Új albummal jelentkezett az MWS. A „pilisi térség legkeményebb zenekara” ezúttal is kitett magáért. Érettebb alkotás, mint az előző, de most nem tépték le az arcomat. Részletek a folytatás után.

Az első lemez idején még nem voltam a blog tagja, de Saabi írásának (Panelmetál: M.W.S. - 1 Punch = 2 Deaths) minden mondatával egyetértek. Természetesen az új M.W.S. album előtt sokat hallgattam ezt az anyagot is, és valóban: „underground” zenekartól régen hallottam ilyen meggyőző és magával ragadó teljesítményt. Ennyit a korábbiakról, nézzük a friss alkotást.

Járt utat járatlanért el ne hagyj, tartja a bölcs mondás, és a fiúk megfogadták: ezúttal is egy ötletes és remek alaphangulatot adó introval kezdenek.
Már rögtön az első számban (Conflict) hallottam, hogy a hangzás jobb, mint előzőleg. Az ének szerencsére ugyanolyan, meg is nyugodtam. Ezúttal sem spórolták ki a zúzást és a pörgést a fiúk, remek dal lett. A Shame már szigorúbb, nagyon jó riffel kezdődik, és a torzítás nélküli gitárjáték is beleillik a dalba, ezzel is színesítve azt. A Ministry of Sound-nál jöttek elő első ízben a problémáim. Az egy dolog, hogy kicsit korai Metallicás lett, nem tudnék olyan metál zenekart mondani (külföldit is beleértve), akire nem hatottak, és nincs legalább egy ilyen daluk.
A probléma inkább az, hogy valahogyan az egyediség tűnt el ebben a számban, és kicsit az albumban is. Ez a dal is jó és valószínűleg meg van írva annyira, mint az előző lemez bármelyik versenyzője, de mégis, nem döngöl a földbe, ahogyan ezt tette a 1 punch=2 deaths. Ez van, ha az ember magasra teszi a mércét.

A The Evil Pirate is pörgős, jó dal lett, picit egybefolyik az előzővel. Az It’s Because Of That (Budapest) című számnál kapunk az általam hiányolt egyediségből, szerintem mindenképpen ezt az irányt kéne továbbvinni. Az ének is változatos, bár azért a mélyebb dallamok jobban állnak az énekesnek. Sok az ismétlés benne, de ez a dal nagyon jó lett. A Die Hölle mintha zeneileg folytatása lenne az előző dalnak, súlyos, jó dal.
Az utolsó két szám szerintem az album legjobbjai, különösen az utolsó (egyben címadó) None of Them Will Cross. A Why Are You Doing This is nagyon rendben van, hozza, amit hoznia kell.
A zárószám változatos, kiváló riffekkel, szöveggel, váltásokkal. A kiállás és a közönségzaj belecsempészése pedig, egyszerűen zseniális, csillagos ötös az ötletért és kivitelezésért. Az angol kiejtés mintha javult volna az előző lemezhez képest, bár én sem anyanyelvi szinten beszélem, úgyhogy ennek eldöntése nem biztos, hogy az én tisztem.

Nem győzőm hangsúlyozni, hogyha néhol negatívumot írok, az csakis azért van, mert túl nagyok voltak az elvárásaim az előző lemez után, valamint tényleg építő jellegűnek szánom.
Összességében egy nagyon tehetséges és többre hivatott zenekart ismertem meg a két album hallgatása által. Sokat is hallgattam őket, szabadidőmben is, mindenféle íráskényszer terhe nélkül. Az első jobb volt, de ez is jó. A lényeg: remélem lesz egy harmadik, és betöltik tehetségükhöz méltó helyüket a magyar zeneiparban.