A Nadir tipikusan az a magyar zenekar, akik a maguk által képviselt stílusban – itt ez esetükben valamilyen death, doom, hc egyveleget jelent – kifejezetten erős lemezeket alkotnak mégis valahogy a méltatlanul alulértékelt zenekarok közé tartoznak. Szent meggyőződésem, hogyha a Nadir tagjai mondjuk Amerikában születnek már rég ezerszer többet hallottunk volna a Czetvitz Norbert gitáros és Tauszik Viktor énekes köré szerveződő viszonylag állandó felállásúnak mondható, közel 20 éves csapatról.

A Nadir az Exitust megelőzően 2010-ben jelentkezett sorlemezzel, az Eco-Ethic tőlünk is jó kritikákat kapott, tavaly pedig egy feldolgozás albummal jelentkeztek Underground Heroes címmel, melyen tényleg a legfőbb hatásaik előtt tisztelegtek és csupa olyan előadótól választottak dalokat, akik nálunk sem olyan ismertek.

Az új sorlemezen, az Exitus-on is maradtak az állatvédelem és a globális környezetvédelem témájánál, ami lassan már védjegyük lesz. Mondjuk Tauszik Viktor hörgős-üvöltős éneke, illetve Czetvitz Norbert mélységgel és világfájdalommal teli gitárjátéka hallatán simán el tudom hinni, hogy rövidesen itt a vége, és mind meghalunk.

A lemez Fekete Szabolcs dobos a svájci Genfben található stúdiójában készült és jól is szól, érdekes, hogy pont a dobot vehették volna egy kicsit húzósabbra, akkor talán még ennél is jobban harapna az album, melyen vendégek egész sora bukkan fel Jakab Zolin (ex-Newborn, ex-Bridge To Solace) Greg Bennick-en (Trial) át, Tony Jelencovich-ig (Transport League), sőt egy hölgynek Barta Gyöngyinek is jutott szerep csellón, két dalban is.

A lemez a doomosabb, világvége hangulatú dalokkal kezd, ezek közül is kiemelkedik a Plunderers Of The Earth, amely egy egészen zsenáilis darab, de az ezt követő Hyrcanian is kiváló Czetvitz Norbi síró gitárjátékával. A HC szerelmesei a lemez második felén élvezkedhetnek, hiszen mind a Dog Abuser, mind pedig az Overfishig / Gone By 2048 igazi telitalálat, sőt ezt még megfejelni is sikerült a fiúknak, hiszen a lemezt záró, majd kilenc perces, monumentális The Last One Of The Earth igazi stíluskavalkád Nadir módra, fejeket leszakító riffekkel és szívet facsaró csellójátékkal a végén.    

Már az Eco-Ethic is egy baromian jól összerakott lemez volt, de az Exitus egy igazi kerek egész, amely talán a 20 éves pályafutás legjobb albuma. Már önmagában ez a 20 év egy nagy tiszteletet érdemel, reméljük a sors pedig egyszer majd a bőven megérdemelt sikerekkel is szolgálhat a Nadirnak.

Az album letölthető a Nadir hivatalos weboldaláról, illetve teljes egészében meghallgathatod, akár itt nálunk is.