Ahogy már korábban írtunk itt és itt, egészen elképesztő felhozatalt bírtak a Nova Rock szervezői idénre is összetrombitálni. A Hegyeshalom külsőn minden évben megrendezendő fesztivál idén június 9-12. között várja a metal rajongókat, valószínűleg mi is kint leszünk és tudósítunk valamilyen formában, de ami ennél is fontosabb, hogy a mai napon új bandákat jelentettek be, ami szerint fellép az idei Nova Rockon a Puscifer, a Periphery, a Cypress Hill, a Garbage, az Editors és még sokan mások. A hajtás után tudjátok csekkolni napi bontásban a programot, minden másra pedig ott a facebook oldaluk.
Az, hogy a Prong zenekar nevének közepén az ördög villa - mondjuk egy hamarosan bekövetkező budapesti koncert hirdetményén - pontosan olyan erővel döfi át a határául köré írt kör széleit, mint ahogy az tette huszonöt évvel ezelőtt is, nagyjából két dolognak köszönhető szerintem. Amik közül az egyik tény egyértelműen a zenekar megtagadhatatlan hírnöki szerepe a metál világ mindenkori zajos arénájában. Hiszen a Beg To Differ lemezzel kezdődően, mondjuk a Rude Awakening című anyagig minden gondosan odakarcolt hang ma már próféciának számít. A másik dolog pedig, hogy az utolsó két lemezükkel még mindig vastagon írták a hatalmas felkiáltójeleket a közelmúltba, ami egykor az a jövő volt, ahova pontosan ők mutattak mindig. Na és van még egy harmadik - legújabb - magyarázat is. Ez a most megjelent X - No Absolutes című lemez.
Szerencsétlen Phil Anselmo nem is sejthette, hogy mekkora visszhangja lesz annak, amikor a Dimebashen a már jól ismert mozdulatokat és kijelentést tette. Többek között már a francia állam is beszállt az ellenhadjáratba, akik egyenesen utasították a június közepén megrendezendő Hellfest szervezőit a Down kivételére a fellépők közül. Amennyiben ezt nem tennék meg, úgy 20000 eurótól esik el a fesztivál.
Végre valahára elérkezett február hatodik napja, amely a lengyel MGLA koncertje miatt volt számomra kiemelt dátum, már jó pár hónapja. A tavaly megjelent Exercises in Futility című mesterművük, illetve az előtte megjelent lemezeik egy olyan bandát mutatnak be, amely hosszú idő óta az egyik legeredetibb zenét játszó formáció ebben a stílusban. Kíváncsian vágtunk neki a haverokkal, az útnak, hogy a Dürerben végre hallhassuk ezt a király bandát és három hazai előzenekarát élőben.
Az a helyzet, hogy mikor szembekerültem a Lionheart új lemezével, öt helyen kellett megnéznem a banda-információkat, ugyanis bennem valamiért az a meggyőződés élt, hogy ez egy német csapat, akik semmiképp sem lehetnek kaliforniaiak. Amit valószínűleg azért tudtam vagy érzékeltem rosszul, mert a fejemben ezek a srácok a banda név centrifugában teljesen összemosódtak a német és tágabb értelemben az európai beatdown hardcore színtér olyan bandáinak a nevével, mint mondjuk a Fallbrawl, Nasty, Look My Way és a többi. Aztán amikor hátradőltem és elkezdtem hallgatni a Love Don't Live Here című most kiadott lemezt, pár szám után arra jutottam, bizony fel kell nézzek időnként, hogy a drága jó videómegosztónk nem-e léptetett már automatikusan egy másik lemezre, mondjuk a fent említett zenekarok valamelyikére.
Az 
