Amikor 1989-ben Lee Dorrian és Mark Griffith (aki ma már nem tag) úgy döntöttek, hogy nekik mindenképpen zenekart kell alapítaniuk, valahol a Black Sabbath és a Trouble vonalán, még nem sejthették, hogy húsz év múlva Cathedral névre keresztelt zenekaruk legalább a kultikus jelzőt meg fogja kapni.
Az angol csapat pályája elején olyan doom alapvetéseket tett le az asztalra, mint a The Ethereal Mirror vagy a The Carnival Bizarre, melyeket akkoriban én is előszeretettel hallgattam, igaz nem ártott előtte megfelelően gyászos hangulatba kerülni. A kilencedik lemezét március végén The Guessing Game címmel kiadó coventry-i banda négy éve adott ki utoljára albumot és ha már sokáig vártak a rajongók, akkor mindjárt dupla lemezzel kedveskedett nekik a banda, majd másfél órában. Lee Dorrian az évek során elég sokat változhatott, mert a The Guessing Game a Cathedral legeklektikusabb lemeze lett, az ordas stoner/doom riffektől az egészen meglepő hangjátékokig és a stílusból kikacsintásokig. Sőt! Nem egy dalra már a progresszív jelzőt is rá lehet fogni.