
Az idei évben már a 22. Brutal Assault fesztiválra gyűltek össze a rajongók a Cseh Köztársaságból és azon kívülről. Aki négy napot töltött a Josefov-erőd környékén Jaroměř kisvárosban annak több mint 100 zenekart volt lehetősége megnézni szinte az összes metal műfajban, és idén rekordszámú néző vett részt a fesztiválon! A jegyek már elővételben elkeltek, a kemping és a szállások megteltek és a 20. évforduló után a fesztivál ismét szintet lépett. Ki lehetett tenni a megtelt táblát és esténként már nem lehetett csak úgy sétálgatni a fesztivál területén, mint a korábbi években. Eddig soha nem éreztem túlságosan zsúfoltnak a fesztivált most viszont tömeg volt.

A zenetörténelem is csak a történelem. A történelemben pedig vannak azok a pótolhatatlan pillanatok, amik berobbanásukkal az örök elmúlás világában is halhatatlanná tudtak válni, mert az időkre amiben születtek, ráhatásuk ereje felbecsülhetetlen marad. A ilyen nagy hatótávolságú zenetörténelmi pillanatok pedig volt, hogy egy helyen tudtak összesűrűsödni és ott átlovagolni azok arcán, akik ezt az együttállást azóta sem és soha többé nem felejtik el. A Dynamo Open Air '95 fesztivál pedig egészen biztosan ilyen sűrűségű esemény volt. A hardcore bandákat is vendégül látó rangos metál ünnepély pedig pont ezen a hétvégén ünnepli 22 éves évfordulóját. Az ugyanis 1995 június másodika és negyedike között került megrendezésre. 






A New York-i utcák szemetét nem is fújhatta volna össze jobban a szél, mint azt tette a '80-as években! Izgalmasabbnál izgalmasabb zenekarok tömege nőtt ki a brooklyni szubkultúra égisze alatt. A washingtoni Bad Brains vagy a Minor Threat felbukkanásával kezdetét vette egy magát a hardcore jelzővel a többi stílustól, és azok értékrendjétől megkülönböztető tömörülés, aminek a rokoni kötelék jóvoltából Freddy Cricien is egészen fiatalon szerves részévé vált. A világon működő, főleg jobboldali kormányok konzervatív, klerikális, és túlszabályzott politikájának egyenes folyományaként Angliából megkaptuk a punkot, Reagannek köszönhetően pedig a hardcore-t.

Vannak zenekarok, amik újabb sorlemezeinél annak örülünk, ha semmi változás és a megszokottat hozzák. Persze, ez esetben nehéz a blogger dolga, hogy mégis mit írjon az anyagról. Főleg, ha az adott felvétel egy EP. Az NYHC egyik zászlóshajója, a Madball is egy hasonló zenekar, de szerencsére van elég érdekesség az új felvételen, hogy mindenképpen érdemes szót ejteni róla. Erről olvashattok a továbbiakban.