A norvég Vulture Industries hat tagjának - ha lenne lehetőségünk interjút készíteni velük - mindenképpen feltennénk azt a kérdést, hogy vajon mit érezhetnek a rajongóik mikor rácsúsznak a zenéjükre. Valószínűleg érdekes válaszokat kapnánk, hiszen a zenekar abszolút érzésközpontú megközelítésben alkot saját elmondása szerint is. Tárva szélesre a kaput a zenében megtestesíthető érzelemspirálok előtt. Ehhez illő eklektikus környezetben természetesen, ahol a finom szövetű progresszív rock, King Diamond metsző metál koronája és Mike Patton fenomén zsákutcái is mutathattak egyszerre irányt. Azon a negyedik lemezen is, ami alig pár napja jelent meg a Season of Mist kiadó gondozásában Stranger Times címmel. Meglehetősen fura hangulattal, de száz százalékosan egyedi felfogásban. Melyhez kapcsolódva már több friss videó is készült. Ezekből pattintottunk kettőt lentebb, a teljes egészében meghallgatható albumot kiegészítve.
A kilencvenhetes For Those Who Were Crucified album csontroppantó hangzása még ma is úgy üt, hogy egyből gyere le jó Isten! Szóval az All Out War is az a banda, amely a kilencvenes évek második felében a hardcore és a metál ötvözetéből hegesztette össze azt a hintát, amibe aztán sokakat ültetett bele, majd kérdés nélkül hajtotta koccig azt. New York állam öttagú legénységének hét nagylemeze tehát nem az a kiköpött telefonnyomkodó és cipőnézegető cucc, amibe néha belefutsz. Give Us Extinction című pár hete megjelent lemezük pedig még mindig ugyanaz az a tisztes és combos helytállás. Negyed évszázados fennállás után is szakítva a nehézsúlyt. 
Épp a közelmúltban járta be a világháló magyar csücskét az a dokumentumfilm ajánló cikk, ami a skinhead szubkultúra kialakulásának szemszögéből mesél arról, hogy milyen sztorik születtek a ködös szigetország külvárosaiban összefutó jamaicai és helyi melós kölkök találkozásából. Amit a legendás The Clash zenekar szintén elmesélt már, méghozzá hat olyan nagylemezen, amik megkerülhetetlenné váltak szinte azonnal a rocktörténelem színpadán. Hiszen tucatnyi remek banda közt ők is azok voltak, akik a hetvenes évek punk rock muzsikáját dub, reggae és ska elemekkel keverve emelhették a füstös klubokból a figyelem középpontjába. Így nem lehet annyira meglepő, hogy több, mint harminc évvel az említett megjelenések után fiatal reggae előadók tartották arra érdemesnek, hogy sorban elővegyék a Clash klasszikusait...

A portlandi death metal ultra kegyetlenkedő képviselői, azaz a Ritual Necromancy zenekar tagjai biztosan tisztelik a stílus legbelső köreit, de meg kell hagyni, hogy a hallójáratokkal elég tiszteletlenül bánnak bizonyos hangerő felett. A szétpergetett dobok és a halálgitáros se hagytak meg semmit a játékukban, amitől kicsit is finomabb lehetne ez a gyilkolgató, darabos és nyers cucc. Amit ebben a friss tételben hallhatunk itt lejjebb, a Dark Descent Records bandájától, akik három év stúdiócsend után tértek most vissza ezzel a a szerzeménnyel. Ami egy jövő év elejére tervezett Disinterred Horror című második nagylemez első dala egy videóba öntve tulajdonképpen. A hajtás után horzsolgatva a halál metál hűséges és napra kész hallgatóit.
A nemrégiben a Dürer Kertet is rendberakó Shining jövőre új lemezzel fog jelentkezni, melyről azon a bizonyos bulin be is mutatott egy-két ötletet. Ezek egyike a már előre megszellőztetett Everything Dies, melyre most egy dalszöveges videót is készítettek a hibbant norvégok.
November 10-én 
Hamarosan koncert DVD-vel fog jelentkezni a Cadaveres. A Within The 5th november elején kerül majd a boltokba, az első dal, a lágy, könnyed Soha nem ereszt pedig már ki is lett pakolva, hogy megjöjjön a kedv az egyébként a februári Düreres bulit, meg még némi plusz finomságot tartalmazó anyaghoz.
Október 6-án
Azon már túl vagyunk néhány éve, amikor még jól szavakba önthető volt az, amit az Amenra a zenében csinál. Sludge, hardcore és talán doom volt ahonnan ez a fekete hattyú elrugaszkodott úgy nagyjából tizennyolc évvel ezelőtt. Ma viszont már csak úgy nyúl ez az ötös bármihez, hogy arról nem is biztos, hogy mindenképpen kategóriákban akarunk beszélni. Ha egyáltalán akarunk róla beszélni annál többet, amennyit feltétlenül szükséges. Méghozzá, hogy érkezik a hatodik nagylemez Mass VI címmel, amit ismét a Neurot Recordings gondoz és amihez elkészült az első videó. Az október 20 - ra időzített megjelenés előtt Children Of The Eye címmel. Azon a magas színvonalon, amely könnyen tol messzebb a saját középszerű gondolataidtól...
Nem mondhatnám, hogy a tizenhárom évesre nőtt kis buksi fejem belseje még anno, dalszövegek apró szövésű kis szitája lett volna, amely gondos mozdulatokkal hinti el lelkem legmélyébe a jót. Amit elejétől a végéig kívülről tudtam az egy bizonyos szegedi zenekar Erdős Péterhez írt szonettje volt egyedül. Egyébként meg szilaj BMX természetemmel harmóniában hajamat csak a thrash metál vitte el mindig. A burámat megkerülő és bámulatosan szédítő körökre. Amiből mondjuk le is vezethető talán, hogy Billy bácsi szövegeitől akkor sem tartottam volna, ha mondjuk még értem is őket, miközben a szűkülő gyerekszobában egyfolytában meghallgatom. Ahogy ma sem neheztelek rá azért, mert akkor megkapta tőle mindenki. A különböző rasszokra, a kövérekre, a pöcsfej politikusokra és mindenki másra, aki önmaga paródiájává vált ugyanis bőven ráfér a cink még ma is. Én haragudni csak is azért haragszom az M.O.D. frontemberére, mert a születésnapomra időzített második budapesti koncert előtt feloszlatta ezt a bandát megint.
Új dalszöveges videóval jelentkezett az év elején megjelent új nagylemezéről, a
A Nasum a grindcore egyik legkiemelkedőbb csapata volt, akiknek karrierjét az énekes/gitáros Mieszko Talarczyk 2004-es halála törte félbe. 2012-ben még egyszer meglódították a szekeret, nálunk is jártak a mesterek, majd szépen elhallgatott körülöttük a világ. Most még egyszer, utoljára hallat magáról a brigád, ugyanis Blasting Shit to Bits - The Final Show címen meg fogják jelentetni a legeslegutolsó bulijukat, melyet Stockholmban abszolváltak, erről már meg is tekinthető, illetve hallgatható a Shadows.