Meglehetősen vegyes érzéseim vannak a Suicidal Angels új, ötödik lemezével kapcsolatban. Egyfelől ez nyers, tiszta és piszkos thrash, hamisítatlan és megalkuvást nem ismerő "old school" zene. És talán ebben rejlik a gyenge pontja ugyanis ezt a hamisítatlan thrash metalt olyan zenekarok inspirálják mint a Kreator, Death Angel, Exodus, Sepultura és legnyilvánvalóbban a Slayer. Ezzel nem is lenne semmi baj, hiszen nemrégiben a Legion of the Damned lemezéről is írtam hasonlókat, és nem is rónám fel egy zenekarnak, ha a nagy elődöktől merít, de a SA esetében ez már erősen az eredetiség rovására megy. Azért ez nem annyira súlyos, mint a bevezetőmből tűnhet, hiszen az elmúlt években keményen dolgoztak azon, hogy megtalálják az egyedi és eredeti hangot maguknak.





„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét” – mondta egy Terence Hill által alakított karakter valamilyen bunyózós-kártyázós filmalkotásban. Franc tudja, mi volt a neve, lehet, hogy senki, mindenesetre valóságban létező alakként buzgott volna vére a 2014-es Iced Earth lemez kijöttét megelőző időszakban. A 2011-es Dystopia album után még a legfanyalgóbbak is arra az álláspontra jutottak: a 2008-as fagypont (The Crucible of Man) után végre megindult az olvadás. Vagyis – más hasonlattal élve – az Iced Earth helyzete a Plagues of Babylon kijöttekor felszállni készülő óriásgépéhez hasonlított, melyről most fog eldőlni: a szürke anyaföldön fogja-e végezni, és megmaradt darabjai a klisé-múzeum elfeledett tárgyai közt lesznek kiállítva, vagy pedig ismét Dark Saga-i magasságokba emelkedik?












Még egy ígéretes lemez érkezett a tavalyi év végére, méghozzá a djent színtérről, ami valószínűleg a száraz darálások kedvelőinek kicsit megváltoztatta az év legjobb lemezeiből készített listáját (az enyémbe is beleszólt). A Minnesota állambeli After The Burial-nak a Wolves Within az 5. nagylemezét jelenti, ami közel 10 év alatt nem kis teljesítmény. Mostanában elég sok djent anyag kerül ki a stúdiókból, viszont nagyon kevés az olyan, ami újdonságként hatna, ezért egyre kevésbé állok egy-egy új lemez hallgatásához pozitívan. Sok olyan metalcore zenekarral is találkozni, akik ráuntak a műfajukra és inkább djent-sablonokat vetnek be, hogy feldobják zenéjüket. Természetesen az After The Burial nem ide tartozik, sőt elsők közt volt a műfajban, mégsem fogyott ki ötletekből, és egy egész egyedi lemezzel állt elő.