Április 9-én érkezik a Stone Sour új albuma House Of Gold & Bones Part 2 címmel. A tavaly megjelent első résznél komorabb anyagot ígér a banda. Hogy ez így van-e, hajtás után megtudhatjátok, ugyanis az egész albumot végighallgatható. Az előző lemezről itt írtunk.
A Wasabi Kht. zenekart 2010-ben alapította Nagy Gábor (ex-Zanzibár) gitáros, és az elbűvölő jazz-énekesnő, Hajdu Nelli, a rendkívül csinos Hain Rékával (basszusgitár), és a megbízhatóságáról híres Kludovácz Csabával (dob). A zenekar első klipes számát (Hol Halnak meg a galambok) illetve a Csodabogár című dalt számos rádió műsorára tűzi. Ősszel jelent meg második klipjük a fesztiválszezon legnépszerűbb dalából, az Elixírből, ahol Nelli négy különböző karaktert alakít. Több ízben is játszottak már a Kiscsillag, a Magashegyi Underground, és a 30Y előtt, felléptek már számos fesztiválon (Pafe, Fishing on Orfü, Veszprémi Utcazene, Sziget), és egyéb rendezvényeken (Magyar Dal Napja, Hangfoglalás, Szerencse Szombat). Lendületes koncertjeiken a közönsége kiváló gitár szólókat, valamint Nelli magával ragadó színpadi előadását láthatja. Április 6.-án a csapatot a budapesti Könyvtár Klubban lehet megnézni. További Infók ITT.
Tegye fel a kezét, aki még sosem kötött a fejére bandanát, esetleg nem hordta baseball sapkáját amolyan Suicidal Tendencies stílusban, vagy nem graffitizte tele a Nyugati-Vác-Szob viszonylatot a bandára utaló egyéb ismertetőkkel. Ha a válasz nem, akkor van még mit bepótolni! De nem hiszem, hogy létezik olyan zeneszerető, akinek ne lett volna Suicidal korszaka. Az én generációmnak, a Total Car generációnak egyértelműen megvolt, intenzíven és odaadóan ápoltuk itt, kelet-közép Európa szívében a Venice Beach életérzést. Bár egy kontinens választott el, a problémák ugyanazok voltak. Fiatalok voltunk és lázadók! A Suicidal Tendencies zenéje pedig az egyik legtökéletesebb olaj volt a tűzre. Aztán felnőttünk, de én személy szerint bármikor szívesen kapom elő a Join The Army-t, a Lights Camera Revolution-t, vagy a How Will I Laugh Tomorrow...-t. Ennek ellenére ha valaki feltette volna a kérdést, hogy várom-e az új S.T. lemezt, a válaszom teljesen egyértelműen a "nem" lett volna.
Miután az In Vain kiadta az Aenigma-t a zenéről firkálók társadalma egyöntetűen kenyérre lett kenve, köztük a Rock Station is. Egyszerűen még nem olvastam rossz kritikát a norvég prog-metal csapat új albumáról, ha még nem tetted volna, olvasd el a beszámolónkat az albumról ITT!!! Ez is nagy szerepet játszott abban, hogy interjút adott nekünk Johnar Håland a zenekar gitárosa.
Nem sokára indul a turné, izgultok miatta?
Igen, nagyon várjuk már a turnét, mindig remekül érezzük magunkat a turnékon. Mivel nem agyunk olyan zenekar, akik állandóan turnéznak, így nagyon jó kiszakadni a normál, hétköznapi életből. Izgatottak vagyunk, hogy láthatunk új helyeket, találkozhatunk a rajongókkal, és reméljük lesz sok jó bulink.
A Paramore negyedik stúdióalbuma, a “PARAMORE” több mint 3 éves hallgatás után, 2013. április 8-án kerül a boltok polcaira. A lemez producere a Grammy-jelölt Justin Meldal-Johnson volt, aki többek között Beck-kel, a Nine Inch Nails-szel, Tegan and Sara-val, és az M83-vel dolgozott már együtt. A lemezt mától 4 részletben meg lehet hallgatni a zenekar honlapján.
„Nem vállalnád be ezt a szimpatikus erdélyi csapatot?” – kérdé emailben megbízott főszerkesztőnk. Természetesen bevállaltam, és miután valamennyire megismertem őket, nekem sem jutott eszembe jobb jelző a szimpatikusnál. Már ahogy a zenekari fotót szemlélem: raszta nagypapa dobol (nem az életkorra, hanem a külsőre célzok, Moha egyébként az illető), jóval szolidabb fizimiskájú a basszer (Czomby), és egy rosszfiús rocker, Kippityu énekel, illetve gitározik.
Összességében pedig egy másfél éves kisgyermek első nyolc lépésének lehetünk tanúi, ha vesszük a fáradságot, és meghallgatjuk honlapjukon a Propaganda anyagot (mármint ezt a címet adták demójuknak, hogy „propaganda”). A „baby” útkereső korszakát éli, miközben (már) nem csetlik-botlik, és pontosan az útkeresés ténye miatt lesz az anyag hasonlóan izgalmas, mint egy fordulatos regény.
A szekszárdi Don Gatto nemrég ért haza a Pro-Painnel közös 23 állomásos európai turnéjáról. Ezt mindjárt egy új klippel ünneplik. A Hardcore Babylon című dalra készített videó hajtás után, vigyázat leviszi a hajad!
One Of Us Is The Killer címmel május 14-én érkezik a new jersey-i The Dillinger Escape Plan új lemeze, mely a banda saját kiadójánál a Party Smasher Inc.-nél, de a Sumerian Records-szal karöltve jelenik meg. A Steve Evetts producerrel készült új album dalaiba, hajtás után belefülelhettek és melléje tettük a korábban elsőként megosztott teljes dalt a Prancer-t is.
A pécsi hibrid-elektro metal csapat még nem töltötte be az első életévét, de ahogy azt a múltkor már előre jeleztük, megérkezett az első klip a zenekartól, a 2012-ben megjelent Machine Born kislemez Cage című dalához! Videó hajtás után.
Nemrégiben adtuk hírt a Queens Of The Stone Age májusban érkező …Like Clockwork című lemezéről. A csapat a Lollapalooza Brazil fesztiválon My God Is The Sun címmel egy vadonatúj dalt is játszott. További hír még, hogy a Mars Voltaból is ismerős Jon Theodore lett Joey Castillo utódja a dobok mögött. A Queens Of The Stone Age-t a soproni VOLT Fesztiválon lehet majd elcsípni a nyáron.
Úgy gondolom, hogy húsvét bekövetkeztével aktuálisan írok a For Today legújabb kislemezéről, igaz a kiadvány nem teljes, mert a hanganyaghoz érkezik egy DVD is a héten. A For Today azon kevés metalcore zenekarok közé tartozik, aminek - kezdetleges hangzása ellenére - az első albuma a kedvencem. Igazából lényeges változások nem történtek azóta, csak a dalok jobban meg voltak írva, komplexebbek voltak. A 2010-es Breaker, illetve a tavalyi Immortal dalai összemosódnak a breakdown-özönöktől, a hangzás viszont mostanra lett igazán jó, és a tökéletesített tiszta éneklős refrének is feldobják a zenei összképet. Összegzésképpen - mielőtt rátérnék a Preavailer-re - a For Today, mégha az előírt metalcore képviselője is, minden lemezével tud olyat mutatni, amiért visszatérő vendég a zenelejátszóban.
A húsvéti nyúl a tojás mellett remélhetőleg a tavaszt is elhozza áprilisban, de egy rakás lemez megjelenés hírét már most borítékolhatjuk, írjuk a nyúl számlájára jó pontként. Lesz itt lemeze a metalcore úttörőinek, az úttörők követőinek, lesz okkult rokk, elvis-metál, dallamos modern metál, egy kis stoner, thrash, shock-rokk, doom és kellő súly is. Pirossal a tervezett albumkritikák, aki nem hiszi kattint a továbbra.
Maga Csihar Attila nyilatkozta egyszer, hogy a zenélés „transzcendens, emelkedett szellemi állapot, és az érzések, amik meg tudnak jelenni általa, a szellemi világhoz kapcsolódnak, ez egyfajta vallás. Eredetileg a zenélés rituális volt: ünnep és egység, transz és dicsőítés, kapcsolat egy természetfeletti erővel.” Kinek higgyük el ezt, ha nem neki? A legtisztább formában (egyebek mellett) talán épp az általa is művelt black metal hivatott megőrizni ezt az ősi rituálét, annak lényegét, és visszatükrözni valamit abból. Hát, nagyjából ilyen várakozásokkal tekintettem a mintegy hét év után ismét hazánkba látogató norvég Enslaved és társai fellépése elé.
Húsvéti nyulunk idén a RetroMedia volt, aki egy olyan igényes, érdekes, és – mondjuk ki! – rocktörténeti jelentőségű kiadványt tojt nekünk, mely megerősítette fizikai hanghordozókba vetett amúgy is makacs hitünket. Személy szerint soha ilyen beszédesnek nem találtam a szövegkönyv összetett szót, ugyanis a kiadványhoz szinte valóságos könyv dukál. Szükség is van rá, hogy a zseniális stílusban összehozott, mélyelemzett Beatrice s egyben magyar rock történelmet (illetve nem csupán rock történelmet…) megossza velünk a kiadó, hiszen a tengerfenék domborzatának illetve az uralkodó (keleti) széljárások ismerete nélkül aligha érthetjük a felszín dühödt háborgását.
Jómagam a 150 percnyi anyag szalagos magnóra való rögzítésekor tíz éves voltam. Focizás közben a lakótelep házfalain sűrűn akadt meg tekintetem egy-egy „koronás” Beatrice feliraton. Gondoltam, valamiféle külhoni sztárcsapat lehet, olyasmi, mint a szóban forgó koncertfelvételen is kiparodizált Boney M. Talán csodálkoztam is, hogy-hogy soha nem kerül be ez az érdekes nevű együttes a kettőtől-ötig című kívánságműsorba a Petőfin. Mit tudtam én, hogy a vidám iskolai focimeccseinkkel egy időben karrierek töretnek derékba! Csak úgy szép csöndesen, hiszen „mártírokra semmi szükség”. A Rice esetében ez nagyjából így zajlott: lemezről álmodni sem lehetett – majd végül fellépésekről sem. A manapság sokak által oly dicsőnek gondolt rendszer a megalkuvók paradicsoma, de ugyanakkor a másként gondolkodók, a kérdéseket feltevők pokla is volt egyben.
A napokban adtunk hírt róla, hogy a Machine Head jelentkezőket vár a csapat basszusgitárosi posztjára, igaz hogy egyelőre csak a turné felállásba. Nos Christian Olde Wolbers, aki 1993 és 2002 között a Fear Factory basszugitárosa, 2008-ig pedig gitárosa volt is szeretné a posztot betölteni. Közzé is tett Facebook oldalán egy rövid részletet abból a videóból, amit el fog küldeni a Machine Head-nek.
Május 27-én a Century Media Records gondozásában jelenik meg a svéd dallamos death metál ikon Dark Tranquillty 10. stúdióalbuma, amely a Construct címet kapta. A zenekar nemrég megvált Daniel Antonsson basszusgitárostól. Az új album keverését Jens Borgen végezte a Fascination Street stúdióban. Hajtás után mutatunk egy előzetest illetve a dalok címeit is megtaláljátok.
A Quimby és a Scooter megsúgta, mivel készül az idei Hegyaljára. A Metallica egykori legendás basszusgitárosa, Jason Newsted új csapatával már szintén a Hegyalja fellépés programját tervezi. A Slayer, a Skindred, az Asking Alexandira az óráit a Hegyaljához igazítja hétvégén. A Subscribe nem csak nyaralni és horgászni jön Tokajba, de koncertfilmet is forgat a nagyszínpados Hegyalja koncertről. Az Anna & The Barbies pedig éppen újraírja a fesztiválrepertoárját. Minden készen áll ahhoz, hogy az idei húsvét a legmozgalmasabb nyárindító fesztiválra hangolódás jegyében teljen. Érdemes szorgalmasan locsolni, és aztán rögtön becélozni a legközelebbi jegyirodát, hogy biztosan jusson még a kedvezményes árú Hegyalja bérletből. Ugyan félre van még téve akciós bérlet azoknak, akik húsvét után vásárolnák meg a kedvezményes Hegyalja Fesztivál belépőt, de azért érdemes sietni.
Még régen szó volt róla, hogy írjak lemezkritikát vagy bemutatót a RS-nak, akkor visszautasítottam mert úgy érzem a koncert és fesztivál-beszámolók írása jobban fekszik nekem. Most mégis megpróbálkozok vele, de nem fog könnyen menni, mert egy-egy új lemezt nem szoktam részletekbe menően kielemezni a hangzástól a szövegeken át a borítóig, hanem meglehetősen rövidre zárom a dolgot: tetszik vagy nem tetszik. Igen-nem és kész. Ráadásul a zenehallgatás nálam nem azt jelenti, hogy a számítógép hangszórójából csipog az mp3, hanem leülök a hi-fi elé és zenét hallgatok (különösen ha véleményt akarok formálni róla) és ehhez idő kell. Első alkalommal olyan lemezt választottam, amivel könnyebb dolgom lesz, és különben is a suszter maradjon a kaptafánál, ezért esett a választásom az Anthrax feldolgozáslemezére.
Április 19-én adja ki új albumát a finn Amorphis Circle címmel, melyről most újabb dalt tett elérhetővé az idei FEZEN Fesztiválon is fellépő csapat. A Shades Of Grey hajtás után nézhető/hallgatható meg.
A Georgia állambeli Sevendust zenekar a napokban jelentette meg soron következő (9.) nagylemezét. A csapat 1994 óta gépként gyártja súlyos groove-jait, amiket '97-től kezdve egy vagy kétéves rendszerességel hallhatunk egy nagylemez keretében. Hogy őszinte legyek, a friss album előtt nem voltam tisztában a Sevendust munkásságával, ennek oka talán az, hogy az első lemez megjelenésének évében születtem. Így hát az új korongot kezdtem először hallgatni, és nem is adta meg magát könnyen, de megérte újra és újra meghallgatni.
