Októberben jelenik meg Farkas Zoltán az Ektomorf torkának/gitárosának/mozgatórugójának az életrajzi könyve, amit mi már nagyon várunk. Jövő héten az egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy beszerezzük az Outcast című könyvet. Addig viszont itt van a most megjelent legújabb album az Aggressor.

Ünnepi turnéval tér vissza november 8-án a Gamma Ray. A Kai Hansen által alapított német heavy metal zenekar idén ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, és ebből az alkalomból az összes korábbi lemezüket újra kiadják, valamint egész életművüket felkaroló koncertprogrammal készülnek, amely összeállításában a rajongók is részt vettek. A turné magyarországi állomása a Club 202-ben lesz, ahol az egykori Helloween és Blind Guardian zenészeket is felvonultató Serious Black és az osztrák Dragony is játszik majd.

Pár nap múlva, pontosan október 30-án jelentkezik a kaliforniai metal/hardcore vonalon mozgó banda, a Twitching Tongues legújabb Disharmony című lemezével. Az album a Metal Blade Records gondozásában lát majd napvilágot, viszont addig nem kell várni, hogy kipróbáljuk a lemezt, mivel most, a hajtás után teljes egészében végighallgathatod azt. 

Elkészítette első klipjét a szegedi southern rock/grunge formáció, a Dungaree. Bemutatkozó EP-jükhöz nyúltak vissza a kisfilmmel, melynek címadó dalához, a Climb out of the Riverhez forgott a videó. A felvételekért és az utómunkáért is Valach Márk és Szécsényi Dániel, azaz a No Total Films csapata felelt.

Először szeptember végére ígérte új, egyelőre cím nélküli albumát a Deftones, aztán valahogy november lett belőle. merthogy a lemez címét, a dalcímeket, meg az artwork-öt is véglegesíteni kell még.  Nos, egy - a nemrégiben Aftershock fesztiválon adott - interjúban Abe Cunningham dobos és Frank Delgado billentyűs/sampleres azt mondta, hogy még mindig itt tartanak. Mentségükre szóljon, hogy mostanában sokat koncertezett a banda, így aztán nem jutott idő erre a pár órás feladatra. Megjelenési dátumról egyelőre nincs szó, mi a jövő év első negyedére tippelünk.  

A Down For Whatever úgy látszik nem pihen Nem sokkal az Alpha & Omega című dalhoz készített videó után már meg is jelent a következő egy érdekes hibrid szöveges videó kíséretében!

Az elmúlt 1-2 évben rengeteg hazai zenekar dobta be a törölközőt, és sajnos ehhez a csoporthoz tartozik a Human Error is. Sokan emlegetik őket a vezető magyar crust/grind zenekarnak, ami joggal illeti őket. De sajnos ez az idő is elérkezett, mikor is búcsút intenek a közönségnek.

Ahogy azt már korábban írtuk január 8-án új lemezzel jelentkezik a Téglás Zoli nevével fémjelzett kaliforniai Ignite. Az album az A War Against You címet kapja, a zenekar pedig Cameron Webb (Motörhead, Social Distortion, Pennywise) producerrel dolgozott a 13 dalos lemezen. Alább a borító és a dallista. Ja és nem lefelejteni, hogy a zenekar január 28-án és 29-én Budapesten a Barba Negra Music Clubban ad koncerteket.

A norvég Shining (nem összekeverendő a svéd, szuicid blacket játszó névrokonaikkal) nagy utat tett meg a kezdetek óta. Az akusztikus jazz formációnak indult, Jørgen Munkeby vezette kattant északiak új albuma az International Blackjazz Society a napokban látott napvilágot, melyen folytatják a konstans útjukat a könnyebb befogadhatóság felé.

"Az Erő sötét oldala" - King Dude maga az okkult Nick Cave. Egy fantasztikus hangú, megborult blues-rockot játszó énekes, aki Chelsea Wolfe-fal duettezett, Actual Pain néven működtet pentagramos ruhamárkát, és idén jelentette meg ötödik szólólemezét. Március 2-án King Dude előtt The Devil's Trade, azaz Makó Dávid mutatja be az A38 Hajó kiadásában bakeliten megjelenő első nagylemezét.

Hogyan lehet egy hétfőt izgalmassá tenni? Íme a recept, elsőként a hozzávalók:
- Egy maximalista zenész, aki nem mellesleg jó 30 éve a világ egyik legjobb gitárosa
- Három turnézenész, akik nem mellesleg kiváló hangszeres tudással rendelkeznek és még lelkesek is
- Jól begyakorolt, szinte japán precizitással előadott nóták
- Egy régi, nagy slágerekkel megpakolt, közel 100 perces setlist
- Olyan tökéletes hangosítás, amihez képest a CD minőség egy Sokol rádió
- Új lemez, melyből bőven elég kis adagokban ízesíteni
- Csipetnyi show

God Shaped Hole címmel múlt héten jelent Billy Morrison gitáros (ex-The Cult, Camp Freddy, Billy Idol) második szólóalbuma, amelyre öt saját dal mellé, öt feldolgozás is került. A lemezen Steve Stevens gitáros (szintén Billy Idol) és a Jane's Addiction gitárosa, Dave Navarro is játszik. A Gods című dalra a gitáros pedig magát Ozzy Osbourne -t nyerte társszerzőnek és énekesnek.

Megjelent a budapesti punk-rockban utazó Rotten Tomatoes új EP-je, amely a Dejavu címet kapta. Az EP-re 3 dalt tartalmazó (az egyik dal két nyelven) EP alább meg is hallgatható. Akinek pedig bejön a muzsika az ballagjon el október 29-én a Kuplungba, ahol az Audio Love Nation, és az Alone In The Moon társaságában lemezbemutatóznak a srácok. 

Marky Ramone több, mint pusztán "az utolsó élő Ramone". Ő egy élő legenda, a XX. századi történelem mozgó, lélegző része. Jellegzetes frizurája, trikója, tépett farmere pont úgy fest, mint az albumborítókon, csak a ráncai nyúlnak mélyebbre - szinte mint akit el sem ér a rohanó idő.

Lassan és alig gesztikulál, kimérten, ráérősen, enyhe reszelősséggel beszél. Akár egy szikla a tengerparton - de az interjúk talán százát követő ridegségen át- meg átsejlik szavaiból az együttérzés, és egy olyan fazon képe, aki szépen öregedett, és esze ágában sincs leállni.

A punk rock reneszánsz emberével beszélgettünk A38-as koncertje előtt múltról, jelenről, jövőről, divatról és tragédiáról, haszonlesőkről és okostelefonokról. Figyelem, az erősen idézhető egysorosok koncentrációja túl magas e cikkben!

Hiába, nincs mit tenni. Itt az ősz, sőt már lassan a vége és jön a tél. Mit csinálsz ilyenkor? Otthon tespedni nem lehet mindig, tehát nincs más választás, mint irány valamelyik klub, irány valamelyik koncert. Mi a hétvégén úgy döntöttünk, hogy egy csapásra három lemezét bemutató zenekart nézünk meg szombat este. Az A38 Hajó színpadán három tehetséges hazai zenekar mutatta be az "új" lemezét. Milyen volt a Tér-Idő, AmIGod illetve a Nomad koncertje? A hajtás után kiderül...

A Pankrátor című filmben Randy "Ram" Robinson, azaz Mickey Rourke barátunk szájából elhangzik egy mondat, miszerint a Nirvana szétkúrta az igazi rock and roll kultúrát. Amivel nyilván sokan tudnának vitatkozni, de az simán elképzelhető, hogy ha a grunge hullám nem áraszt el minden partot a kilencvenes évek elején, akkor akár a Monster Magnet lehetett volna a következő Guns 'n' Roses magasságaiban. Minden megvolt ahhoz, hogy ez így lehessen. Poros csizmák. Áporodott aceton szag. Space vastagon. Füst. Melírozott hajú, középiskolai szépségkirálynő választásokról kikopott gepárdok. Meg három hibátlan első lemez, ami kellőképpen volt hipnotikus, de ugyanakkor annyira lendületes is, hogy a motoros sztriptíz bárokon túl a stadionokban is tudjon akkorát szólni, mint kőbányában a reggeli rutin dinamit. De ezután azért még történt pár dolog mostanáig.

Az Apocalyptica már 4. alkalommal jár Magyarországon... és az ember nem is igazán tudja, mit várjon, mikor egy ilyen / ekkora / efféle zenekar koncertjére indul. 4 millió eladott lemez után legyen bátorsága/pofája/igénye égig érő díszletek közt folyó, szemkiszúró látványorgiát várni, gót fényekkel, hádész-füsttel, koponyás vastrónussal? Festményszerű félistenekre számítson, vagy barátságos több-mint-metálra? Klasszikusokra és nosztalgiára, vagy az új, vegyes megítélésű album hideg és profi, rutinszerű elhúzására? Totális megőrülésre, lakkcipős pogóra, vagy révülten ringatózó negyvenesekre?

Korcsoporttól és rajongási foktól függetlenül egy igény közös: tessék kiállni és úgy elhúzni a nótánkat, ahogy azt csak vonó+distortion kombóval lehet! S lőn: a finn fiúk pontosan ezt tették Hiánytalanul, jó kedéllyel, meleg szívvel... és amikor kellett, recsegéssel, sistergő-füstölő húrokkal. Semmi cécó, semmi parasztvakítás, semmi önfény vagy szenvelgés nem volt látható, csakis sötéten hullámzó, lassú erővel dolgozó zene.

Örök optimistának tartom magam, így még akkor is bizakodva vágtam neki a kedd esti GIAA bulinak, hogy egy szál magam maradtam. Kikoptak az arcok mellőlem, és ugyan a helyszínen találkoztam nem egy ismerőssel, azért ez így mégsem volt az igazi. Gondolkoztam erősen, hogy visszamondom az egészet, és menjen helyettem más, de jelentkező sem akadt, és azért keddre már bennem is mozgolódott a vágy, hogy láthassam az íreket.

Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És a setétségben teremté Isten a Black Sabbathot. És döbbenten tekinte Isten, midőn Tony Iommi az ördög hangközét játszá, és a földet elborítá a setétség. És monda Isten: „Picsába ezzel, én végeztem! Tiétek a pálya, fiúk!”

A Scott Kelly (Neurosis), Mike IX Williams (Eyehategod), Bruce Lamont (Yakuza), Sanford Parker (Minsk) alkotta, abszolút behatárolhatatlan sötét tónusú, éteri szupercsapat a Corrections House Know How To Carry A Whip címmel új lemezt eresztett el a pórázról, mely önmagát az elveszett lelkek misztériumaként definiálja. Alább pedig meg is hallgathatjátok mindezt. Csak tessék óvatosan közelíteni!