Valahogy Boriba mindig belebotlottam. Legyen az riport műsor, színházi elődadás de leginkább a fesztiválokon. A fesztivál egy nagy kavalkád. Rengeteg zenei stílussal, előadóval, egyéniségekkel. Viszont nem igazán nagy a zenei élmény a kapkodó beállások a meghatározott és rövid előadás idő és hát a közönség keveredése sem adja meg az egyedi koncertek varázsát. Bevallom engem megfogott a művésznő. Nem is énekesnő a helyes meghatározás hanem színész, énekes, díva, dög attitüd keveredése. Az igényes szövegeken alapuló pop zene ami sokan próbálnak meghatározni rockzenének vagy másnak. De ez lényegtelen. Van e befogadó készség a produkcióra vagy nincs. És van.

Volt kollégánk, Matyesz kedden a Zöld Pardon-ban Blind Myself koncerten járt. Ha már ott volt megosztotta az élményeit velünk. Köszönet a beszámolóért.

Ha kedd, akkor készülhetnek a rock/metál rajongók, hiszen a Budapest szívében elhelyezkedő Zöld Pardon a hét második napján a keményebb zenék kedvelőinek kedveskedik fellépőivel. A mai napon, a sok tagcserén áteső, ám idén mégis 15. életévét ünneplő Blind Myself mutathatta meg a nagyérdeműnek a szabad ég alatt, hogy mit tud.

Az alábbi galériában végigpörgethettek 85 darab fotót, amelyek a Hegyaljafeszt pénteki napján készültek Réti Zsolt nem éppen amatőr szintű objektívjeivel. Jó böngészést hozzá!

(Van még rengeteg fotónk a Hegyaljáról, a következő napokban megmutatunk mindent... és ha minden igaz, beszámolók is lesznek bőven. Szóval érdemes visszanézelődni.)

Vissza a jövőbe

Immáron tizenegyedik alkalommal zarándokoltak a hegy lábához a tisztelt egybegyűltek, hogy hedonizmusba fojtsák a július közepi, végi napjaikat. Tavaly 10.-ik jubileumi születésnap volt, és repkedtek a rekordok (80 ezer nézőről szólt akkor a fáma), és olyan húzó nevek ékítették a zenei felhozatalt, mint pl. a Machine Head. Nos a szülinapnak vége, és visszatért a Hegyalja a gyökerekhez.
 

Az alábbi galériában főként Mr. Ian "Lemmy" Kilmister Motörhead főnököt csodálhatjátok az idei Hegyalja egyik legjobban várt és legnagyobb volumenű koncertjén. Aki még néha-néha feltűnik a képeken, az Phil Campbell gitáros. A fotókat Réti Zsolt készítette.

Frogfoot még ki sem igazán pihente a csehországi Sonisphere és a Megadeth koncert fáradalmait, máris újabb legenda jött hazánkba egy jó kis best of koncertet adni. A Mike Muir vezette Suicidal Tendencies nem hazudtolta meg önmagát.
 
A Suicidal Tendencies igazi legenda és tisztában voltam vele, hogy elkötelezett és kitartó rajongói bázisa van, de inkább amolyan "bennfenntesek zenekará"-nak tartottam:azok ismerik-hallgatják akik kicsit jobban beleássák magukat a zenei világba, a TV és a rádió ezt nem fogja az arcokba tolni. Nem számítottam többre max. 500-600 embernél, így hatalmas meglepetésként ért a (volt) Skála Metro előtt kígyózó sor.

Frogfoot a Megadeth Sonisphere Festival-on nyújtott produkciója láttán annyira belelkesült, hogy Csehországból nem haza hanem a Petőfi Csarnok felé vette az irányt.

Miután a Megadeth befejezte a Sonisphere-en úgy éreztem még simán elnézném-hallgatnám őket legalább még egy órát. Ekkor kezdett el motoszkálni a fejemben, hogy vasárnap mégegyszer meg kellene nézni őket, mert jó egy fesztiválkoncert és megvan a hangulata, de egészen más, amikor szinte testközelből láthatom a zenekart.

Ha a thrash nagy négyese játszik valahol, azt egy igazi metálos nem hagyhatja ki. Frogfoot pedig igazi metálos, így szombaton útnak indult Csehországba egy jó kis Anthrax, Megadeth, Slayer és Metallica koncert reményében.
 
Varsó, Prága (Milovice), Szófia, Bukarest-mi a közös bennük? Mindegyik városban megrendezik a Sonisphere fesztivált, csak Budapest/Magyarország marad ki ismét valami jóból. Pedig nem kérdés, hogy ezt látni kell, a "Nagy Négyes" most először játszik együtt egy színpadon!

Miután először olvastunk a fesztiválról és láttuk a fellépők névsorát, eldöntöttük: erre mindenképpen megyünk! A fesztivál nagyon jó volt, a zenekarok kitettek magukért, mindegyik best of programot játszott, de a cseh szervezés mindent alulmúlt!

Már a fesztivál szezonra gyúrtunk, mikor nem csak a csapból kezdett el folyni a víz. A májusi eső nem csak aranyat ért idén. Bodrog, Sajó, Tisza, Duna léptek ki a medrükből. Fél országban katasztrófa közeli állapotokat közvetíttek az országos médiumok. Itt már többről volt szó, minthogy a hivatalos szervek meg tudják oldani a hirtelen jött helyzetet. Csodák csodájára a széthúzásról elmélkedő országunkat ez a helyzet összerántotta. Csoportok, magánszemélyek indultak a gátakra. Ebből az összefogásból nem maradhattak ki a bohém fiúk, a súlyos arcok, a nehéz zene „rosszfiúi” sem. Réti Zsolt a Dürer-ben az árvízkárosultak megsegítésére rendezett segélykoncerten járt. 

A Subscribe, MM Booking és a Scalar állt a szervezés élére és toborzásba kezdett.  Segélykoncert az árvízkárosultakért. Rock portálokon, közösségi oldalakon jelentek meg a felhívások. Június 18-án várnak minket a Dürer Kertbe egy közös bulira, aminek a bevételét az árvízkárosultak javára fordítják. A fellépők száma és zenekarok fellépési tervezetének összehangolása sem tűnt egyszerű feladatnak. A Subscribe még egy nappal korábban a Fishing on Orfű fesztiválon ömlött rá a népre és másnap már „kisimult?” arccal pattantak a Dürer színpadára. De ne szaladjunk ennyire előre.

A Subscribe a hazai rock/metál élet egyik élcsapata mostanság, lendületes színpadi alakításuk és változatos zenéjük (metal, funky, reggae és jazz keveredése) hatására egyre nagyobb sikereket érnek el határon innen és túl is. 2010 június 8.-án Lotz Dániel hallgatta meg őket a budapesti Zöld Pardonban.

Kezdés előtt meglehetősen szellős volt a közönség, csodálkoztam is, hogy csak ennyi embert érdekel az ország egyik legjobb, ha nem a legjobb metál-zenekarának koncertje. Pár perccel fél kilenc után megjelentek a zenészek, és Csongor Bálint énekes ugrásával kezdetét vette a 80 perces zúzás.

Ha minden igaz, hamarosan kapunk egy élménybeszámolót a koncertről, de addig is közreadjuk Réti Zsolt képeit, amik amúgy is mindig önmagukért beszélnek. Ahogy látom jó buli lehetett...:)

Az 2008-2010-es években szinte az összes giga rock előadót sikerült vagy sikerül hazánkba csábítani valamilyen módon. Itt volt és lesz az Iron Maiden, tavaly márciusban az AC/DC, idén aRammstein és a Metallica tette már tiszteletét nálunk, Ozzy apó pedig október elején totyog be a Sportarénába. A tegnapi nap viszont a szintén kultikus, bár azt gondolom hazánkban kevésbé rajongott Kiss-é volt.

A Kiss sem ma kezdte pályáját, igaz állandóságot csak Paul Stanley ének-gitár és Gene Simmons – basszus képviselt a zenekaron belül. A gitáros és a dobos posztja egy idő után mindig kiadó volt valamilyen ok miatt, melybe Eric Carr dobos sajnálatos halála is beletartozott. Ma Eric Singer dobol és Tommy Thayer gitározik a csapatban, már több évet töltöttek el a veteránnak számító Stanley (59) és Simmons (60) mellett, igaz ők sem sokkal fiatalabbak. A maszkos istenek mellett a két „viszonylag” újnak számító tag, két másik méltán legendás alak - Ace Frehley és Peter Criss – maszkjait örökölték meg, mely az elvakult Kiss rajongók körében minimum hazaárulás, szerintem meg tök mindegy.

A csapat az 1998-ban kiadott Psycho Circus után sokáig vacillált, hogy legyen e új lemez, vagy sem. Végül tavaly szeptemberben kijött a Sonic Boom, amely egy igen jó formában lévő zenekar, igen erős lemeze volt sokak teljes elképedésére. 

Ezek után teljesen triviális volt, hogy lesz világkörüli turné, melynek része a Sonic Boom Over Europe elnevezésű európai körút is. Ennek keretében lépett fel tegnap az együttes a Papp László Budapest Sportarénában.

Az utolsó napon a délelőtt sem telt eseménytelenül. Vasárnapra volt szervezve a Sabaton csatahajó az MHRT Rákóczi fedélzetére: akik megvásárolták a fesztiválshopban a zenekar bármely cd lemezét kaptak egy külön belépőt a rendezvényre. Találkozás a zenészekkel, dedikálás,stb.,először nem is tűnt többnek, mint egy egyszerű közönségtalálkozó. De a zenekar még rátett egy lapáttal a tegnapi koncertre!
 

A hideg éjszaka után szerencsére kisütött a nap és nagyjából felszáradt minden, jól indult a nap. Reménykedtem, hogy nem lesz eső, vagy nem olyan felhőszakadás, mint tegnap, de sajnos nem úsztuk meg.

Először a lengyel Decapitated koncertjét néztem meg és tetszett annak ellenére, hogy nem vagyok oda a death metalért. Az agresszív, súlyos gitár dominál a zenéjükben, talán ezért jött be, egy kis kárpótlás az elszalasztott Vaderért.
 

Az alábbi galériában Réti Zsolt képeit láthatjátok, amelyeket a 2010.május 21-23. között lezajlott csillebérci Metalfest 2010 rendezvényen készített.

A képek között az alábbi zenekarok koncertjéről találtok fotókat:

Nevermore - Lamb Of God - Deathstars - Brainstorm - Hammerfall - Sabaton - Dalriada - Legion Of The Damned - Finntroll

Az elmúlt hétvégén Csillebércen tartották a több országon átívelő Metalfest Open Air fesztiválsorozat magyarországi rendezvényét. A fesztivált az azt megelőző napon még az atv megpróbálta egy kicsi befeketíteni, ami 2010-ben egyszerre nevetséges és döbbenetes. Frogfoot azonban igazi felvértezett metálosként mindhárom napot végigbulizta, nem egyszer az időjárás viszontagságaival is megküzdve. Az alábbiakban a háromnapos fesztivál első napjáról olvashattok beszámolót.

Sosem jártam Csillebércen,nem voltam elég jó úttörő egy jutalomüdüléshez, így felnőtt fejjel láttam, hogy hol nyaralt egykor az úttörők elitje a külföldi pajtásokkal. Nos, külföldi "pajtások" most is voltak, a "mintamókus" feelinget sajnos elmosta az eső, de "zakatolás" bőven volt a három nap alatt!

A csillebérci Metalfest első napjáról adunk közre néhány jól sikerült képet, melyek a Lamb Of God koncertjéről örökítenek meg egy-egy pillanatot illetve a Nevermore újdonsült magyar turnégitárosa került lencsevégre közeliben. Ezen kívül van néhány hangulatkép a rajngókról és a meglehetősen sáros környezetről. A fotókat Réti Zsolt készítette.

Tegnaptól Csillebércen zúz minden igaz hithű metálos. Hazánkaban a MetalFest az első igazán csak fémzenékre specializálódott fesztivál ráadásul egy igazi utazó cirkuszról van szó. Nos a szervezés kiváló, igaz az elmúlt napok nem éppen száraz időjárása a közlekedőutakon azért hagyott némi nyomot, ami a képen jól látszik.

Több kiváló zenekar lép fel a hétvégén, magyar szempontból a Nevermore tegnapi fellépése mindenképpen várakozásra adott okot, hiszen az együttes új másodgitárosa Vörös Attila (ex-Cadaveres, ex-Morpheus) lett, aki nemrég Warrel Dane (Nevermore énekes) szóló turnéját játszotta végig. Nos Attila igazolta a várakozásokat és az igen lelkes közönségnél, talán csak ő maga volt lelkesebb.

Mint azt már korábban hírül adtuk, az ország egyik legprofibb fotósa csatlakozott hozzánk nemrég Réti Zsolt személyében. Természetesen a Metallica május 14.-ei budapesti koncertjén is ott figyelt a fotósárokban csőre töltött hatalmas objektívjével. Az alább beillesztett galériában az általa készített legjobb képeket adjuk közre.

És aki még többet szeretne, az kattintson át Réti Zsolt Flicker-oldalára további Metallica-képekért.

A világ talán legnagyobb rockbandája 1999-ben jutott el hozzánk utoljára. Azt a koncertet sikerült kihagynom, az azt megelőző 1993-as MTK Stadionbeli koncertjüket pedig a másnap esedékes matek szigorlat miatt buktam be, így több mint egyértelmű volt, hogy a tegnapi koncert kötelező és kihagyhatatlan.

A csapat érkezését már tavaly várta mindenki, szinte nap nem múlt el, hogy valamit a média ne valószínűsített volna. Ha máskor nem hát a Sziget biztosan fellépnek, gondolta mindenki. Hát nem léptek fel. Most viszont a World Magnetic Tour 2010 keretében csak Budapestre ért a Metallica, a Livenation szervezéében.

A szabadtéri koncertekben egy dolgot nem szeretek – mint bárki más -, az pedig a lutri, hogy esni fog vagy sem. Nos az elmúlt napok nem sok jót valószínűsítettek és ez folyton eszembe juttatta a Guns N Roses 1992-es májusi koncertjét, amikor akkora felhőszakadást kaptunk a nyakunkba, hogy még a nadrágomból is csavartam a vizet. Nos hála az égnek az eső elmaradt, így aztán az a közel harmincötezer rajongó, aki eljött a Puskás Stadionba egy igazi élménnyel lehetett gazdagabb.