Kár volt a sátor alá annyi italt betárazni, mert reggel (?) felébredvén kiderült: a büfé(k) éjjel-nappal üzemel(nek). Külön öröm volt számomra, hogy előző rockfesztes dolgozatomban említett helybeli rock-énekes barátom, Hervay Laci is beállt a pult mögé, alkalmat adva néhány humoros (vagy annak vélt) beszólásra.
Fürdés és másfajta regenerálódás után ismét fejest ugorhattunk a zenei programok tengerében. Az első cseppet a környékbeli No Comment jelentette. Gyors felfogásomnak köszönhetően hamar eszembe jutott, hogy egy ízben már láttam őket, mikor is Dark Side név alatt tolták feldolgozásokból álló programjukat. Nem tudom, mennyire szerencsés ez a névcsere, tekintetbe véve azt, hogy már létezik (vagy létezett) ilyen nevű zenekar (Brrr...Bródy János kísérőzenekaraként léptek fel valamikor). Ez persze nem zavart minket élvezetünkben, ami a remekül összeállított programot illette: volt itt kérem szépen Vertigo (U2-tól), vagy két Red Hot Chili szám, aztán Bob Dylan Knockin’ on a Heaven’s Doorja a G’N’R modorában, sőt egy Ákos feldogozás is, az Indián-tánc. Meg még ami most nem jut eszembe. A ritmus-gityós-énekes srác Holló Színházba illő „fapofás” humora kellemesen illeszkedett mindebbe. Például, hogy az összes dalt a zenekar saját szerzeményeként konferálta fel.