása szerint a dal arról szól, hogy mennyi ember nem tud túl tekinteni saját viszonylag kis problémáin, hogy átfogó képet lásson, és hogy a mindennapi problémák semmiképpen sem formálnak vagy formálnak vészhelyzetet. A dal amúgy Mark Morton szóló projektjén is simán megállná a helyét, sőt elsőre gondolhatnánk azt, hogy ott lenne igazán csak helye. Persze a negyedik perchez közeledve a lassú témák el vannak egy időre engedve és előkerül újra a torzító, illetve a velőt rázó ordítás. A dal a maga hat és fél percével az album egyik leghosszabb tétel, szerintem pedig az egyik legmegosztóbb tétel, amit valaha is készített a zenekar. Az Anthropoid Reinhard Heydrichről szól, aki a második világháborúban a Végső Megoldás építésze volt. Amikor a nácik megszállták Csehszlovákiát, elküldték Heydrichet oda, hogy tegyen rendet. Heydrich brutálisan viselkedett a prágaiakkal és megtörte az ott élőket. A britek által kiképzett ejtőernyősök követték el az egyetlen sikeres merényletet ellene, amikor 1942. május 27-én az Anthropoid hadművelet során megtámadták Heydrichet, aki néhány nappal később belehalt sérüléseibe, tehát a dal róluk szól, és a prágai hentes megöléséről (erről több film is van, ajánljuk őket, ha érdekel a téma) Ellenben ezek után mit mondjunk a dalról? Brutális lehengerlő, akár csak a története. Az Engage the Fear Machine arról szól, hogy a média ijesztgetési taktikát alkalmaz, és a félelem által irányítja a tömegeket. Ez a dal talán most még aktuálisabb, mint valaha, nem?  A dal az egyike volt azoknak, amiket már első hallgatás után imádtam. Ahogy beindul a dal az ember egyből érzi, hogy bólogatni kell, egyből elkapja a groove és a dallal együtt lélegzik. Ettől lesz igazán jó egy szerzemény, hogy megérint, neked szól, veled van.

Delusion Pandemic arról szól, hogy az internet hasznos eszköz, és tanulni is lehet vele, de kreatívan elfojtott környezetet is teremtett. Blythe eléggé szélsőségesen nyilatkozott az internetről anno: Nincs benne semmi eredeti. Ez az agyterületem pazarlása. Minden egyre szarabb és szarabb és szarabb. Úgy értem, nem vagyok Ernest Hemingway vagy bármi más, nem vagyok a világ legnagyobb új fotósa, de legalább a saját dolgaimat írom, és a magam dolgát csinálom. Internetes mémek? Miért figyelsz erre? Miért van olyan hülye kép, amire hülyeségeket teszel fel, amik valami hülyeséget mondanak? Ez agyi szemét, eltömíti az elméd. Így éppen a TikTok amerikai betiltásának idejében, elgondolkodtató, amiket Randy mond. Ti mennyi időt töltötök idióta memékkel vagy hasonló értelmetlen dolgokkal? Bevallom, hogy én könnyen a telefonom rabjává tudok vállni és a cikk írása közben nagyon elgondolkodtam ezeken a dolgokon, így az egyik idei fogadalmam, hogy a telefont jobban lerakom. És tessék megint itt vagyunk, hogy a zene milyen hatással tud lenni az emberre, hogy akár az egész életét megtudja változtatni akár pozitív, akár negatív irányba. rajtatok áll, hogy merre indultok el. Az albumon még három dal foglal helyet a Torches, ami egy Cseh diákról szól, de nem akarok hülyeséget mesélni róla, illetve a Wine & Piss. Előbbi ismét egy hosszabb tétel, aminek mögöttes tartalmának érdemes utánajárni, ha érdekel a történelem.Bevallom, hogy ez a tétel annyira sosem foglalkoztatott, habár az egyik legjobb LOG lemezként emlegetem mindig ezt az albumot. De valahogy mire elérünk a Nightmare Seeker-hez már elfáradok. Pedig még az albumon végén megmutatják a srácok, hogy mit is tudnak, milyen energia van bennük.

Abban egészen biztos vagyok, hogy  a zenekar már túl van a  csúcson, de ezzel az anyaggal megközelítették a Sacrament-Wrath korszakot. Számomra az egyik legjobb lemez marad ez akkor is, ha nem mindig tudom végig pörgetni és elfáradok a végére. Olyan mondanivaló van rajta, ami kevés lemezen ebben az időben, illetve olyan egységet bírt kovácsolni a banda, amit azóta soha.