Borongós, esős tavaszban az időjárást talán az egyik legjobban leképező műfaj a brit stílusú doom metal. Az átlag zenehallgató ezt leginkább a Paradise Lost, vagy a My Dying Bride nevével tudja összekötni, de nem feltétlenül csak Nagy-Britannia termelte ki a maga mélabús rockereit, elég, ha csak a svéd Katatoniára gondolunk. A stílus fentieknél valamivel kevésbé ismert képviselője a chicagoi Novembers Doom, akiknek április közepén jelent meg a tizedik albumuk, a Hamartia. Ezzel futottunk egy kört, hogy megtudjuk, érdemes-e adni egy esélyt nekik két zivatar között.

Vannak azok a koncertek, amik derült égből villámcsapásként érik az embert. És ha már összekanalazta valahogy a padlón porrá zúzódott alsó állkapcsát, mint egy jó szerzetes, minden idejét fohászkodással tölti az összes égi hatalomhoz, hogy csak még egyszer, de akkor főzenekarként! És vannak azok a koncertek, amikor az ember hite megszilárdul, mert a könyörgése meghallgatásra talált. Na, ez a koncert ilyen volt!

A Frontiers Music Srl. gondozásában Defying Gravity címmel július 7-én jelenik meg a legendás Mr. Big új nagylemeze, amely a kilencedik lesz a sorban. Az album deluxe verziójához egy bónusz CD/DVD is tartozik majd a zenekar videóival és színfalak mögötti jelenetekkel. Alább a borító és a dallista, valamint egy "making of" videó.

Míg a múlt héten azt mondta a Deftones énekese, Chino Moreno, hogy soha az életben nem fog a Korn és a zenekara együtt turnézni, egy nemrégiben adott interjújában már egy kicsit árnyalta a kérdést, miszerint melyik zenekarral is szeretne akkor a későbbiekben együtt tenni egy jó kis kanyart. Mint kiderült, természetesen kiragadtak egy kis darabot egy interjúból, melyben a dalnok a zenekar 1998-as álláspontját, illetve akkori elveit ismertette.

Április közepe-vége komoly fejtöréseket okozó időszak volt a keményebb műfaj híveinek. Nem elég, hogy itthon is egymást érték az ígéretesnél is ígéretesebb koncertek, a hónap harmadik hétvégéjén a holland Roadburn, az utolsón pedig a londoni és a berlini Desertfest is megrendezésre került. Míg előbbi a súlyos rétegzenék valamivel szélesebb közönségét szólítja meg évek óta a metalcore-on át a black-en keresztül a post-rockig, addig a DF inkább a stoner-heavy psych-sludge vonalon mozog indulása óta. Idén is volt szerencsénk az angol fővárosban képbe kerülni azzal kapcsolatban, merre tart az underground mostanában, és néhány igazi nagyágyút is sikerült elcsípni. Alább a Desertfest London első napjának beszámolója.

Hiába a már valóban fárasztó pletykaáradat, se a Tool, se Maynard James Keenan másik zenekara, az A Perfect Circle nem fog idén új lemezzel előállni. Míg az előbbiről már mindenféle pletyka terjengett, utóbbiról egy őszi megjelenést azért sokan el tudtak képzelni, sőt maga a gitáros Billy Howerdel is úgy nyilatkozott. Aztán mégis úgy alakult, hogy mégsem, amit alá is támaszt egy A Perfect Circleös Twitter kérdezz felelek, melynek bejegyzéseit lentebb láthatjátok.

Bizony nem most volt, hogy napvilágot látott a legutóbbi Behemoth mestermű, a The Satanist. Persze Nergal nem tétlenkedett a 2014-es korong megírása óta sem, idén egy igazán frankó blues-country CD-t pakolt ki John Porterrel Me And That Man néven, de azért sokan már jogosan várják, hogy a Behemoth is kidobjon valami friss húst a rajongók elé. Habár az énekes elmondása szerint már olyan tíz-tizenhárom dal alapja megvan, még sok víz le fog folyni a Dunán, míg a kezünkbe vehetjük a korongot.

Blood In, Blood Out címmel még 2014-ben adott ki nagylemezt az Exodus. Steve "Zetro" Souza énekes a napokban a Metal Waninak adott interjújában azt mondta: a csapat ősszel megkezdi a munkát a folytatáson. Az énekes szerint október vagy november környékén vonulhatnak stúdióba, Gary Holt gitáros múlt év októbere óta dolgozik az új dalokon, melybe az énekesnek módja is volt belefülelni. A zenekar kétszáznyolcvannyolc koncertet adott a Blood In, Blood Out lemez kapcsán, melyek zömén Gary Holtot Kragen Lum gitáros helyettesítette, akit maga Holt választott a zenekarba. Az énekes szerint azonban júliusban Holt játszik a zenekarban San Bernardinóban, ahol az Exodus az Iron Maiden előtt lép fel, és szó van egy kora őszi turnéról is, ahol szintén Holt játszana a bandában.

A svájci Vanadine 2011 óta létezik, ám a nemzetközi színtéren csak az utóbbi években kezdett aktívan mozgolódni. Tavaly óta a SOTO vendégeiként nyílt alkalmuk a srácoknak a bemutatkozásra Európa-szerte, és a négyes erre alapozva építheti tovább a pályáját, miközben a 2014-ben megjelent bemutatkozó album (Liar) folytatására készül. Az alábbi beszélgetésre, a banda ¾-ének jelenlétében a budapesti buli előtt került sor a Backstage Pubban.

A Life Of Agony-val még a gimiben találkoztunk először, de nem kötöttünk örök barátságot. Úgy vagyok vele, mint pár régi évfolyamtárssal. Szülinapján felköszöntöd, ha véletlenül összefuttok az utcán meg kérdezitek, hogy mi a pálya és ennyi. De lehet, hogy a kétezer tizenhetes évvel ez az egész megváltozik?

A Smell The Roses után befutott a második friss szerzemény is Roger Waters június 2-ra várható új sorlemezéről, az Is This The Life We Really Want?-ról. Az új tétel címe Dejá Vu, melyet természetesen itt, lentebb meg is hallgathattok.

Talán egy napra szervezni egy heavy metal koncertet az Ossian lemezbemutatóval, ráadásul egy Dunányira onnan nem olyan szerencsés helyzet, viszont aki nem Paksi Endrééket választotta szombat este, az is maximálisan jól járhatott, hiszen a Showbarlangban egy remek kis metalbuli, vagy ahogy a nevében is benne volt, minifeszt kerekedett. Lássuk a részleteket!

Bár a négytagú John Frum zenekar hivatalosan már 2011 óta létezik, mégis csak most jön ki a debütáló lemezük. Aminek a címe A Stirring in the Noos lesz és május 12 - én fog megjelenni a Relapse kiadónál. Nyolc progresszív death metált és és némi pszichedelikus hangzásvilágot ötvöző dallal. Hogy ennyit kellett várni a bemutatkozó anyagra, az pedig talán azért is lehetett, mert a zenekar tagjait kötötte a The Faceless, The Dilinger Escape Plan és John Zorn zenekarának soraiban az ottani közös munka. Most azonban úgy tűnik az új John Frum anyagon a fókusz és a lemeze megjelenést egy látványos élő videó is megelőzte természetesen az új album egyik számával. Ehhez lapozzatok most tovább.

The Burning Spider címmel, április 21-én jelent meg az electro-swing úttörőjének, Parov Stelarnak az új albuma. Az új anyaggal és egy látványos show-val Budapesten is fellépnek, május 13-án a Budapest Parkban.

Új klippel jelentkezett a május 26-án új albummal előálló Alestorm. A No Grave But the Sea annyiban lesz érdekes a magyar fülnek, hogy ez az első olyan album, melyen a Wisdomból és Leander mellől is ismerős Bodor Máté pengeti a hathúrost. Máté természetesen a nem kicsit pihent kisfilmben is megjelenik, tessék csak csekkolni!

Sepultura Endurance címmel fogják május 21-én bemutatni a Sepultura dokumentumfilmjét. A Los Angelesbeli Regens Theateres világpremier után reméljük, hogy több helyen is elérhető lesz, erről még nem sok infót lehet tudni. A film anyagát (leszámítva az archív felvételeket persze) 2010-16 között forgatták és ahogy látható is lesz, nem kevés nagy név is tiszteletét fogja tenni a végleges, mintegy 800 órányi felvételből készített történetben. Ebből kaphattok most egy kis ízelítőt.

Május 3-án jelent meg az új Nagaarum lemez, a Homo Maleficus 500 darabra limitált CD-n, 8 oldalas harmonika booklettel. A fehérorosz GrimmDistribution (Satanath csoport) és a hazai NGC Prod gondozza, és a magyar kiadás érdekessége, hogy az első 33 megrendelő kap a CD mellé egy laminált, lepecsételt, szignózott, sorszámozott bizonylatot, és egy ampullát kolontári vörösiszap szennyezett talajjal töltve.

Ez a beszámoló egy olyan estének szól, ahol négy nem feltétlenül ismert zenekar osztozott gyors egymásutánban a Dürer Kert kistermének színpadán kedden, azaz május másodikán. A este zenekarai ugyanis nem a könnyen emészthető műfajok képviselői voltak. Egyenként is nagyon sajátságos zenéjük pakolta a súlyt és az egyediséget a terem falai közé vitathatatlanul. Bár az először Budapesten játszó The Body volt a főszereplő - akiket műfajilag nehéz lenne bárhova besorolni - az Entrópia Architektúra, az Oaken és a Uniform sem voltak kevésbé érdekes zenészei az estének.

Ennek az cikknek az apropóját és adatbázisát is az a könyv szolgáltatja, amit Dudich Ákos és Jakab Viktor rakott össze a közelmúltban. Mi pedig nagy élvezettel vettük a kezünkbe a megjelenés után. Az ugyanis a rövid életű, de sokak emlékeiben legendás Undertaking zenekart tartja a fókuszban, de ugyanúgy szól barátokról és barátoknak is. Feltámasztva a hazai metál élet egy jellegzetes korszakának szinte minden fontos mozzanatát.

A Rage Against The Machine hangszeres részét, valamit Chuck D-t és B-Realt magába foglaló Prophets Of Rage ahhoz képest, hogy csak pár fellépés erejéig állt össze anno, jól beindult a szekér. Olyannyira, hogy sorra születnek az új dalok is, melyek közül egy a napokban debütált. Ez lett az Unfuck The World, amit remélünk, majd a Novarockon is bemutatnak az Urak.