Vegyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy sólyommadár. Mivel tollai fémesen csillogtak, és mivel még sohasem találkozott másik, ellenkező nemű sólyommal, ezért Vas Szűz (Iron Maiden) névre keresztelte el saját magát. Magasan szárnyalt, néha kicsit lejjebb ereszkedett, majd megint felemelkedett. (Mára mintha kicsit elfáradt volna.)

Kedves gyerekek, ugyan a néhány mondattal előbb emlegetett aktus sosem történt meg az ő esetében, de azért panaszra még sem lehetett oka: rengeteg madár vélte magát az ő fiókájának, és tanulta el repülési technikáját. (Na nem mintha ez Vas Szüzet különösebben érdekelte volna.) Metal-völgy lakói ugyan nem értették, miért kell minden madárnak pont ezt az egyet utánoznia, de valahogy beletörődtek, és bámulták az égen a sok egyformán szálló ragadozó madarat, hallgatták vijjogásukat.

2009-ben (Svédhonban) bújt ki a tojásból egy kicsi vércse. Szerette volna, ha a napfényben neki is úgy csillog a szárnya, ahogyan a világhíres sólyomnak, ezért acél-szárnyúnak, Steelwingnek hívatta magát. Természetesen ő is Vas SzŰz szárnyalását figyelve tanult repülni, egy-két dologban azonban különbözött a többi vijjogótól. Például elkezdte gyűjtögetni a Vas Szűz régebben, még a nyolcvanas évek elején elhullajtott tollait, és azokkal ékeskedett. Sőt, egész tollazatokat vett fel tőle, úgy, hogy akár össze is lehetett volna téveszteni őt a nagy híres sólyommal, ha nem repdesne jóval alacsonyabban.

Viliricsi – metal-völgy egyik mesemondó manója – a youtubeon már hallotta acélszárny egy-két vijjogását, és – hadd vallja most be – kissé szemtelenségnek tartotta. Utoljára akkor tapasztalt ilyet, mikor a völgy boszorkánya (Alice Cooper) úgy ’90 körül elcsábította a Világszép Herceg (John Bongiovi) udvari lantosát, Desmond Childot. Megírattatta vele ugyanazokat a nótákat, melyet eredeti gazdájának megírt már egyszer, és a végén magával a herceggel is íratott egy dalt. Viliricsi szerint a jelen helyzet csak abban különbözött ettől a régitől, hogy Steelwing nem vette igénybe a solymásznak, Steve Harrisnek segítségét. Igaz, nem valószínű, hogy ő vércsékkel foglalkozott volna.

Sunthatneversets, a mesemondó manók vezére, így szólt Viliricsihez:
- Ma Steelwingről kell mesélned metal-völgy lakóinak! Amaz pedig vállát vonogatva odalépkedett Acélszárnyhoz, és felpattant a hátára. Ekkor mintha ezer meg ezer elektronikus kütyü harsant volna fel – mintha dj Sterbinszky is metal-völgybe költözött volna. „Mily ötletes intro” – vélte Viliricsi, de nem volt sok ideje gondolkodni, mert napszél kerekedett, amit Steelwing ügyesen meg is lovagolt (Solar Wind Riders). Ekkor jött a pillanat, hogy a mesemondó manó már meg is bánta, hogy előző meséjében kissé megcsipkedte a vércsét. Azután mintha lentről, a metal-völgyi képolnából harsant volna fel Júdás Atya éneke (Full Speed Ahead). „Ez se rossz” – vélte Viliricsi. Ekkor jött, hogy Steelwing lélegzetet vett (Breathless). Jó kis középtempós szárnyalás! „Live your Madness!” – hallatszott az angyalok karának dala a felhők közül.

A manó kezdte magát úgy érezni, mint réges-régen, mikor fiatal törpe korában a Vas Szűzzel együtt hasított. Mindezekért a nosztalgikus flashekért, úgy érezte, örökké hálás lesz Steelwingnek. Ha ez a madárka tollait nem maga növesztette, na és, legalább szisztematikusan gyűjtötte  azokat össze – a legősibbekre koncentrálva – és jól illesztette egymás mellé.

Steelwing - Full Speed Ahead

De ezek után Viliricsi émelyegni kezdett, és ezzel együtt többször ásítozott. Rájött, hogy Steelwing ugyanazt a néhány szárnycsapást variálja útjuk során, melyből, félő, hogy nem marad meg túl sok minden a manó-emlékezetben. Miből lesz akkor a mese? Végül Viliricsi manó-nyelven így fogalmazott: „ez a repülés amilyen kib.szott jól indult, olyan kib.szottúl unalmassá vált”. Leszálltak, és elbucsúzott Steelwingtől. Talán örökre. A mesének vége, rémálmodjatok szépeket!