A Pankrátor című filmben Randy "Ram" Robinson, azaz Mickey Rourke barátunk szájából elhangzik egy mondat, miszerint a Nirvana szétkúrta az igazi rock and roll kultúrát. Amivel nyilván sokan tudnának vitatkozni, de az simán elképzelhető, hogy ha a grunge hullám nem áraszt el minden partot a kilencvenes évek elején, akkor akár a Monster Magnet lehetett volna a következő Guns 'n' Roses magasságaiban. Minden megvolt ahhoz, hogy ez így lehessen. Poros csizmák. Áporodott aceton szag. Space vastagon. Füst. Melírozott hajú, középiskolai szépségkirálynő választásokról kikopott gepárdok. Meg három hibátlan első lemez, ami kellőképpen volt hipnotikus, de ugyanakkor annyira lendületes is, hogy a motoros sztriptíz bárokon túl a stadionokban is tudjon akkorát szólni, mint kőbányában a reggeli rutin dinamit. De ezután azért még történt pár dolog mostanáig.
Az Apocalyptica már 4. alkalommal jár Magyarországon... és az ember nem is igazán tudja, mit várjon, mikor egy ilyen / ekkora / efféle zenekar koncertjére indul. 4 millió eladott lemez után legyen bátorsága/pofája/igénye égig érő díszletek közt folyó, szemkiszúró látványorgiát várni, gót fényekkel, hádész-füsttel, koponyás vastrónussal? Festményszerű félistenekre számítson, vagy barátságos több-mint-metálra? Klasszikusokra és nosztalgiára, vagy az új, vegyes megítélésű album hideg és profi, rutinszerű elhúzására? Totális megőrülésre, lakkcipős pogóra, vagy révülten ringatózó negyvenesekre?








Biztosan mindenki emlékszik rá, hogy szült némi feszültséget annak idején, amikor a All Shall Perish torka 



Nem biztos, hogy mindenkinek ismerős lesz a Sacrilege név, ugyanis ez a nyolcvanas években alakult brigád és amit csináltak valóban mindvégig a réteglemezek alá szorulva működött és alig, alig látszott ki a koszlott klubok és a kisszobában berendezett stúdiók világából. A hardcore / crust vonalon elinduló csapat hamar beengedte az az időtájt tomboló thrash hatásokat és elkészítette 1985-ben a Behind the Realms of Madness című klasszikus nagylemezét. A mikrofonhoz egy Lynda"Tam"Simpson nevű lány állt, míg a hangszereken olyan arcok nyomták, mint Frank Healey aki a Cerebral Fix és a Napalm Death soraiban is megfordult, illetve tagok a The Damned és a The Varukers soraiból. Az első lemez után még két lemez készült, majd 89-ben mindenki a saját útját kezdte járni a bandából. Az apropó pedig, ami miatt most előkerült ennek a bandának a neve az az, hogy a Relapse kiadó jó ötletnek tartotta ezt a sztorit elővenni, illetve az első lemezt újrakeverve kiadni a megjelenésének harmincadik évfordulóján. Természetesen újrakeverve, és hét eddig kiadatlan bónusz nótával megtoldva azt. A lemez 

