Biztos sokan nem értenek egyet velem, de szerintem sanyarú idők járnak manapság a black metal-ra. 15 éve akkora albumok jöttek, hogy csak gúvadt a szemünk, manapság meg? Ahogy anno Maniac énekelte “All the stars in the north are dead now”, akár azért mert feloszlottak, akár mert egyszerűen gyengék  az új anyagaik. A legjobb eset talán az, amikor él a banda, jók az anyagaik, csak éppen örülhetünk ha 5 évente kiadnak valamit (pl. DHG, Mayhem, Carpathian Forest). Hogy mi marad manapság? Az agyon hype-olt vonalról hallgathatod ahogy az Alcest nyomja a hippi black-et vagy egyenesen New York-ból csicska juhfejek (Liturgy) “transcendental black metal” címke alatt emósan üvöltenek a mikrofonba (transcendental? trancendental???). Az underground meg tele van rosszabbnál rosszabb raw és suicidal bandákkal, nulla tudással és kreativitással. Nagyon kevés az új (értsd, kb. 10 éve alakult) zenekarok között az igazán kiemelkedő. Ilyen mondjuk a Deathspell Omega, a Blut aus Nord, a Cobalt, az Anaal Nathrakh, Watain, Semargl. És hát van az a kategória, aki ha nem is túlzottan kiemelkedő, legalább korrekt és jó zenét játszik. Ilyen számomra a Wolves in the Throne Room.

Bár az első albumuk csak 2006-ban jelent meg, a zenekar jó ideje elég népszerű a blekkerek köreiben. Köszönhető ez annak a pár pletykának, ami szerint a zenekar a világtól elzárva, bizarr kis közösségben él. Szektás orgiák és napi szintű kecskeáldozat az erdőban? Na persze. Ahogy szokott lenni, a fele sem igaz, de még így egész egyedülálló a dolog. A zenekar magja, azaz a Weaver tesók, egy ameriaki farmon élnek és itt igyekeznek önálló módon maguknak termelni a szükséges dolgokat. Nem véletlen módon így a zenét átitatja a természet közelsége és a spiritualitás. A muzsika egyébként túl sokat a negyedik albumhoz érve sem változott. Azt tolják most is, amit a kezdetektől fogva. Atmoszférikus black metal-t, helyenként szintivel, női énekkel, akusztikus témákkal, ambient dolgokkal fűszerezve. Ha valaki netán a Cradle/Dimmu vonalra gondol akkor kurva nagyot téved, itt inkább a Burzum jellegű meditatív vonal a kiinduló pont és erre jönnek rá a fentebb írt dolgok. És ha már hasonlítgatás, fontos megemlíteni a Neurosis-t. Van ugyanis egy kis post-metal íz a  Wolves in the Throne Room zenéjében, ráadásul épp olyan okosan színezik a nótáikat mint az említett sludge legenda.

Az album a Two Hunters-el indult trilógia befejező része. Aki tehát már ismeri az előző WitTR albumokat, az sok újdonságra ne számítson, de a megszokott magas mérce az megmaradt. Csilingelő ambient témával, női énekkel indít a 11 perces nyitódal, a Thuja Magus Imperium, hogy aztán hamar átcsapjon a tőlük megszokott (jó értelemben vett) monoton zúzásba. Igazából nem a riffeké itt a főszerep, a torzított gitár szinte csak szőnyeg szerűen búg. Viszont csodás szólót, szintit és akusztikus témákat játszanak a darálás fölött, néha Emperor-ra emlékeztetően magasztos szinten. Újabb ambient-es szünet után pedig fincsi bólogatós sludge témát kapunk. A Permanent Changes In Consciousness pontosan olyan ahogy egy fórumozó írta: milliárdnyi csillag tekint le egy megfáradt lélekre, aki a tűz mellett ülve élezi a pengéjét. A Subterranean Initiation kezdőriffje erős, és erős skandináv vonásokat mutat. Iszonyat jó szinti hangokkal van megspékelve a nóta és a dobtémák is nagyon ütősek, a vége felé hangulatos belassulással. A Rainbow Illness szokásos rövid, hanguatos átvezetés, majd a Woodland Cathedral-ban visszatérnek a csilingelő témák és a női ének, lassú elnyújtott gitározzásal párosítva. Ezután jön a kedvencem, az Astral Blood. Annyira old school a kezdés, hogy 20 éve is írhatták volna, nagyon király. A post-rock-os gitártémákkat és akusztikus kiállást követően pedig hallgatjuk az album leginkább elszállósabb témáját. Az utolsó nóta, a Prayer Of Transformation végig lassú, melankólikus.

Tekintve, hogy a zenekar nem igazán rajong a modern dolgokért, nem csoda, hogy a hangzás full analóg. Ez kinek plusz, kinek minusz pont, minden esetre elég tömören szól az agyag. Hallhatóak a részletek, de azért egybeolvad az egész zene. Ennek köszönhetően 1-2 hallgatás édes kevés a mű teljes megismeréséhez. 4,5/5

http://www.wittr.com/