Szia Bátyus! Sátánnal mi a helyzet? Hangozhat a kérdés hatodik alkalommal 2025-ben, amikor is Tobias Forge a nagyérdeműnek is bemutatta a zenekara hatodik stúdióalbumát a Skeletát. Természetesen piros betűs napként volt belevésve a naptárba, hogy jön az új Ghost lemez, így egyértelmű volt, hogy azonnal nekiesek.
Be kell vallanom, hogy totálisan becsavarodtam Manson kétezres évekbeli trilógiáját záró albumába. A Holy Wood valamiért nálam mindig perifériára szorult, pedig most úgy gondolom, hogy az egyik legjobb lemeze az énekesnek. Simogassuk is meg együtt ezt az albumot hiszen huszonöt éves lett.
Ezzel az öt lemezes gyűjteménnyel a Warner az anyazenekar stúdiós diszkográfiájának két etapban történt ismételt megjelentetést követően – a második éra, a Hagar-korszak lenyomatáról annak idején mi is megemlékeztünk – az egyik leágazást, David Lee Roth szólópályájának első évtizedét is leporolja. Roth, azaz Diamond Dave a ’80-as évek első felében a Twisted Sister frontember, Dee Snider-rel karöltve testesítette meg a tengerentúli rocksztár prototípusát.
A Kepler-10b, Görögországból érkezett hozzánk, hogy meghódítsa Európa többi részét is, de vajon sikerülni fog nekik? Elvisznek minket egy új bolygóra, ahol még mi sem jártunk, amit csak ők ismernek? Vagy új csillagképet fedezünk fel?
A Landmvrks új albuma a The Darkest Place I’ve Ever Been, már a címével is elárulja, hogy mélyebb, személyesebb vizekre evezett, mint valaha. A francia csapat 2014-es megalakulását követően a debütáló Hollow 2016-ban jelent meg – akkor, amikor a metalcore épp veszített a lendületéből, sok banda új irányokat keresett vagy egyszerűen eltűnt a süllyesztőben. Az őszinte bemutatkozással a gallok megmutatták, hogy még teremhet a színtéren babér, és a következő években fokozatosan építették ki saját hangzásukat, amely a 2021-es Lost In The Waves lemezen már markánsan megmutatkozott. A The Darkest Place I’ve Ever Been ehhez képest még tovább megy – zeneileg és szövegvilágában is. A zenekar elmondása szerint ez az eddigi legsötétebb anyaguk, ahol nem féltek mélyre menni és bevállalni a kockázatot. Tematikusan is összefüggő egészet alkot: a számcímek és hangulatok alapján egy férfi belső harcának stációin vezet végig a 11 dalból álló album.
A svéd hard rock csapat váratlan húzással egy minialbummal jelentkezett. A The Leftovers, Vol. 1 azért érdemes a figyelemre, mert – szintén váratlan módon – csupa remek dalt rejt.
Mikor annak idején csatlakoztam a Rockstationhöz, csupán annyi iránymutatást kaptam a tematikát illetően, hogy írhatok bármiről, amiben van gitár. Az új The Mars Voltában van gitár…legalább is azt hiszem.
Talán kissebb merítés lett ez, mint a márciusi, de olyan zseni lemezek pörögtek ebben a hónapban, ami simán odaérhetnek az év végi top 10-es listámra. Őrült tech. death, elszállós és agyas prog rockerkedés és poszt-black közkincsek az évlemezei sorozat márciusi kiadásában.
Női énekes stoner zenét régen hallgattunk már. Itt az ideje, hogy kicsit újítsunk, nem? Jöjjön is egy spanyol származású zenekar és az ő boszorkány asszonyuk! Itt van a Cruzeiro első stúdió anyaga.
Jeff Waters, aki maga az Annihilator egyszemélyben, a covid-időszak alatt unatkozva úgy gondolta, hogy bő 30 év thrashelés után szívesen készítene egy hard rock szólólemezt. Végül három lett belőle, az All That Jive ezek közül a második.
A Machine Head egy érdekes zenekar. Bármit csinálhat Robb Flynn az emberek, - de én biztosan - kíváncsiak, hogy éppen milyen új lemezen dolgozik. Az tuti, hogy a csávó kitartó és nem adja fel az álmait, illetve töretlenül megy előre. Most megérkezett a zenekar legújabb albuma, ami az UNATØNED címet viseli.
Mostanában felcsillant a remény és az elmúlt évek gyatra felhozatala után, újra elkezdtek virágozni a jobbnál jobb zenekarok. Most éppen a Wąż jelentkezett új albummal, akik meglepően érdekes zenét hoztak a számunkra.
Bevallom őszintén, mielőtt nekiláttam ennek a lemezajánlónak, túl sokat, de leginkább semmit nem tudtam a bandáról. Szóval egy Within Destruction-gyorstalpalóval indítottam a szlovén csapattal az ismerkedést. A modernkori eszközöknek hála különösebb nehézség nélkül végigcsengettem az eddig kiadott zenei matériákat a kegyetlenül hörgős deathcore csapástól a metalcore és nu-metal elemeket kiválóan ötvöző megoldásokig. Igazi kaméleonbandával van dolgom, hiszen mire elértem a Yōkai, aztán pedig a 2022-es Lotus című lemezhez, ami a csapat negyedik teljes hosszúságú albuma, a hörgések kissé megfogyatkoztak, helyettük fülbemászó refrének és rádióbarát metalcore-dallamok jöttek szembe.
Hihetetlen, hogy egy zenekar a semmiből milyen rövid időn belül mekkorára tud nőni. A svéd származású Ghost ugyanis tizenöt évvel ezelőtt indult világhódító útjára, ami lássuk be, hogy azért bejött nekik… Hihetetlen, de tényleg tizenöt éves az Opus Eponymous.
Három srác, akik 2021 végén halálra unták magukat eldöntötték, hogy különösebb hangszeres tudás nélkül nekifognak és csinálnak egy zenekart. Ez a Billy Rudin alap storyja, aminek szépen lassan beérett a gyümölcse a második There Is Silence Between The Words című albummal.
Vannak olyan zenekarok, akik öntik magukból évente az albumokat és mindezt úgy csinálják, hogy ez nem megy a zene rovására. Van kis hazánkban is példa erre bőven. Most azonban a lengyel Mountain Of Misery került ismét górcső alá.
Európában van valami a bálnákkal. A Gojirától megtudtuk, hogy repülnek, most pedig a német Nambulis zenekar mutatja meg, hogyan is alszanak a bálnák az óceánban. Mondjuk az tuti, hogy a partra nem jönnek ki, akárhogy is akarja Lovasi, de az álmaik és eléggé érdekesnek tűnnek!
Mark Morton mindig is egy érdekes színfolt lesz a zenei palettámon. Az atom brutális Lamb Of God mellett a csávó olyan zenéket mutat időközönkènt, hogy csak nézek. Most is éppen egy újabb szóló anyaggal jelentkezik, ami megedzi a metalos lelkeket.
A legnagyobb "név" az epizódban az Ossian, de mint mondtam korábban, nem ők hozták el ennek a merítésnek a legjobb albumát. De igazából választani sem könnyű, mert van itt számomra teljesen ismeretlen banda, ami levett a lábamról a lemezével, van olyan, aki újra felbukkant és sokkal jobb kiadvánnyal érkezett és van olyan, akiról kb 20 éve nem hallottam, de újra elvarázsolt.
Számos példa mutatja, hogy nem azért öltöznek be zenekarok mindenféle maskarába, mert így próbálják palástolni zenei alulképzettségüket vagy éppen a dalszerzői véna hiányát. Ott van például a Kiss, a Ghost, a GWAR vagy a Lordi (lehetne még sorolni). Az már más kérdés, hogy sok esetben éppen egy idétlen jelmez miatt mondja azt az egyébként igényes zenékre fogékony rockrajongó, hogy "Jól van, ugorjunk!".