Van néhány vissza-visszatérő olvasói komment-fordulat. Az egyik, hogy miért nem a legalkalmasabb személyt küldjük adott koncertre. Ezen mindig jót derülök. Pont nekünk, egy ízig-vérig hobby-blogosoknak kéne így cselekedni egy olyan világban, ahol alig van valaki a helyén? Sajnos, van amikor úgy jön össze, hogy munka, utazás, vagy egyéb okból adódó földrajzi távolság miatt a szomszéd kerületben lakó ráérőt riasztjuk, aki legutóbb mondjuk az Edguy új lemezéről írt, és bizony nem rendelkezik olyan széles látókörrel (hallókörrel), hogy egyben death metal fan is legyen. Mindezen túl – váltsunk egyes szám egyesre, hiszen a körülmények „áldozata” én lennék, ki viliricsi néven okoskodik itt időnként – remélem, hogy a fejüket kopaszra tépőkön kívül lesznek olyanok, akik meglelik e helyzet izgalmát. Milyen az, amikor egy idegen garázdálkodik a klubban, hogyan látja saját (fizikailag még nem létező) szemüvegén keresztül az eseményeket?