
Ez egy szép nap egy Billy Idol koncertre! - csaptam a levegőbe, és elindultam munkából a Budapest Park felé. Közben gyakoroltam az ökölbe szorított kézzel száj fintorgást ritmusos lábrángással. Ha korosodó legendák fellépésre tartok, mindig van bennem egy kettősség. Egyrészt micsoda bakancslistás élmény lesz őket látni élőben, másrészt ott mocorog bennem a majré, hogy egy nosztalgia hakni részese leszek, melyben vénemberek csoszognak megkopott tehetségük túlbecsült árnyékának önmagasztalásában fürdőzve. Billy Idol pedig ékes példája annak, milyen az, mikor az imidzs része a tökös önelégültség. Kiválóan működött ennek a punknak fénykorában, látni akarom hogyan vitte ezt tovább 62 éves korára, lett - e belőle igazi csirkefogó.