Szélsebesen rohan a világ, és a modern társadalomba önként vagy kényszerűségből integrálódott ember amennyire lehet, próbálja tartani a tempót. Két lábbal a földön állunk, tekintetünket a kitűzött cél felé fordítjuk, fogunkat összeszorítjuk és szorgalmasan kaszáljuk a GDP-t, hogy meglegyen a lakás, a kocsi vagy rosszabb esetben a napi betevő. A jelentős többség barátságos arcot vágva, hősiesen darálódik, amíg bele nem sorvad, ám vannak, akik nem ezt az utat választják…nekik néha kell egy kilépőpont, kellenek azok a bizonyos ősi, egykoron a mindennapi körforgás szerves részét képező energiák, amik modern világban elérhetetlennek tűnnek.