Nem is olyan rég nálunk járt a Sleep, hamarosan pedig itt az új Om album, amit annyira de annyira várunk, hogy nehéz csúnya szavak nélkül megállni mennyire. Pláne ezen bemutató nóta hallatán!

2012 nem a fesztiválozó metálosok éve Magyarországon: a Metalfest elmaradt, a Sziget programja metalban viszonylag szegény, így hacsak nem valamelyik külföldi rendezvényt veszi célba valaki, akkor jobbára be kell érnie a klubkoncertekkel. Augusztus 8-án viszont egy olyan turné jut el a Kék Yukba, amelynek a résztvevői egyenként is egy komoly fesztivál headlinerei lehetnének (ahogy azok is egyébként néhol), így együtt pedig tulajdonképpen egy töltelékek nélküli minifesztivált tartanak.

A San Diego-béli Cattle Decapitation bő másfél évtizede van jelen az undergroundban, mostanra viszont megérett a szituáció arra is, hogy ne csak az undergroundban legyen jelen - új lemezével gyakorlatilag befutóban van az együttes, ami nem is véletlen. Az egykor színtiszta grind/death metal zenekarként induló, radikális állatvédő ideológiát hirdető brigád brutalitása továbbra sem szenved csorbát, mostanra viszont olyan változatosak lettek a dalai, hogy a műfaj rajongótáborán kívülre is eljuthat az embereket gyakran haszon- és tesztállati szituációkba helyező szövegek üzenete. Fénysebességű darálásokat tökéletes profizmussal váltogató fogós dallamok, hagyományosabb metal részletek és lassú belezések – ez a Cattle Decapitation 2012-ben, pályája csúcsán, a Monolith of Inhumanity album kiadásakor.

Az Architects azon kevés zenekarok közé tartozik, akik hosszú utat jártak be a hangzásuk fejlődése érdekében. A The Here and Now kiadványukkal viszont egy fordulóponthoz érkeztek. A masszív matekos döngölést felváltotta egy jóval lágyabb kifinomultabb hangzás. Ez az első alkalom a csapat életében, hogy rá 1 évre máris új lemezzel jelentkeztek. Manapság már nem a zenélésen van a hangsúly, sokkal inkább azon mit kíván a közönség, így a fennmaradás érdekében a bandáknak, ehhez kell igazítaniuk a zenéjüket. A metalcore világában ez bizony hatványozottan is igaz főleg, hogy naponta bukkannak fel az újabb arcok a színtéren, 15 percnyi hírnévért.

A Slipknot - Corey Taylor énekes (8), Mick Thomson gitáros (7), Sid Wilson DJ (0), Clown perkás (6), Joey Jordison dobos (1), Chris Fehn perkás (3), Jim Root gitáros (4), Craig Jones sampleres  (5) - világszerte rajongók milliói számára nem csak egy zenekar, hanem egy életforma, egy kultúra. Mindemellett a zenekar a rock/metál színtér egyik legegyénibb színfoltja, immáron közel húsz éve. Az Antennas to Hell ezt a nem mindennapi karriert mutatja be, az utat melyet a totális ismeretlenségtől a 2012-es Rockstar Energy Drink Mayhem Fesztivál sztárfellépő-pozíciójáig bejártak. Ezen kívül mementónak is szánják a lemezt a két éve elhunyt basszusgitáros, Paul Gray emlékére. Lezárása tehát ez egy korszaknak….és egyben egy új kezdete is.

Elkészült a Casketgarden első videóklipje a Black Hole Maelstrom című dalra. A klipkészítés lehetőségét a RockTV klip pályázatán nyerte a csapat. Rendezők: Gál Péter, Száraz Bence (RockTV) Vágó: Száraz Bence (RockTV). Külön köszönet Csizmazia Andrásnak a forgatási helyszín biztosításáért. Mától már megtekinthető a video trailer a vadonatúj Casketgarden Official YouTube csatornán. KLIPP PREMIER JÚNIUS 25-ÉN, HÉTFŐN, KIZÁRÓLAG A WWW.ROCKINFORM.HU OLDALON!

Szégyen ide, szégyen oda, bár igen nagy kedvelője vagyok a doom stílusnak, valahogy a svéd Candlemass kimaradt az életemből. Pedig a banda '84 óta van jelen kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mondjuk az életük sosem volt egyszerű. Tarkították pályafutásukat tagcserék énekes fronton, feloszlás és újjáalakulás, szarakodás mindenféle kiadókkal, szóval kijutott nekik a "jóból". A bandatagok úgy nyilatkoztak mellesleg, hogy ez lesz az utolsó album Candlemass néven, befejezik. Előtanulmányi követelményeket bepótolva, nekiláttam, hogy felgyúrjam magam, mert azért mégsem járja, hogy úgy lesz verdikt, hogy nem ismerem a teljes képet.

Az elmúlt években  - lemezeik és színpadi teljesítményük alapján is megérdemelten - hazánk egyik legsikeresebb rockzenekarává  vált a Depresszió. Legutóbbi lemezük tavaly év végén jelent meg Vízválasztó címmel, amely a Mahasz lemezeladási listáját is vezette! A lemez legfrissebb videoklipjét a Jön a reggel című, közönség-kedvenc dalra forgatta a zenekar. A klipben pedig szerepel Mucsi Zoltán is.

Mint arról korábban beszámoltunk, augusztus 27-én érkezik a svéd Katatonia új albuma Dead End Kings címmel, melyről már egy új dalt is tudunk mutatni Dead Letters címmel, sőt még szöveges videó is készült hozzá.

Charlie Benante az Anthrax dobosa Loudwire-nek adott interjújában elárulta, hogy szeptemberben a csapat egy feldolgozás EP-vel jelentkezik, melynek munkálatai még folynak. Állítólag a következő zenekaroktól hallható lesz majd dal a lemezen: Boston, Journey, Rush, Thin Lizzy, AC/DC.

Ha azt nézzük a lemez megjelenésének híre nem is meglepő, hiszen mostanában úgyis gyakorlottak a feldolgozásokban, itt például a Neon Knights-ot nyomják a Black Sabbath-tól. 

Annak a rockernek, aki nem boldog a ténytől, hogy újra van Petőfi Csarnokunk, nincs szíve. Bizony vannak bandák, akiknek az Aréna túl nagy, a Club 202 meg túl kicsi, úgyhogy a Csarnok pótolhatatlan szórakoztató-központja fővárosunknak. Ezt leszögezhetjük, még akkor is, ha a hétfő estét két bosszúsággal indítottuk e helyen. Az egyiket a már megszokott szauna-élmény jelentette - kár, hogy ezt nem sikerült végre kiküszöbölni. A másik - ebből következő módon - a büfébe való sorban állás alatt történt meg velünk. Épp azon örömködtünk, hogy viszonylag gyorsan lepergett előttünk a sor, amikor is a felszolgáló hölgy közölte velünk: nem kaphatunk csak úgy italt, végig kell előbb állnunk egy másik sort a visszaválthatós bögréért. Apelláta nem volt. Háromszori sorkiállás után végre ott álltunk a pálmaház klímájú szentélyben azon gondolkodva, miért nem lehet e dolgokat humánusabban, egyszerűbben megoldani?

Mint cowboyok a coltjukat, úgy tűztük övünkbe a műanyagbögrék fogóját, mert mégiscsak kettő darab az ötszáz - no meg további folyadékfelvételre is így volt csak esélyünk. A keverőpult és a színpad közötti térségben állapodtunk meg valahol, mégsem kellett félni, hogy oldalba szúrunk valakit a csajkánkkal, nem préselődtek annyira a népek. Talán csak az első húsz sor tömörült. Úgy tudom, eredetileg kintre volt írva a buli, de a csaknem fele akkora belső térben sem sikerült a telt ház. Ez itten kérem, Magyarország, ahol világsztárokat szaharai hőséggel, és a viszonylag barátságos jegyárak mellett is kétezer nézővel fogadunk - talán Ákos Mákost kellett volna felléptetni ezen az estén.

Június 26-án, azaz jövő kedden jelenik meg a The Offspring kilencedik stúdióalbuma a Days Go By, melyre négy évet kellett várniuk a rajongóknak. Az amerikai punk-rock legenda új lemezén Bob Rock producerkedett, és hogy milyen lett a végeredmény, azt hajtás után megtudhatjátok!

Az utóbbi hetek a kavarásról szóltak a Queensrÿche házatáján (aki kíváncsi rá ITT kronológiai sorrendben megtalálja). Mi megvártuk míg a szappanoperába hajló részletek egy megoldásban kiforrják magukat. Hát most kiforrták, tegnap ugyanis a csapat hivatalos közleményben jelentette be, hogy megvált énekesétől Geoff Tate-től kreativitást illető különbségek miatt. A csapat új énekese a Crimson Glory soraiból ismert Todd La Torre lett, aki mindkét csapat frontemberi teendőit ellátja majd.

Geoff Tate hivatalosan még nem reagált a távozását bejelentő közleményre, de úgy sejtjük, hogy ennek az ügynek itt még koránt sincs vége.  

A death metal koronázatlan királya, vagyis a Cannibal Corpse  nem szeret a babérjain ülni: idén jelentették meg 12. stúdiólemezüket, és azóta megállás nélkül koncerteznek. Bár az első hullámban elkerültek minket, a nyári fesztiválszezon előtt azért hazai rajongóknak is megmutatják, hogy miért tartják őket a világ legbrutálisabb zenekarának! Június 28-án a budapesti Club 202 fog áldozatul esni a zenei mészárlásnak, tettestársak a belga Aborted és a hazai Kill With Hate.

Ha a könyörtelen brutalitásra, páratlan dalszerzői képességekre és technikai precizitásra gondolunk a kemény zenék világában, akkor a Cannibal Corpse-nak nehéz párját találni. Bátran ki lehet jelenteni, hogy 1988-as megalakulásuk óta folyamatos vezetői a death metal stílusnak. Erre a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy Torture című idei stúdióalbumok az amerikai listák 38. helyén nyitott, ami más esetben egy ilyen stílusú zenekartól szinte elképzelhetetlen lenne. A death metal esetében ugyanis a mainstream médiából teljesen száműzött stílusról beszélhetünk - noha sokan emlékezhetnek rövid kis előadásukra, az Ace Ventura: Állati nyomozó című filmből, ahol egyik legnagyobb slágerüket, a Hammer Smashed Face-t zúzták le. A tagok mindig is hűek maradtak a gyökereikhez és a death metal stílushoz, viszont albumról-albumra mindig tudnak újat nyújtani a rajongóknak. Lemezborítóik Vincent Locke elhíresült grafikáról is közismertek, aminek révén rengeteg rosszakarót szereztek maguknak, és ez is közrejátszik abban, hogy több országban az eredeti kiadású lemezeik be vannak tiltva. Sőt, a szövegvilág miatt nem van, ahol fellépéseiket nem is engedélyezik a hatóságok.

Őszinteségüket és kitartásukat jelzi, hogy sosem mozdultak el gyökeresen a kezdeti, jól bejáratott útról. A technikai tudásuk megkérdőjelezhetetlen, elég csak a megbonthatatlan Paul Mazurkiewicz - Alex Webster ritmusszekcióra gondolni. Az a tény is magáért beszél, hogy Pat O’Brien gitáros anno a Slayert is óriási sikerrel segítette ki Jeff Hanneman helyén, amire kevés ember lenne képes. George Fisher, alias „Corpsegrinder” pedig kétség kívül a stílus legbrutálisabb énekesei között van. Az aktuális koncerten páratlan életművük minden korszakából szemezgetnek majd Corpsegrinderék, az említett új album legjobban sikerült tételei mellett.

A múlt hét elejének egyik vezető híre volt a médiában, hogy az Ausztriában megrendezett NovaRock Fesztiválon ellopták a Limp Bizkit egyik nagyértékű gitárját. Az első hírek magyar színpadi munkások meggyanúsításáról szóltak, aztán kiderült, hogy ebből csak a magyar igaz, a dolgozók nem a Fesztivál színpadjait építő GD-Staff Event munkatársai. Szerettük volna, ha a GD-Staff nem erről jutna az emberek eszébe, ezért megkerestük Lopata Gábor ügyvezetőt egy rövid beszélgetésre, hogy meséljen a cégről, feladataikról és a munkával kapcsolatos kihívásokról.   

Az eredeti felállásában újjáalakult Spineshank visszatérő lemeze Anger Denial Acceptance címmel hétfőn került a boltokba. lemezmegjelenéshez videóklip is jár, melyet a Nothing Left For Me című tételre forgatott a banda.

A francia Gojira az utóbbi évek egyik kellemes meglepetése. A csapat új albuma L'Enfant Sauvage címmel június 25-én érkezik a Roadrunner gondozásában, de most megjelenés előtt itt nálunk is meghallgathatjátok. A banda énekes/gitárosával Joe Duplantier-vel készített interjúnkat pedig ITT olvashatjátok.

A Nadir tipikusan az a magyar zenekar, akik a maguk által képviselt stílusban – itt ez esetükben valamilyen death, doom, hc egyveleget jelent – kifejezetten erős lemezeket alkotnak mégis valahogy a méltatlanul alulértékelt zenekarok közé tartoznak. Szent meggyőződésem, hogyha a Nadir tagjai mondjuk Amerikában születnek már rég ezerszer többet hallottunk volna a Czetvitz Norbert gitáros és Tauszik Viktor énekes köré szerveződő viszonylag állandó felállásúnak mondható, közel 20 éves csapatról.

A germán power metálos Grave Digger új albuma Clash Of The Gods címmel augusztus 31-én jelenik meg a Napalm Records gondozásában. a lemezt jövő hónap végén egy 6 számos mini is megelőzi Home At Last címmel, melyre a következő dalok kerültek:

01. Home At Last, 02. Rage Of The Savage Beast (albumon nem szerepelt), 03. Metal Will Never Die (albumon nem szerepelt), 04. Ballad Of A Hangman (live in Wacken 2010), 05. Excalibur (live in Wacken 2010), 06. Heavy Metal Breakdown (live in Wacken 2010)

Mint azt korábban megírtuk a Devin Townsend Project By A Tread - Live In London címmel egy nagyon különleges dvd kiadványt jelentetett meg a tegnapi napon. A csomag az utóbbi két évben megjelent összes lemez - szám szerint 4 - élő előadását tartalmazza 4 dvd-n egy ötödiken pedig a ráadás dalok kerültek összegyűjtésre. Az alábbiakban a dvd-ről a Ghost című dalt mutatjuk meg nektek és nem elfelejteni, hogy a kanadai mágus december 2-án a Fear Factory társaságában az A38 Hajón ad koncertet.

A civil munkahelyen (mert botcsinálta zenekritikusságból nem lehet megélni) két kolléga van, aki hasonló fém-cipőben jár mint én. A magam részéről nagyon élvezem, hogy 30 percen át úgy tudunk egymással beszélgetni, hogy a kívülállók egy rohadt mondatot sem tudnak értelmezni belőle. Külön nyelvünk van, amelyben - nem tudom, már honnan jött - a Sabaton szó a ciki szinonimája. Hogy sablon, mégis futtatják őket mint a lovat, meg hogy évente hatszor (?) jönnek Magyarországra, ahelyett, hogy "normális" bandákat hoznának, ez a heavy metal halála...és ilyenek.

Ha már elvállaltam ezen írást, kénytelen voltam tisztességesen végighallgatni egy Sabaton albumot. Nem tudom, hogy megbántam-e. Mindenesetre a meghatottság könnyei gyorsan leszáradtak arcomról, mert ami szította bennem leginkább a várakozás tüzet, az a svéd nyelvű album-kiadás beharangozása volt. (Na lám, ebben a siker-centrikus világban valakikben ennyire munkálkodnak még nemzeti érzések.) Nos, az én verziómban egyedül az ucsó szám, a Ruina Imperii szólal meg ezen északi nyelven. Sz'al ott északon hamar kihűl a kása, nem eszik forrón. (Készült egy svéd nyelvű változat, ez igaz. Ravasz!)