„Színházmetál” – így jellemzi saját munkásságát a pécsi SoulMirror zenekar. Tegyük hozzá: hihetetlen találékonysággal! Be kell, hogy valljam: ezt a kifejezést kerestem az előző anyagukról írogatván. Hogy mi is ez a színházmetál? A gyökerek valahol a Savatage-Therion rétegben keresendők (és találandók), viszont a legújabb kori pop metalban szökken szárba a produkció. De legfőképpen Götz Attila énekes a „bűnös” abban, hogy e műfaji meghatározás ráaggatható az együttesre. Őneki – úgy tudom – kenyérkereső szakmája a színészet, és az ott használt eszközöket maradéktalanul elszállítja nekünk ide a rockszínpadra.

Nem rég történt, hogy lelkesedve méltattuk a pécsi SoulMirror zenekar leheletfinomságú gótikus metálját.  Azon budapestiek számára, akiknek cikkünk felkeltette érdeklődését, vagy egészen máshonnan ismerik a „magyar Theriont”, jó hírünk van: szeptember 9-én a White Fül Music Pubban fogják katarzisban részesíteni a helybeli metal opera fanokat. A KATArzis szó már csak azért is helytálló lesz, mert a fővárosiak számára most fog bemutatkozni az új SoulMirror-pacsirta, Kálmán Kata.

Mivel a RockStation elvileg egy blog, talán szabad személyes történettel előhuzakodnom, amennyiben az a témához kapcsolódik. Egy dél-magyarországi fürdőhelyen nyaraltunk, olyan helyen, ahova az ember nem éppen rockzenei élményekért utazik, hanem relaxálni, madarak énekét hallgatni. A részletekre már nem emlékszem, csak arra, hogy egy pacsirtát mindenesetre sikerült látnunk-hallanunk. A társaságunkban volt egy fiatal hölgy, aki a kempingnek valamiféle „kultúrtermében”  félplayback koncertet rögtönzött a jelenlévő vagy száz embernek. Talán ez lehetett élete első fellépése.

Egy Evanescene számnál tartott a program éppen, amikor megvilágosodtam: az Isten küldte őt, hogy nekünk, magyaroknak is legyen egy gótikus metal hősnőnk. Ezt az elképzelésemet támasztották alá mozdulatai, külleme, és legelsősorban énekhangja.

Az elámulásból iwiwes, majd facebookos ismeretség lett. Követtük sorsának alakulását, arra várva, hogy tehetségéhez méltó lehetőséget kapjon az élettől. Ez most, azt hiszem, eljött. Független attól, hogy a pécsi SoulMirror szimfónikus metal zenekar Szabadságvágy demóján még nem ő található a női énekes szerepében, hanem az időközben Angliában munkát vállalt Gáspár Emőke. Ez így helyes, váljék halhatatlanná előbb a zenekar-alapító! Remélem azonban, mihamarább ellenőrizhetem: nem szépülnek, nem csalnak-e az emlékeim.